Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-61

6i. órézágos ülés 1902 február 28-áh, pénteken. 209 azt -tartjuk, hogy az, a mit akarunk vagy előterjesztünk, jó és az ország érdekében van, habár eltér is az önök felfogásától; de mi azt meggyőződésből teszszük és elvállaljuk érte a felelőséget, és én nem fogok ide a t. házba behozni semmit, a mit nem az én belső meggyődésem sugall, és az ország érdekeinek nézetem szerint meg nem felel. (Elénk tetszés jobbról és a középen.) Én a szerint cselekszem, a szerint adok tanácsot. (Ellenmondás a szélsőbalon.) a szerint szólok hozzá mindenhez. A t. képviselő ur hiheti az ellenkezőt. Én talán az ő felfogásáról hiszem az ellenkezőt, vagyis csak hihetném, mert én nem imputálok neki semmit; de ő is higyje el nekem azt, a mit állítok: hogy semmiféle olyan ténykedés, semmiféle olyan előterjesztés sem közigazgatási, sem törvényhozási utón ide nem jön és ebben az országban nem történik, a melyet ne az én teljes meggyőződésem és az ország érdekeinek felismerése diktálna. Nekem nem diktál semmiféle más hatalom; sohase láttam annak nyomát, nem is fogom látni soha. Itt csak egy akarat van az országban (Egy hang a szélsőbal oldalon : Osztrák akarat!) és az nem lehet más, mint a törvényhozás öszszességének akarata, egyetértése. A törvényhozásnak pedig két faktora van és volt, ő Felsége és az országgyűlés. (Elénk tetszés és helyeslés jobbról és a középen. Zaj «__ szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Nincs az ugy!) Önök azt tartják. Legyenek boldogok az önök hitében. Én vitatom és azt állitom, hogy ugy van; azt állítom, hogy az 1848-iki törvények értelme szerinti független minisztérium van, a mely mindenért felel. Hiszen nem állunk-e itt önök előtt, nem állunk-e az önök Ítélőszéke előtt minden kérdésben? (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Vessenek fel valamit, igen szívesen helyt állunk érte és megmondjuk, mi okból, micsoda motívumok alapján tettük és akkor önök ítéljenek felette. Ebből áll a felelőség. Fedeztem én valaha magamat valamivel ? Soha! (Tetszés jobbról és a középen.) Előálltam azzal, hogy ezt teszem azért, vagy amazért, méltóztassanak felette ítélni. Másban nem látom a felelőséget. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Mi lesz a Gott erJialle-val!) Azt kérdi ítátkay képviselő ur, van-e befolyása Magyarországnak a katonai ügyiekre? Az a befolyása megvan, a melyet a törvények előírnak és a melyet az 1867-iki törvény megmond. ÜSTem akarom azt ismételni, nem akarom azt részletezni; önök is ismerik. De az természetesen nem lehet kizárólagos befolyás, mert hiszen a 67-iki törvények — a védelem közösségéből folyólag, mely a jjragmatika szankczión alapul — közössé tették a hadügyet, tehát befolyásunk itt nem lehet kizárólagos. De volt-e az 1848-ban, vagy azelőtt? Kizárólagos befolyás nem volt, ma sincs, hanem megvan az a befolyás, a melyet a törvény megad a közös ügyek KÉPVH. KAFLÓ, X901—1906. m. KÖTET. kezelésére a magyar miniszternek és ezt gyakorolja is a maga teljességében. Azután jön a közös hadügyminiszternek a felelősége és hatásköre, a mely megint a magyar országgyűlésből és az osztrák Ileichsrathból kiküldött bizottságnak felelősége és intézkedési hatásköre alá van helyezve. Mi nem mondottunk le befolyásunkról a hadügyekben — ebben van a tévedés — hanem közössé tettük azt. Gyakoroljuk mi is befolyásunkat, gyakorolják az osztrákok is, mert az 1867-iki törvényhozás azt mondja, hogy azon súlyos nagy bajok elkerülése czéljából, melyek épen a közös természetű ügyeknek indefiniált voltából származhatnak, megdefiniálja azokat, és mert Ausztriában alkotmányos testület van, és nem lehet tőlük sem megvonni a befolyást a közös ügyekre, dekretálja a közös ügyek közöj kezelését és eloirja a mi befolyásunkat is, a mely meg is van a paritásnak alapján. (Igaz! Lgy van! a jobboldalon.) Hát higyje meg nekem a t. képviselő ur, nem egészen anekdotaszerü az, a mi nekem most eszembe jut, és a mit erre nézve felhozni bátorkodom. (Halljuk! Halljak!) Mikor én, mint egészen fiatal, kezdő tagja a képviselőháznak a második delegáczióban résztvettem Bécsben, 1869-ben, annak a delegácziónak boldog emlékezetű, nagyon érdemes és nagyon tiszteletreméltó elnöke gróf Majláth Antal volt. Én akkor neki jegyzője voltam és igen sokat érintkeztem vele, és őt igazán tisztelni, becsülni és szeretni tanultam. A delegáczió akkor — .Kuhn volt a hadügyminiszter, ha jól emlékszem — vagy két hónapon keresztül tartott, és a hadügyi albizottság talán álló négy vagy öt hétig napnap mellett négyórás tanácskozásokban tárgyalta a hadügyi költségvetést. Ott bizony megfaggatták a hadügyminiszter!-, még pedig nagyon hosszas tárgyalásokkal (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Sokat is adhatott rá!) . . . Jöjjenek oda és nézzék meg egyszer. Mondom, megfaggatták a hadügyminisztert; és a mikor ezt gróf Majláth Antal meghallotta, a ki a régi iskola embere volt, egész komolyan azt mondta nekem, a tárgyalásnak harmadik, vagy negyedik hetében, hogy én Magyarországnak kanczellárja voltam négy vagy öt esztendeig, de négy vagy öt esztendeig nem hallottam annyit, nem hogy tettem volna annyit, mint a mit egyszerre, az a második vagy harmadik padban ülő delegátus a hadügyminiszterrel elkövet. Ilyenek volíak az állapotok akkor, t. ház, és tessék nekünk elhinni, hogy mi a hadügyben a közösség és paritás alapján Ausztriával együtt gyakorolva jogainkat, talán sokkal több jogot gyakorlunk ma, mint gyakoroltak 1848-ban, vagy azelőtt. (Ellenmondás q szélsöbaloldalon. Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ezt frázisokkal, higyjék el a t, urak, nem lehet elütni, (Halljuk! Halljuk!) mert ez így van, és mert a legelső táborszernagytól kezdve a legutolsó emberéig a hadseregnek egész költségét Magyarországnak kiküldöttei állapítják meg, az 27