Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-61
216 61. országos ülés 1902 február 28-án, pénteken. liezére esik, főleg, ha meggondoljuk, hogy az a nagy épület központi fűtéssel van ellátva, ugy, hogy, a mint belépünk, már azonnal 16 —17 fok meleg árad szét. Aztán téli idő is van nálunk, a hol bundában és felső ruhában járunk. Már most a bundás és felsőruhás, hatvanéves képviselő urak 17 foknyi melegre fűtött belyiségben menjenek fel 103 lépcsőn, mig a tanácsterembe jutnak. Azt hiszem, ez a tornázás olyan neme, a melyet a t. képviselő urak maguknak nem kívánnak. Mit tesznek hát? (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) Azzal vigasztalnak, hogy négy lift van. Egy liften felmegy egyszerre három ember. A mig 400 ember feljut a lifteken, az alatt jó két óra telik el, és akkor a mi t. elnökünk még méltányosabban panaszkodhatik az iránt, hogy nem tudja megnyitni a maga idejében as üléseket. (Mozgás.) Mert a lift nem alkalmas arra, hogy tömegeket szállítson. Menjünk a lépcsőkre, és azonnal feltűnik nekünk az a byzantinus festészet. Hiába járja meg az ember Milánót, avagy Bécset, vagy akár Kölnt, vagy Londont; lát gótikus épületet abból az időből, a mikor ez az építészeti stilus a fejlődés derekán állott, a mikor a virágzás tetőpontján volt, de tarka-barkán kifestett gótikus iveket nem lát sehol, Krasznay Ferencz: Anachronizraus! Bartha Miklós: Talán azért van ez így mert mi keletről jöttünk, és nyugat és kelet küszöbén lakunk. Talán ezt akarta jelezni az épület azzal, hogy vegyünk valamit a gótikából is, vegyünk valamit a bizanezi Ízlésből is, vegyünk valamit, — s ezt helyesen tették, — vegyünk valamit a III. Napóleon korabeli párisi épitészetből is, t. i. a manszard-okat, és vegyünk valamit megint keletről, a kupolát, de a hires gótikából ne merjünk semmi olyant se venni, a mi annak a stílusnak nagyszerűségére és fenségére emlékeztet, egyetlen csúcsiv nélkül merészelték a parlamenti épületet megcsinálni, bátortalanul és mégis vakmerően. És hogy ezt mind összevegyitették, azt én egészen természetesnek tartom. Mert művészettel foglalkozó nagy gondolkozók azt állítják, hogy a korszaknak, a melyben élünk, mindég leghűbb kinyomata egy monumentális épület. Sem a szobrászat, sem a festészet, sem a költészet, sem a tudomány nem áll annvira a korszak benyomásának hatása alatt, mint az építészet. Mert mégis a szükségnek akar megfelelni, annak az időbeli szükségletnek, a melyben épen épült. Ha ez igy van. ez a mi torzkorszakunk jói ki lesz fejezve abban az épületben. (Derültség a szélsöbalóldalon.) Ki lesz fejezve az épület építészeti értékében az a 34 millió. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ki lesz fejezve itt egy nemzet, egy elcsigázott, gazdasági válságokkal küzdő nemzet, önálló gazdasági élettel nem biró nemzet és egy nemzet, a mely államosdit játszik, a melynek parlamentje egy. szál katona felett nem rendelkezik, a mely másra bizza és nem önmagára saját országának, hazájának, intézményeinek megvédelmezését és megoltalmázasát, (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon. J mely katonaságot tart fenn, tehát egy intézményt, melynek tagjai életüknek minden órájában és perczében arra kötelezik magukat, hogy ezért a nemzetért, ennek a jóléteért, boldogságáért, felvirágzásáért, intézményeiért minden perczben készek meghalni, de kik? A nem magyar honosok, a magyarul nem beszélő emberek, a magyar czimert nem akczeptáló emberek, a magyar alkotmányra fel nem esküdött emberek, a magyar zászlót nem lengető emberek. Bocsánatot kérek, ez a nemzet, ez a korszak azzal a lelki csalással, mintha gazdagok volnánk, mintha könnyen tudnánk egy épületre adni 34 millió koronát, ez a korszak ezzel az épülettel igen jól van jellemezve. (Elérik éljenzés és taps a szélsöbalóldalon.) De hát ezen nem lehet már segíteni. Azt a czifra festést le lehetne ugyan arról a falról vakarni, de kár volna, mert éjDen ez vitt ebbe az épületbe, a gótikába bizantinisztikus elemet. És miután nálunk az irodalomba is, de a politikába is, a gazdasági életbe is az a hires közgazdasági tevékenység igen sok bizantinus elemet és ízlést és erkölcsöt vitt bele, mért ne legyen az ebben az épületben is meg, legalább még jobban fogja r visszatükrözni ennek a kornak a jellemét. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbalóldalon.) Ezen segíteni immár nem lehet, és bocsánatot kérek a t, háztól, hogy tovább immorálok ennél a kérdésnél, mint a mennyire épen azért szabad lett volna, mert segíteni rajta ugy sem lehet. Hát lehet-e segiteni egyéb bajon, pl. a tanácstermen, melynek magassági szintjéről imént beszéltem ? Magáról annak az esztétikai berendezéséről nem szólok, mert nekem ugyan nem tetszik és azt hiszem, hogy sem annak a tárgynak a méltóságával, sem annak a hivatásnak a tekintélyével és komolyságával, a mely ott végeztetik, az a sok aranyozás, cnczoma, csiszolás nem egészen felel meg, de ez izlés dolga és én nagyműveltségű emberek véleményét hallottam, a kik szépnek találják. Azonban az építésznek azt mégis csak tudnia kellett vulna, hogy mi czélra építi ő ezt az épületet, mert lépésről-lépésre ki lehet mutatni, hogy az építész abszolúte nem törődött azzal, hogy annak az épületnek mi lesz a czélja. Ugy vannak az összes mellékhelyiségek elhelyezve, hogy látszik, hogy ő a parlamentáris és országgyűlési életrendnek ökonómiáját abszolúte nem ismerte: nem is tudakozódott utána, hogy mi a czélja a pénztárnak, a ház irodájának, a háznagyi hivatalnak vagy a gyorsirodának, a könyvtárnak, hogy kell ezeknek egymással korrespondálni. Minderről halvány fogalma és sejtelme sem volt. Ugy látszik, csak azt gondolta, itt van egy nagy épület, van benne ennyi meg ennyi helyiség, majd elhelyezkednek valahogy. Felteszi pl. a bar-