Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-61
61. országos ülés 1902 február 28-án, pénteken. 213 De azt tartom, hogy a parlament budgetjoga szempontjából ezen teóriát mi nem szentesíthetjük, mert nekünk igenis tudnunk és ellenőriznünk kell azt, hogy ezen tételek egyenkint — természetesen a virement-jog fentartásával — azon czélokra fordíttatnak-e, a melyekre megszavaztatnak? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Midőn ezen aggályaimra feleletet kérek, egyúttal ráutalok arra, hogy ebben a parlamentben már régóta felmerült az a kívánság, hogy a kabinetirodának azt a részét, a mely a mi ügyeinket intézi, miért nem lehet az ő Felsége személye körüli minisztérium hatásköréhez utalni? Máiévtizedekkel ezelőtt ráutaltatott arra, hogy miután a magyar alkotmány az ő Felsége személye körüli minisztériumot épen abból az okból állította fel. hogy. ha ő Felsége az országtól távol van, felelős miniszter legyen mellette, a kabinetirodát mint e minisztérium alosztályát, annál is inkább be lehetne rendezni, mert az ő Felsége személye körüli minisztérium jelentéséből látjuk, hogy annak nincsen oly sok dolga, hogy ezt a munkát igen jól el ne birná. Rá kell mutatnom arra is. hogy igen gyakran közbeszéd tárgyát képezi az, hogy midőn valamely alapítványról vagy kegyek adományozásáról van szó, oda utasítják az embert a kabinetiroda főnökéhez, mert az igen befolyásos ember. Én ebben a miniszteri felelőség elvének negálását látom, annál is inkább, mert gyakran megtörtént, hogy állami okiratok a kabinetirodában kiállíttattak és csak később jutottak a magyar minisztérium tudomására. Én azt hiszem, hogy a parlamentáris felelőség szempontjából ez az állapot nem tűrhető tovább és remélem, hogy ez a jövőre meg is fog változni. Mindaddig azonban, a mig megnyugtatást nem kapok arra nézve, hogy a kabinetiroda alkalmazottai, ha szolgák, miért itt történik meg a határozathozatal illetményeik felett, ha pedig tisztviselők, a magyar törvény hatálya alatt állanak-e és miniszteri felelőség alatt jelenik-e meg a kinevezésük, a kabinetirodára előirányzott költséget megszavazni hajlandó nem vagyok. (Seyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Gáil Sándor: Nem tudnak magyarul se! Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Talán nem is egészen szokásom, ha egy közbeszólásra való válaszszal kezdem, de miután nem voltam jelen, künn voltam hivatalosan elfoglalva, mikor Nessi Pál képviselő ur szíves volt beszédét megkezdeni, nem tudom, de meglehet, hogy ő is előhozta azt a kifogást, melyet egy közbeszólásból most hallottam, hogy nem tudnak magyarul. A kabinetirodának két osztályfőnöke van, az egyik König, a másik pedig az ő osztályfőnök-társa. Gondolom, a ki ismeri a viszonyokat, igazat fog nekem adni, hogy König Károly osztályfőnök ur épugy tud magyarul, mint én vagy a fölszólaló, vagy a közbeszóló képviselő ur. Az egy tősgyökeres magyar ember, annak idején szolgált a magyar minisztériumban és olyan minden tekintetben kiváló ember, (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) felfogásánál, jelleménél, tehetségeinél fogva, hogy csak gratulálhatunk magunknak és a legfelsőbb szolgálatnak is, hogy olyan kiváló férfiú látja el azt a szolgálatot, mint ő. (Uqy van! TJgy van! jobbról.) á-zonkivül vannak ott udvari titkárok, én magam is épen csak nemrég adtam át egyet a belügyminisztériumtól, azelőtt pedig egy másikat, tehát van ott három vagy négy udvari titkár és fogalmazó, a kik mind magyar emberek és magyar szolgálatot teljesítenek. Ott tehát sző sincsen arról, hogy az utolsó szolgáig is elhanyagolva k-nne a magyar nyelv, vagy hogy magyarul no tudnának . . . Nessi Pál: Nem vontam kétségbe! Széll Kálmán miniszterelnök: Egy közbeszólás volt. Méltóztassék csak meggyőződni róla, akármikor föl méltóztatik menni a kabinetiroda mostani helyiségébe, ott magyar ember fogadja, magyar az ajtónálló és a titkár, vagy a kit keresni méltóztatik és mind tud magyarul. Nessi Pál: Nem vontam kétségbe ! Széll Kálmán miniszterelnök: Én csak előadom ; hiszen talán nem felesleges a közbeszólás után. A mi Nessi képviselő urnak azt az érvelését illeti, hogy a kabinetiroda felesleges, mert az ő Felsége személye körüli minisztérium azokat a teendőket elláthatná, a melyeket a kabinetiroda ellát, legyen a t. képviselő ur meggyőződve, hogy ha igy volna a dolog, akkor inkább azt mondanám, hogy a Felség személye körüli minisztérium személyzetét kell redukálni, mintsem a kabinetirodáét. De nem áll ugy a dolog, mintha ugyanazon teendőket látnák el; egészen más a hatáskörük, mások a teendőik. A kabinetirodának a teendője az, a mi, mondjuk, egy publikus állásban lévő egyéniségnek a hatásköréhez tartozó ügyek elintézésére az ő titkárságáé, vagy környezetében lévő irodájáé. Hiszen az tökéletes lehetetlenség, hogy a korona viselője, a fejedelem, azokat a skriptorisztikus, azokat a manipulaczionális dolgokat, a melyek az ő uralkodói hivatásából folynak, önmaga lássa el. Ez egészen természetes. Neki személyzettel kell birnia, a mely azokat az irodai teendőket ellássa, és azokat a teendőket, a melyek se nem tartoznak, se nem ütköznek a miniszteri felelőség elvébe. Mert minden más természetű ténykedésért és intézkedésért, a mely kormányzati és nem azon kabinetiroda teendőiből folyó a magyar miniszter felelős, a ki ellenjegyzi, mert hiszen minden olyan irat elintézése ellenjegyzés mellett történik. De azon skriptorisztikus teendők ellátása, a magyar miniszterek felterjesztéseinek ellátása, az egyes kegyelmi kérvények, folyamodások, felterjesztések ellátása egy halmaz irodai teendővel jár és annak közvetítése, ellátása a kabinetirodának teendője, a melyre nézve kérem a t. házat, szíveskedjék a