Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-61

208 61. országos ülés 1902 február 28-án, pénteken. geket, melyek a királyi várpalota felépítésére szükségesek és a czivülisztából azután ezen összegek téríttessenek meg. így a körülbelül 13—14 millió koronába kerülő . . . Komjáthy Béla : Kétszer annyiba kerül! Széll Kálmán miniszterelnök: Igen, mondom, 13 —14 millió forintba kerülő királyi várlaknak felépítésére előlegeztettek az államkincstárból az összegek, melyek 35 évi amortizaczionális terv mellett a czivülisztából megtéríttetnek. Lengyel Zoltán: Hát az országgyűlésnek nincs köze ebhez? Széll Kálmán miniszterelnök: Igaza van a képviselő urnak, a törvényhozásnak mindenhez van köze, s ime beszélek is róla; mert ha nem volna köze, nem is volna diskusszió róla. Különben benne van ez az évi zárszámadásokban, és ezeknek reviziója alkalmával ezen kérdés megvitatható, a mint az a zárszámadási bizottságban fel is vettetett és megvi tattat ott. Ha a zárszámadások ide kerülnek, megint vita tárgyává tehető. A költségvetésben azért nem jelenik meg ez az összeg, mert nem egyszersmindenkorra vagy hosszú időre szóló valóságos kiadása a magyar államnak, hanem egy előlege a magyar kincstárnak, mely az udvartartásból refundáltatik, és a zárszámadásban mint előleg vezettetik és kimutattatik az utolsó fillérig az egész összeg, a mit a kincstár előlegezett azzal együtt, a mit visszakap. A zárszámadás alkalmával a t. képviselő urak arról meg fognak győződni. A mi most már azt illeti, hogy ez a költségvetési tétel azelőtt törvény által lett megállapítva, most pedig nem, és hogy mily összegben lesz jövőre megállapítva: fel lesz-e emelve, a t. képviselő urnak ezen kérdésére azt válaszolhatom, hogy annak idején előterjesztés fog tétetni, hogy ugy, mint azelőtt volt, hosszabb időre legyen ez az udvartartási költség megállapítva, az elkerülhetlenül szükséges összeg magasságában. Addig is ezen összeget kérem az előirányzatba felvenni, a mint hogy tavaly is igy történt. A mi a főudvarmester! bivatal bíráskodási kérdését illeti, a főudvarmesteri bivatalnak nincsen birói hatásköre, de igenis van a főudvarnagyi hivatalnak. Ennek van a főberczegi család és családtagok családi viszonyaira vonatkozólag bizonyos régi, avitikus szokás és gyakorlat alapján bizonyos jurisdikcziója. Beismerem, bogy ez a kérdés nincs szabályozva és a mi igazságszolgáltatásunk és peres eljárásunk keretébe nincs behelyezve. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Fennáll gyakorlatilag, ugy, a mint eddig szokásban volt, és én nem zárkózom el az elől, hogy ezt annak idején törvényhozási szabályozás tárgyává lehet tenni. A mi Bátkay képviselő ur kifogásait illeti, a t. képviselő ur a királyi hatalom túlkapásairól vagy túlelbatalmaskodásáról szól. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ez igy vanl) Én azt állítom, bogy a képviselő urnak nincs igaza és egész határozottsággal, teljes önérzettel mondhatom, bogy mindaz, a mi erről a képviselő ur, vagy mások részéről mondatik — bigyjék meg — a képzeletben élő mese. Nincs semmi, ami ezt jogosulttá tenné. 0 Felsége a legnagyobb szigorúsággal és aggályoskodó lelkiismeretességgel mozog abban az alkotmányos batáskörben, minden ténykedésben, a melyet alkotmányunk és közjogunk előir. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ott minden a felelős miniszterek ellenjegyzésével, azok felelősége mellett történik. Teljes önérzettel mondhatom, bogy én nem tettem soha semmit és nem fogok tenni soha semmit, a mit az én meggyőződésem szerint jónak, helyesnek, az ország érdekében lévőnek felelőségem érzetével el nem vállalhatok. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Én nem találtam erre nézve a legkevesebb akadályt soha semmiben sem, nem találtam ő Felségénél, a korona jelenlegi viselőjénél, a ki az alkotmányos uralkodó mintaképe és a kiben a fejedelmi nagy tulajdonok egyesülnek. Benne az alkotmányosság érzése, alkotmányos jogainak és nagy kötelességeinek, uralkodói nagy hivatásának oly mély átérzése van meg és erről minden perczben tanuskodhatom mindenkivel szemben és tényekkel tudom bebizonyítani, — bogy nincs is semmi szükség arra, hogy én ez álláspontomat a magam részéről érvényesítsem. {Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Olyan magától érthető dolognak tartja és tartotta ezt mindig — higyje meg nekem t. képviselő ur — hogy mindaz, a mi erről mondatik, a mesék országába való. Beszéljünk őszintén e kérdésről, 0 Felsége osztrák császár és magyar király; ebben a közös minőségben igen természetesen gyakran kerülnek eléje oly kérdések, a melyek közös természetűek, és őt mindkét minőségben illetik és érdeklik. De még ezen kérdésekben is a korona viselője meg tudja különböztetni a határvonalat és meg tudja keresni az egyeztetést. Tanúságot tehetek róla, hogy igen sokszor az ő aggályainak és gondoskodásának tárgya, egész nagy lelki munkát végez, a mig megállapodik magában, miképen egyesíthesse a két szempontot; mert akármilyen magasan áll, akármilyen emelkedett az ő felfogása és lelkülete, végtére ember ő is. De mindig megtalálja, a mit az ő nagy hivatása, kettős minősége és alkotmányos nagy jogai és kötelességei kivannak. (Igaz! Ugy van! jobbról és a középen.) Nincs itten arról szó, hogy ez vagy amaz, vagy akármi azért történik, mert igy akarja az udvar, vagy igy akarja én nem tudom mi, a mint mondták, a királyi hatalomnak a túltengése stb. Higyjék meg nekem, nem igy van. Lehet, hogy az, a mi történik, eltér sokszor az önök felfogásától, eltér talán a másokétól is, de végre minden kérdésben különbözők a felfogások és az álláspontok. Én vagy más, vagy az a többség, a mely engem támogat, nem azért proponáljuk vagy teszszük ezt vagy amazt, mert a királyi hatalom akarja, vagy egy felsőbb parancsolat mondja, hanem azért, mert