Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-61
61. országos ülés 1902 február 28-án, pénteken. 201 összeget adunk Ausztriával, az udvartartás nemcsak hogy nem magyar, de nem is közös, hanem tisztán osztrák. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Daczára annak, hogy mi az udvartartáshoz épen annyival járulunk, mint Ausztria, az udvartartásra adott összegek az országon kivül költetnek el. (Igazi Ugy van! a szélsőbalaldalon.) És daczára annak, hogy ugyanannyit fizetünk) mint Ausztria, a sok állás, fizetés, nyugdíj, a mely ennek alapján rendszeresittetik, tisztán az osztrák honosoknak jut és ennek az országnak ebből alig juttatnak valamit. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.J Az udvartartás haszna tehát kizárólag Ausztria avara szolgál. Már pedig azt hiszem, nem azért jfizetünk Ausztriával egyforma összeget, hogy csak osztrák udvartartás legyen ésj magyar udvartartás ne legyen. Azt hiszem, a törvény intencziója, hogy a magyar országgyűlés az udvartartás költségeit külön szavazza meg, arra az egyetlenegy eszmére vezethető vissza, hogy a magyar királynak Magyarországon önálló magyar udvartartása legyen, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen a törvény világosan magyar királyi udvartartásról beszél és annak indokolásául azt hozza fel, hogy csak a magyar királyi udvartartás és annak külön megajánlása, felel meg Magyarország alkotmányos önállóságának és a magyar király fejedelmi magas tekintélyének. De azt hiszem, Magyarország alkotmányos önállóságának és a magyar király magas tekintélyének egyedül és kuárólag csak a külön, önálló magyar udvartartás felelhet meg. Hiszen a külföldön nem is ismernek minket. A magyar király személyisége a császár személyiségében felolvad. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Odakinn, bárhová megyünk, csak császárról beszélnek, de nemcsak odakinn, itt Budapesten is akárhányan vannak, a kik csak császárt ismernek. Legutóbb a tiszti kaszinóban volt alkalmam erről meggyőződni, midőn egy magyar huszárezredes, a ki mellettem állott, azt mondotta szomszédjának : Der Kaiser kommt gleich! Láttuk ezt a szellemet a Vaskapu megnyitása alkalmával, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) midőn a magyar pénzzel, magyar tudománynyal alkotott nagy magyar mű megnyitása alkalmával a magyar királyt elsikkasztották és az osztrák császárba beolvasztották. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De láttuk legutóbb ezt a szellemet felújulni a kereskedelmi bálon, midőn a magyar király megjelent egy polgári mulatsáságon és a Gott erhalte hangjaival fogadták. Kubik Béla: Nincs nekünk magyar himnuszunk ? Nessi Pál: Ezen alkalmat felhasználom, hogy erre a Gott erhaltera egy kis kitérést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) A magyar ember hűséggel csak a magyar király felkent személye iránt tartozik, de a császári himnuszhoz neki semmi köze. ValamenyKÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. III. KÖTET. nyien ismerjük ő Felsége alkotmányos érzületét, és tudjuk, hogy ő érzékkel bir a nemzet vágyai és aspirácziói iránt. Meg vagyok győződve arról, hogy ha volnának férfiak, kik meg mernék ő Felségének mondani, mennyire fáj a magyar nemzetnek, midőn ezen Gott erhalte hangjaival az abszolút korszak gyászos hagyományait idézik fel, ő Felsége volna az első, ki elállana ettől és nem kívánná soha, hogy Magyarországon ezen, minden magyar által gyűlölt hangokat hallassák. (Igaz! Ugy van! a szélst'ibaloldalon.) Kubik Béla: Ezt fújták, mikor a vértanúinkat lövöldözték! Nessi Pál: Midőn napról napra látjuk, hogy nemzeti érzékenységünket ezzel bántják; midőn látjuk azt a kihívást, — mert ez egyébnek nem mondható — azt a lazítást, mely fellázítja legobb érzelmeinket, akkor már egyszer tennünk is kellene valamit És én felhívok mindenkit, a ki magyarnak vallja magát, hogy vállvetve működjék közre, hogy ezt a nótát Magyarországon egyszer-mindenkorra lehetetlenné tegyük. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Midőn Németország Elszász-Lotharingiát meghódította, legelső dolgainak egyike volt, hogy eltiltotta a Marseillaise játszását. Mi, mikor visszahódítottuk országunkat, nem tudjuk egyszer-mindenkorra eltiltani a Gott erhalte gyűlölt hangjait. Én elismerem annak szép akkordjait, szépek lehetnek azok minden másnak, csak a magyar fülnek nem, mert a magyar fülnek az a harmónia, mely abban a nótában felhangzik, diszharmóniát okoz. (Igaz! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Az udvartartás kérdésével kapcsolatban rá kell térnem a trónörökös nevelésének kérdésére is. Erre bátor vagyok a t. miniszterelnök ur szives figyelmét különösen felhívni. Én ezen kérdést nem akarom inczidentaliter elintézni és elintéztetni, de midőn az udvartartásról beszélek, nem lehet, hogy ki ne térjek ezen kérdésre is. De most csak azon kérelemmel fordulok a t. miniszterelnök úrhoz, hogy tekintettel ezen kérdés nagy fontosságára a jövőre nézve és ennek nagy horderejére népünkre, nemzetünkre nézve, ezen kérdéssel, s ennek megoldásával foglalkozni kegyeskedjék. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ma a királyi család tagjai Magyarországot nem ismerik, Magyarországon nem laknak, azt merem állítani, a magyar nemzetet kerülik. (Igaz! Ugy van! a szélscbaloldalon.) Palotákat, kastélyokat építtetnek mindenfelé, csak Magyarországon nem. József főherczegen kivül más főherczegnek kastélyát Magyarországon nem ismerem. Már pedig elvárhatja az ország, hogy a trónörökös a magyar nemzetet ismerje, valamint ismerje a magyar nemzet alkotmányát, törvényeit, a magyar nemzet történelmét, hagyományait, kívánságait, vágyait és aspiráczióit. A trónbeszéd szépen beszél a magyar nemzeti állam kiépitéséről. Ha a nemzeti államot igazán 26
