Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-61

206 61. országos ülés 1902 gadat? Nos ennek a nemzetnek a szive 400 esztendőn keresztül ezt a szerepet játszotta! Megtépték, meggyalázták, megvérezték királyai és a hűséges magyar sziv a Habsburg-házzal szemben mindig azt kérdezte : királyok, nem ütöttétek meg magatokat? (Tetszés a szélsöbalóldalon.) Jó lesz odafent megértetni, hogy mindennek van határa, nemcsak az anyai szeretetnek, hanem a férfias tűrésnek és a magyar nemzet büszkeségének is. (TJgy van! a szélsöbalóldalon.) Hiszen keserű végignézni a magyar történetet, mi a sorsa azoknak, a kik arra vannak hivatva, hogy a magyar nemzetnek jogát, alkotmányát, szabadságát védelmezzék? Mi a sorsa? Nos egy Széchenyié megörülni, Kossuth Lajosé száműzve lenni, Teleki-é, hogy önkezével vessen véget életének ! Vagy választani a legmegszégyenitőbb. a legszomorúbb szerepet, az önök szerepét, t, magyar kormány ! Lemondani a magyar nemzet alkotmányának védelméről, lemondani az önérzetről, tűrni a vállveregetéseket, sokszor a lakájoknak, a komornyikoknak vállveregetését is és mikor hajszálnyi, nem is a nemzetet érdeklő ügyekben megbuknak, akkor érezni azt a keserű, azt az igazán megalázó dolgot, hogy utánuk még százával jönnek azok, a kik náluknál még puhábbak, még hajlékonyabbak. (TJgy van! TJgy van ! a szélsöbalóldalon.) T, képviselőház ! Igazán elfagy az ajkamon a szó... nem szavazom meg a tételt. (Elénlc, helyeslés és éljenzés a szélsöbalóldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Én a kir. udvartartásról már a múlt esztendei költségvetés tárgyalása alkalmával voltam szerencsés nyilatkozni és amint már nem egyszer, akkor is elismertem a t. képviselőház előtt, hogy egy magvai' elkülönített, külön kir. udvartartás ugy, a mint a t. képviselő urak azt követelik, nincsen. És ha én ezt elismerem, a t. képviselő urak meg sziveskedjenek beismerni és nekem megengedni, hogy ebben a kérdésben, ha az adott viszonyokat, alkotmányunkat, közjogi törvényeinket, a fejedelemnek azonosságát és mindazt, a mi ahhoz kapcsolódik és abból következik, objektíve és tárgyilagosan fogja fel az ember és csak ebből a tárgyilagos szempontból indul ki. nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, a melyre a t. képviselő urak helyezkedtek. O Felsége akárhol van, akár Bécsben tartózkodik, akár Budapesten, ő egyúttal a törvényes kapcsolat alapján, a mi közjogunk és alkotmányunk szerint ausztriai császár és Magyarország apostoli királya. Elválaszthatatlan ez a két méltóság tőle. Egészen különválasztani mindazt, a mi ebből azután az egész ügynevezett háztartásban folyik, nem lehet. Hogy a magyar király, a ki Bécsben is magyar király és ott is kell, hogy az ő magyar királyi volta, jellege, méltósága kifejezésre jusson, és kifejezésre jut is, hogy mondom, a magyar király, mikor Budafebraár 28-án, pénteken. pesten tartja udvarát, ezen udvar kifejezésével bírjon a magyar állam jellegének és királyságának és ő Felsége királyi voltának; ezt éü a magam részéről viszont egy természetes követelménynek és folyománynak tartom. Nem igazságos az a kritika, a mit e részben hallottam; nem egy dolog van, a mi a múlthoz képest egészen más helyzetet teremtett és nagy haladást mutat. Fokozatosan és successive kidomborodott mind jobban itt Budán, a budai várban és Budapesten az udvartartásnak királyi természete. 0 Felségét itt minden közjogi aktusnábcsak magyar méltóságok veszik körül, minden közjogi aktusnál, a mi ezelőtt nem történt, ő Felsége itt Magyarországon csak magyar tanácsosai által van körülvéve, a legközvetlenebb és legszemélyesebb környezetének kivételével, a hol szintén vannak magyar emberek. Az udvartartás itteni megjelenése mindig magyarabb és magyarabb karaktert vesz fel, a magyar államnak megfelelőt. És ez irányban csak a legutóbbi időben is, nem lehet tagadni, történt igen sok lépés és történik még. Méltóztassanak megnézni a királyi várlakot, annak egész felszerelését, berendezését és ha majd egészen készen lesz, mindazt, a mivel külsőleg jelentkezik: az mind a magyar típust és karaktert viseli magán. Én kivánom, hogy ez mindinkább fejlődjék és a magam részéről nem fog mulasztás történni az iránt, hogy ez igy következzék is be. (Helyeslés jobbfelöl.) A mit Nessi Pál képviselő ur mond beszédének bevezetésében, azt én, azon lojális hangon mondva, a mint előadta, csak örömmel veszem tudomásul, Én azt tartom, ha valamely nemzetnek, ennek a nemzetnek van szüksége arra, hogy minél teljesebb legyen az egyetértés a király és a nemzet között, igazi zavartalan és benső egyetértés. Ez az egyetértés és a korona és nemzet közötti bizalom a legnagyobb ékessége a koronának és legnagyobb biztossága a trónnak, és legnagyobb szerencséje és garancziája az ország biztosságának és jövőjének is, és mindaz, a mi azt ápolja és erősiti, az nagy ; érdeke az országnak és nem fekszik az ország | érdekében, sőt nagy kárára van, sőt legnagyobb I szerencsétlensége lenne az országnak, a mi azt gyengíti vagy kisebbíti. Hát ebből a szempont! ból kell aztán nekem egypár észrevételt tennem azokra, a miket a két felszólaló képviselő ur mondott. Azt mondja Nessi Pál képviselő ur, hogy magyar szellem és alkotmányos szellem legyen ő Felségének környezetében. Hát biztosithatom a 't. kéjiviselő urat, hogy ez megvan a maga teljes mértékében, és biztosithatom erről a helyről, a nélkül, hogy azt a határt túllépném, a melyet szem előtt tartok mindig, hogy legskru| pulózusabb, leglelkiismertesebb alkotmányos fel: fogás honol ottan. Ott a törvény, a magyar ; alkotmány tisztelete honol, mert felette az alkot| mány és törvény legfőbb őre áll őrt! Nem törí ténhetik semmi sem, a mi az ország ügyeit és