Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-61

61. országos ülés 1902 február 28-án, pénteken. 213 De azt tartom, hogy a parlament budget­joga szempontjából ezen teóriát mi nem szen­tesíthetjük, mert nekünk igenis tudnunk és ellen­őriznünk kell azt, hogy ezen tételek egyenkint — természetesen a virement-jog fentartásával — azon czélokra fordíttatnak-e, a melyekre meg­szavaztatnak? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Midőn ezen aggályaimra feleletet kérek, egyút­tal ráutalok arra, hogy ebben a parlamentben már régóta felmerült az a kívánság, hogy a kabinet­irodának azt a részét, a mely a mi ügyeinket intézi, miért nem lehet az ő Felsége személye körüli minisztérium hatásköréhez utalni? Mái­évtizedekkel ezelőtt ráutaltatott arra, hogy mi­után a magyar alkotmány az ő Felsége személye körüli minisztériumot épen abból az okból állí­totta fel. hogy. ha ő Felsége az országtól távol van, felelős miniszter legyen mellette, a kabinet­irodát mint e minisztérium alosztályát, annál is inkább be lehetne rendezni, mert az ő Felsége személye körüli minisztérium jelentéséből látjuk, hogy annak nincsen oly sok dolga, hogy ezt a munkát igen jól el ne birná. Rá kell mutatnom arra is. hogy igen gyakran közbeszéd tárgyát képezi az, hogy midőn vala­mely alapítványról vagy kegyek adományozásáról van szó, oda utasítják az embert a kabinetiroda főnökéhez, mert az igen befolyásos ember. Én ebben a miniszteri felelőség elvének negálását látom, annál is inkább, mert gyakran megtör­tént, hogy állami okiratok a kabinetirodában kiállíttattak és csak később jutottak a magyar minisztérium tudomására. Én azt hiszem, hogy a parlamentáris fele­lőség szempontjából ez az állapot nem tűrhető tovább és remélem, hogy ez a jövőre meg is fog változni. Mindaddig azonban, a mig megnyug­tatást nem kapok arra nézve, hogy a kabinet­iroda alkalmazottai, ha szolgák, miért itt történik meg a határozathozatal illetményeik felett, ha pedig tisztviselők, a magyar törvény hatálya alatt állanak-e és miniszteri felelőség alatt jelenik-e meg a kinevezésük, a kabinetirodára előirányzott költséget megszavazni hajlandó nem vagyok. (Seyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Gáil Sándor: Nem tudnak magyarul se! Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház ! Talán nem is egészen szokásom, ha egy közbeszólásra való válaszszal kezdem, de miután nem voltam jelen, künn voltam hivatalosan el­foglalva, mikor Nessi Pál képviselő ur szíves volt beszédét megkezdeni, nem tudom, de meg­lehet, hogy ő is előhozta azt a kifogást, melyet egy közbeszólásból most hallottam, hogy nem tudnak magyarul. A kabinetirodának két osztályfőnöke van, az egyik König, a másik pedig az ő osztály­főnök-társa. Gondolom, a ki ismeri a viszonyo­kat, igazat fog nekem adni, hogy König Károly osztályfőnök ur épugy tud magyarul, mint én vagy a fölszólaló, vagy a közbeszóló képviselő ur. Az egy tősgyökeres magyar ember, annak idején szolgált a magyar minisztériumban és olyan minden tekintetben kiváló ember, (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) felfogásánál, jellemé­nél, tehetségeinél fogva, hogy csak gratulál­hatunk magunknak és a legfelsőbb szolgálatnak is, hogy olyan kiváló férfiú látja el azt a szol­gálatot, mint ő. (Uqy van! TJgy van! jobbról.) á-zonkivül vannak ott udvari titkárok, én magam is épen csak nemrég adtam át egyet a belügy­minisztériumtól, azelőtt pedig egy másikat, tehát van ott három vagy négy udvari titkár és fogalmazó, a kik mind magyar emberek és magyar szolgálatot teljesítenek. Ott tehát sző sincsen arról, hogy az utolsó szolgáig is el­hanyagolva k-nne a magyar nyelv, vagy hogy magyarul no tudnának . . . Nessi Pál: Nem vontam kétségbe! Széll Kálmán miniszterelnök: Egy közbe­szólás volt. Méltóztassék csak meggyőződni róla, akármikor föl méltóztatik menni a kabinetiroda mostani helyiségébe, ott magyar ember fogadja, magyar az ajtónálló és a titkár, vagy a kit keresni méltóztatik és mind tud magyarul. Nessi Pál: Nem vontam kétségbe ! Széll Kálmán miniszterelnök: Én csak elő­adom ; hiszen talán nem felesleges a közbeszó­lás után. A mi Nessi képviselő urnak azt az érve­lését illeti, hogy a kabinetiroda felesleges, mert az ő Felsége személye körüli minisztérium azokat a teendőket elláthatná, a melyeket a kabinetiroda ellát, legyen a t. képviselő ur meg­győződve, hogy ha igy volna a dolog, akkor in­kább azt mondanám, hogy a Felség személye körüli minisztérium személyzetét kell redukálni, mintsem a kabinetirodáét. De nem áll ugy a dolog, mintha ugyanazon teendőket látnák el; egészen más a hatáskörük, mások a teendőik. A kabinetirodának a teendője az, a mi, mond­juk, egy publikus állásban lévő egyéniségnek a hatásköréhez tartozó ügyek elintézésére az ő titkárságáé, vagy környezetében lévő irodájáé. Hiszen az tökéletes lehetetlenség, hogy a korona viselője, a fejedelem, azokat a skriptorisztikus, azokat a manipulaczionális dolgokat, a melyek az ő uralkodói hivatásából folynak, önmaga lássa el. Ez egészen természetes. Neki személy­zettel kell birnia, a mely azokat az irodai teen­dőket ellássa, és azokat a teendőket, a melyek se nem tartoznak, se nem ütköznek a miniszteri felelőség elvébe. Mert minden más természetű ténykedésért és intézkedésért, a mely kormány­zati és nem azon kabinetiroda teendőiből folyó a magyar miniszter felelős, a ki ellenjegyzi, mert hiszen minden olyan irat elintézése ellen­jegyzés mellett történik. De azon skriptorisztikus teendők ellátása, a magyar miniszterek felter­jesztéseinek ellátása, az egyes kegyelmi kérvé­nyek, folyamodások, felterjesztések ellátása egy halmaz irodai teendővel jár és annak közvetí­tése, ellátása a kabinetirodának teendője, a melyre nézve kérem a t. házat, szíveskedjék a

Next

/
Oldalképek
Tartalom