Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-61

61. országos ülés 1902 február 28-án, pénteken. 201 összeget adunk Ausztriával, az udvartartás nem­csak hogy nem magyar, de nem is közös, hanem tisztán osztrák. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalol­äalon.) Daczára annak, hogy mi az udvartartás­hoz épen annyival járulunk, mint Ausztria, az udvartartásra adott összegek az országon kivül költetnek el. (Igazi Ugy van! a szélsőbalalda­lon.) És daczára annak, hogy ugyanannyit fize­tünk) mint Ausztria, a sok állás, fizetés, nyug­díj, a mely ennek alapján rendszeresittetik, tisztán az osztrák honosoknak jut és ennek az országnak ebből alig juttatnak valamit. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.J Az udvartartás haszna tehát kizárólag Ausztria avara szolgál. Már pedig azt hiszem, nem azért jfizetünk Ausztriával egyforma össze­get, hogy csak osztrák udvartartás legyen ésj magyar udvartartás ne legyen. Azt hiszem, a tör­vény intencziója, hogy a magyar országgyűlés az udvartartás költségeit külön szavazza meg, arra az egyetlenegy eszmére vezethető vissza, hogy a magyar királynak Magyarországon önálló magyar udvartartása legyen, (Igaz! Ugy van! a szélső­baloldalon.) Hiszen a törvény világosan magyar királyi udvartartásról beszél és annak indokolá­sául azt hozza fel, hogy csak a magyar királyi udvartartás és annak külön megajánlása, felel meg Magyarország alkotmányos önállóságának és a magyar király fejedelmi magas tekintélyé­nek. De azt hiszem, Magyarország alkotmányos önállóságának és a magyar király magas tekin­télyének egyedül és kuárólag csak a külön, önálló magyar udvartartás felelhet meg. Hiszen a külföldön nem is ismernek min­ket. A magyar király személyisége a császár személyiségében felolvad. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Odakinn, bárhová megyünk, csak császárról beszélnek, de nemcsak oda­kinn, itt Budapesten is akárhányan van­nak, a kik csak császárt ismernek. Leg­utóbb a tiszti kaszinóban volt alkalmam erről meggyőződni, midőn egy magyar huszárezre­des, a ki mellettem állott, azt mondotta szom­szédjának : Der Kaiser kommt gleich! Lát­tuk ezt a szellemet a Vaskapu megnyitása al­kalmával, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) midőn a magyar pénzzel, magyar tudománynyal alkotott nagy magyar mű megnyitása alkalmá­val a magyar királyt elsikkasztották és az osz­trák császárba beolvasztották. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De láttuk legutóbb ezt a szellemet felújulni a kereskedelmi bálon, midőn a magyar király megjelent egy polgári mulatsá­ságon és a Gott erhalte hangjaival fogadták. Kubik Béla: Nincs nekünk magyar him­nuszunk ? Nessi Pál: Ezen alkalmat felhasználom, hogy erre a Gott erhaltera egy kis kitérést te­gyek. (Halljuk! Halljuk!) A magyar ember hűséggel csak a magyar király felkent személye iránt tartozik, de a csá­szári himnuszhoz neki semmi köze. Valameny­KÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. III. KÖTET. nyien ismerjük ő Felsége alkotmányos érzületét, és tudjuk, hogy ő érzékkel bir a nemzet vágyai és aspirácziói iránt. Meg vagyok győződve arról, hogy ha volnának férfiak, kik meg mernék ő Felségének mondani, mennyire fáj a magyar nem­zetnek, midőn ezen Gott erhalte hangjaival az abszolút korszak gyászos hagyományait idézik fel, ő Felsége volna az első, ki elállana ettől és nem kívánná soha, hogy Magyarországon ezen, minden magyar által gyűlölt hangokat hallas­sák. (Igaz! Ugy van! a szélst'ibaloldalon.) Kubik Béla: Ezt fújták, mikor a vértanúin­kat lövöldözték! Nessi Pál: Midőn napról napra látjuk, hogy nemzeti érzékenységünket ezzel bántják; midőn látjuk azt a kihívást, — mert ez egyébnek nem mondható — azt a lazítást, mely fellázítja leg­obb érzelmeinket, akkor már egyszer tennünk is kellene valamit És én felhívok mindenkit, a ki magyarnak vallja magát, hogy vállvetve mű­ködjék közre, hogy ezt a nótát Magyarországon egyszer-mindenkorra lehetetlenné tegyük. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Midőn Németország Elszász-Lotharingiát meghódította, legelső dolgainak egyike volt, hogy eltiltotta a Marseillaise játszását. Mi, mikor visszahódítottuk országunkat, nem tudjuk egyszer-mindenkorra eltiltani a Gott erhalte gyűlölt hangjait. Én elismerem annak szép ak­kordjait, szépek lehetnek azok minden másnak, csak a magyar fülnek nem, mert a magyar fül­nek az a harmónia, mely abban a nótában fel­hangzik, diszharmóniát okoz. (Igaz! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Az udvartartás kérdésével kapcsolatban rá kell térnem a trónörökös nevelésének kérdésére is. Erre bátor vagyok a t. miniszterelnök ur szives figyelmét különösen felhívni. Én ezen kér­dést nem akarom inczidentaliter elintézni és elintéztetni, de midőn az udvartartásról beszé­lek, nem lehet, hogy ki ne térjek ezen kérdésre is. De most csak azon kérelemmel fordulok a t. miniszterelnök úrhoz, hogy tekintettel ezen kérdés nagy fontosságára a jövőre nézve és ennek nagy horderejére népünkre, nemzetünkre nézve, ezen kérdéssel, s ennek megoldásával fog­lalkozni kegyeskedjék. (Helyeslés a szélsobalol­dalon.) Ma a királyi család tagjai Magyarországot nem ismerik, Magyarországon nem laknak, azt merem állítani, a magyar nemzetet kerülik. (Igaz! Ugy van! a szélscbaloldalon.) Palotákat, kastélyokat építtetnek mindenfelé, csak Magyar­országon nem. József főherczegen kivül más fő­herczegnek kastélyát Magyarországon nem isme­rem. Már pedig elvárhatja az ország, hogy a trónörökös a magyar nemzetet ismerje, valamint ismerje a magyar nemzet alkotmányát, törvé­nyeit, a magyar nemzet történelmét, hagyomá­nyait, kívánságait, vágyait és aspiráczióit. A trónbeszéd szépen beszél a magyar nemzeti ál­lam kiépitéséről. Ha a nemzeti államot igazán 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom