Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-61

200 61. országos ülés 1902 február 28-án, pénteken. Elnök: Az ítélet és az indokolás mindkét jegyzőkönyvre nézve fel fog olvastatni. Farkas József jegyző (olvassa a biráló-bizottság ítéletét és ennek indokolását Rakovszky István megbizó-levele tárgyában'. Elnök: E szerint Rakovszky István csornai képviselő végleg igazolt képviselőnek mondatik ki. Farkas József jegyző (olvassa a biráló-bizottság ítéletét és ennek indokolását dr. Bruclcner Vilmos megbizó-levele tárgyában). Elnök : Bruckner Vilmos képviselőt tehát végleg igazolt képviselőnek jelentem ki. Nyegre László jegyző: Gr. Forgách Antal a kérvényi bizottság előadója! Gr. Forgách Antal, a kérvényi bizottság előadója: T. ház! Van szerencsém a kérvényi bizottság által letárgyalt kérvények második sorjegyzékét (írom. Ili) bemutatni, azzal a kéréssel, hogy ezen sorjegyzék kinyomatását, szétosztását és annak idején napirendre tűzését elrendelni méltóztassék. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, a t. ház tagjai közt szétosztatni és miután a szombati nap van a kérvények tárgyalására kitűzve, a t. ház talán megnyugszik abban, hogy a holnaphoz egy hétre következő szombati ülés napirendjére tűzzük ki, az ülés vége felé, egy órakor vagy tizenkettőkor, a mint azután a ház határozni fog. (Helyeslés.) E szerint mondom ki a ház megállapodását. Következik a napirend: az állami költségvetésnek részletes tárgyalása, még pedig az első füzet (írom. 4, 69, 77, 104) tárgyalása. Nyegre László jegyző (olvassa): Királyi udvartartás. Rendes kiadások: I. fejezet. Kiadás. Rendes kiadások. A királyi udvartartás költségei: 9,300.000 korona. Farkas József jegyző: Dr. Nessi Pál! Nessi Pál: T. ház! A kir. udvartartásra előirányzott 4,650.000 írt a mi viszonyaink közt már oly összeg, mely megérdemelné azt, hogy a t. előadó ur ezen összeg czéljáról, rendeltetéséről, annak hovafordításáról, azon anyagi és erkölcsi előnyökről, melyek ilyen tétel megszavazása által a nemzetet érik, legalább némi felvilágosítást adna nekünk. T. ház! Én meglehetősen ismerem hazánkat ; de bármerre jártam, Pozsonytól—Brassóig, Munkácstól—Eiuméig, magyar udvartartást, m. kir. udvart sehol nem találtam, nem láttam. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaldalon.) Van ugyan itt Budapesten egy kir. palota, a hol egy udvari titkár, egy udvari fogalmazó és néhány szolga szokott lézengeni, és ismerek ugyan egy udvarnagyi hivatalt, a mely udvarnagynak jogkörét nem ismerem, a melynek közjogi állása előttem homályban van, és tudom azt. hogy az osztrák udvar Bécsből néha lerándul Budapestre, mert hiszen maguk is ugy nevezik ezt, hogy »Ausflug des allerhöchsten Hofes nach Budapest* ; de ezt udvartartásnak, magyar kir. udvarnak, a melyre mi 1873 óta 146,200.000 frtot áldoztunk és évenkint 4,650.000 frtot szavazunk meg, nem tartom és annak nem látom. Azért azt hiszem, nem lett volna felesleges munka, ha a t. előadó ur, legalább a parlament fiatalabb tagjaira való tekintettel is, némi felvilágosítást adott volna ezen összeg rendeltetéséről és czéljáról. (Ugy van! Ugy van! a szélső-baloldalon.) T. ház ! A nemzetnek és királynak egyaránt érdeke az, hogy megértsék egymást, mert a trónnak fényt, hatalmat és dicsőséget csak egy boldog nemzet adhat, mely szeretettel állja körül a király trónját és a melyben a trón az idők minden viszontagságai közt feltétlenül megbizhatik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy a nemzet és a király megértse egymást és megszerethesse egymást, kell, hogy megismerjék egymást, a minek egyetlen módja van: ha a király népe körébe jön lakni, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) ha itt a trónt magyar tanácsosok veszik körül,mert történelmünkből tudjuk, hogy a félreértések lánczolata mindig onnan eredt, hogy a királynak szive idegen volt a nemzethez, hogy idegen tanácsosok vették körül, a kik a nemzettel ellentétesen befolyásolták, és a félreértések onnan burjánoztak fel, onnan származott a sok keserűség, a melynek hátrányait mindig ez a lojális és hű nemzet szenvedte meg. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy ennek elejét vegyük, oda kell törekednünk mindannyiunknak, hogy nemzeti udvarunk legyen. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezt ugy érhetjük el, ha arra törekszünk, hogy az udvarral, a királyi családdal megkedveltetjük az országot, és ezt ugy érjük el, ha a királyi családot magyar udvartartással veszszük körül, a melynek tagjai a nemzet aspiráczióit, vágyait, érzelmeit ismerik, tolmácsolni tudják és akarják. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezzel elérjük azt, hogy az udvar szelleme magyar nemzeti szellem lesz, és ott alkotmányellenes, vagy nemzeti önérzetünkkel ellentétes irányzatok felszínre nem juthatnak. A törvény betűje és szelleme nem akadályozza meg azt, hogy megvalósítsuk a külön, önálló m. kir. udvartartást. (Igaz! Ugy van! a szélsöbahldalonj Azt hiszem, hogy a túloldalon sincs senki, a ki az udvartartás költségeit, magát az udvartartást közösnek tekinti. Hisz a törvény világosan ráutal erre, de ráutal erre a megszavazás módja is. Mert hisz az udvartartás költségeit nem a delegáczióban szavazzák meg, hanem a törvény parancsa szerint külön ajánljuk meg, azért, hogy ezzel kidomborítsuk a magyar állam önállóságát és fejedelmének magas tekintélyét. De már, t. ház, hogyha mi ugyanannyit adunk, mint Ausztria, joggal és méltán elvárhatjuk azt is, hogy addig is, a mig ezt egészen megvalósítjuk, legalább is kifejezésre juttatták volna a magyar király magas méltóságát, addig is feltüntették volna a mi jogainkat, aspiráczióinkat. Mert most, daczára annak, hogy egyforma