Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-60
60. országos ülés 1902 február 27-én, csütörtökön. 195 niszter ur maszlaggal, ígéretekkel tartja jól az országot. (Derültség a baloldalon.) Folytatja azután a t. pénzügyminiszter ur kedélyeskedését a következőképen: »Ezenkívül nagyon nehéz t. képviselőtársammal polemizálni azért is, mert ő nagyon önkényesen bánik el a számokkal és még önkényesebben az elméletekkel. Hogy ez igy van. legyen szabad pár példával illusztrálnom. T. képviselőtársam felsorol egy csomó számot, de azok sehol sem találhatók meg, mert az eredetiben egészen mások, mint a minőket t. képviselőtársam felsorolt. Ha egy pár számot helyesen idéz is, a mit konczedálok, akkor ismét abba a hibába esik, hogy a konzekvenczia, a melyet a számokból levon, nem helyes.« T. képviselőház, hogy én minő konzekvencziákat vonok le azokból a számokból, a melyekre én hivatkoztam, az teljesen az én felfogásom dolga. És hogy ha azok a t. pénzügyminiszter urnak tetszését meg nem nyerték, arról nem tehetek. Mert ha én ugyanazokat a konzekvencziákat vonnám le. a melyeket a t. pénzügyminiszter ur, akkor nekem az ő háta megctt kellene ülnöm, vagy viszont, neki kellene néppártinak lennie. Hanem az már engem is mégis közelebbről és komolyabban érdekel, hogy a t. pénzügyminiszter ur azt állította, hogy én oly számokra hivatkoztam, a melyek egyáltalában sem a zárszámadásban, sem pedig a költségvetési előirányzatban fel nem találhatók. Az a kötelesség hárul tehát most reám, hogy beigazoljam a t. pénzügyminiszter urnak, hogy igenis, azok a számok, a melyekre beszédemben hivatkoztam, az igazságnak teljesen megfelelnek, (Igaz! JJgy van! a néppárton.) Ezt be fogom igazolni azért, hogy lássa a t. képviselőház, hogy minő tárgyilagosan szokott a t. pénzügyminiszter ur az ellenzéki bírálatokkal elbánni. (Halljuk! Halljuk!) így mindjárt beszédem elején azt állítottam, hogy az 1900-ik évi zárszámadás eredménye szerint a rendes kiadásokon kivül még 20,700.000 korona lett rendkívüli kiadásokra fordítva és még ezek mellett is 18,200.000 K. pénztári felesleg éretett el. Ezek a számadatok beníoglaltatnak magában a t. pénzügyminiszter ur beszédében. A jogilletékekből befolyt 46,250.000 K. Ez az adat is benfoglaltatik az 1900-ik évi zárszámadásban a 140-ik lapon. A bélyegjövedelmi bevétel volt 30,600,000 K. Ez benne van ugyancsak a zárszámadás 140-ik lapján, egyenesadó bevétel czimen. Az 1900-ik évi pénzügyminiszteri zárszámadás tanúsága szerint — a 72-ik lapon megtalálható — az egyenesadó-bevétel volt 225,851.000 K., a hátralék 60 millió; a fogyasztási adóbevétel volt 176 millió, a hátralék 39 millió. Ezek a számadatok ugyancsak feltalálhatók a pénzügyminiszteri zárszámadás 76-ik lapján. Ugyanitt megtalálható a késedelmi kamat-bevétel, 2,376.000 K. A 80-ik lapon a rendes hevételek rovata alatt látható, hogy a bélyegzett űrlapokból befolyt 4,309.011 K. Az adóbehajtás körüli különös közreműködésekre és jutalmazásokra föl van véve az 1902iki költségvetésben 884,000 K. Ez benne van az egyenes adó és földtehermentesítési pótlék czime alatt a rendes kiadás rovata alatt az 58. lapon a 3. ós 4. tétel alatt. T. képviselőház, hogy a tisztviselők fizetésére mennyi lett fordítva, arra is soroltam fel adatot, és pedig, hogy a mostani 1902-iki évben 2,256 uj állást akarnak rendszeresíteni, ezekre előirányozva van 5.650.931 K. Ezek az adatok benfoglaltatnak a pénzügyi bizottság jelentésében. Ugyanitt megtalálható az az adat is, hogy a tisztviselői javadalmazásokra 183,336.998 korona lett fordítva. Még van egy adat. a melyre , beszédem további folyamán hivatkozni fogok. Már ebből is láthatja a t. képviselőház, i hogy akkor, a mikor a pénzügyminiszter ur nekem azt mondotta, hogy azok az adatok, a mej lyeket én felsoroltam, meg nem találhatók, hogy azok önkényüleg felállított számadatok, a valóságnak meg nem felelő dolgot állított, ezen inszinuácziót én egyenesen a pénzügyminiszter I úrhoz visszautasítom. (Élénk helyeslés a néppárton.) A t. pénzügyminiszter ur ezzel tudva valótlant állított (Nagy mozgás a jobboldalon és zaj. Halljuk ! Halljuk!) vagy pedig tudatlanságának (Naay zaj és mozgás jobb felöl.) és tájékozatlanságának adta tanújelét. (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: T. képviselőház! Az a vád bárkivel szemben, hogy tudva valótlant állit, nem parlamentáris kifejezés. (Helyeslés a jobboldalon.) Buzáth Ferencz: T. képviselőház !A vitatkozásnak ezen neme egy kezdő politikushoz sem illik, legkevésbbé jjedig egy olyan előkelő állásban levő férfiúhoz, mint a t. pénzügyminiszter ur. (Helyeslés a néppárton.) T. ház! A képviselőházi tanácskozásokban a miniszter uraknak külön jogaik vannak, nevezetesen a tanácskozások sorrendjében többször, annyiszor felszólalhatnak, a hányszor akarnak, végül pedig mikor több szónok már nem jelentkezik a vitában, annak berekesztése után az utolsó szó a t. miniszter urakat illeti meg. Hát, t. képviselőház, gyakran ezen utolsó beszédnek a hatása alatt történik meg a szavazás; tehát ha valakitől, ugy igenis a miniszter uraktól jogosan el kell azt várni, hogy a mikor az ellenzéki szónokok részéről a vitában felhozott érvekkel szemben ellenérveket hoznak fel, akkor az igazságnak megfelelő nyilatkozatokat tegyenek. Mert, t. ház, hogy ha ők ezt a jogot ugy használják ki, hogy nem létező dolgokkal szemben vitatkoznak, akkor azzal a joggal egyszerűen visszaélnek. (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon.) A t. miniszter ur konczedálta nekem azt, hogy beszédem folyamán igenis volt egy pár adat, a melyeket én helyesen alkalmaztam; ezen adatok egyike szerinte az volt, hogy az adőhát25*
