Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-60

190 60. országos ülés 1902 február 27-én, csütörtökön. hogy ez a választás olyan lett volna, mint az azelőtti választások. Ezt hirdetni csak a t. képviselő urnak tartatott fenn. (Felkiáltások a jobboldalon : Soha sem volt ilyen tiszta választás 67 óta!) És állitom és be fogom bizonyítani, hogy soha, mióta Magyarországon választások vannak, a kormánybefolyás ilyen kis mértékben nem érvényesült, mint ennél a választásnál. De a t. képviselő ur ezt az elvet ugy állítja oda, mint egy nagy tézist. Azt mondja, hogy ez nem helyes, igy felfrissülni időnként, hanem csere kell. Szeretném én is, hogy ha abban a helyzetben lennénk. De nem lehet; a t. képviselő ur megmondta, miért nem lehet. Hát én akkor preferálom azt a kevesebbet, a mit lehet annak a többnek a mi nem lehet. (Élénk tetszés jobbról.) A t. képviselő ur hogyan képzeli magának, hogy fog ő kormányra jutni egymagában állva? Azt hiszi, hogy megdönti önmagában ezt a többséget, vagy hogy a választásoknál önmaga csinálja meg magának a többséget? Nem lesz-e a t. képviselő ur kényszerülve társulni és rokonelemeket venni maga niellé, a kikkel egyesülve felvehesse a harczot? És akkor ott vagyunk, a mit a t. képviselő ur kifogásol: a mit azonban ellenem kontrovertálni nem lehet. Sőt én még azt se fogom akkor keresni, ki mennyit engedett mai felfogásából, ha meggyőződése. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur támadásainak a regiszterében, hogy minden rossz, a mit a miniszterelnök csinált a múltban és amit csinál most. Egy pár dolgot fel akarok hozni ezek közül; mindenre nem terjeszkedhetem ki, bár nagy gyönyörűségem volna benne. (HalljuJc! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy annak az 1899-iki paktumnak itt kellett volna létesülnie, nem pedig magántársalgásokban és okmány nélkül. A t. képviselő ur ezzel olyasmit állit, a miről, ugy látszik, nagyon tévesen informálták, mert az a paktum, az egész pártközi egyezmény nem magántársalgás közben," hanem a pártoknak kiküldött, hivatalos képviselői között, a zsurnalisztikának napról-napra való kisérő figyelme és közleményei mellett folyt le, ugy folytak a tanácskozások, megvolt az okmány, az az okmány az én beszédemben be lett itt mutatva, közölve lett, mindenki tudta, hogy annak a paktumnak mi képezi az alapját, s azonkívül más tartalma nem volt, mert minden fel lett véve, a miről ott szó volt. De vájjon hiszi-e a t. képviselő ur, hogy abban az izzó levegőben, abban a hangulatban, a mely akkor uralkodott, abban az ngyszólván feloszlott törvényes állapotban, az a paktum itt létrejöhetett volna ? (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ez nincsen komolyan mondva, mert az lehetetlenség, hogy ilyesmi komolyan állíttassák. Azt mondja a képviselő ur, hogy már készen találtam a békét. Készen ? A tény pedig az volt, hogy én abban a pillanatban léptem be a tárgyalásokba, a mikor minden oldalról, de part et d' autre, elfogadhatatlanoknak jelentettek ki a feltétek és a mikor olyan pontok forogtak ellentétképen fenn és olyan eltérések voltak kiterjesztve, hogy alig látszott a kérdés megoldhatónak, és a kiegyezés elé akkor még szinte legyőzhetetlen akadályok gördültek. És mégis én készenlevő békét vettem át. Egész négyheti fáradságos munkába került, a mig az a béke létre jött, a melyet ő szerinte készen vettem át. így nézett ki hát az a készen levő béke, a melyet olyan fitymálva említ a képviselő ur. (Elénk tetszés jobbról) Azt mondja a képviselő ur, hogy már az az én tragikumom, hogy hajótörést szenvedek törekvéseimmel. Ez lehet. Mindenki, a ki ezen a helyen van, legyen azzal tisztában, hogy ezen a helyen fel fog őröltetni. Én se kerülöm el ezt a sorsot. Hanem még most a t. képviselő ur egy kicsit türtőztesse magát, (Elénk tetszés és derültség jobbról és a középen.) még most nem vagyok felőrölve, még nem érzem magam hajótöröttnek. (Elénk tetszés a jobboldalon.) Lehet, hogy fogom érezni és le fogom akkor belőle vonni a konzequencziákat, becsületesen és parlamentáris módon, akárhol és akármilyen hajótörést szenvedjek, legyen róla a képviselő ur meggyőződve. (Élénk tetszés a jobb- és a baloldalon.) A képviselő ur megint előállott a múlttal és megismételi azokat, a miket más mondott. A képviselő ur a római augurokról beszélt. Én nem keresem, ki az augur-társa a képviselő urnak, de az a tény, hogy itten ugyanazokat a dolgokat, ugyanazzal a fegyverzettel, ugyanazzal az argumentáczióval, ugyanazzal a hamis és alajjtalan — már jó értelemben veszem a szót—feltevésekkel látom ellenem irányozva, elárulja nekem, hogy ki a másik augur. (Élénk tetszés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) Én kész vagyok azzal a múlttal beszámolni. (Halljuk! Halljuk[) A képviselő ur azt mondja: átvettem a 80 milliós bankadósságot — ez az egyik bűnöm, — a 78-iki kiegyezés alkalmával, a melynek nagy tényezője voltam. Hát igaz, tényezője voltam; igaz, hogy a 80 milliós bankadósságot is átvettem, de akkor kifejtettem itt a képviselőházban, hogy az a kiegyezés nemcsak abból állott; annak a kiegyezésnek megvoltak a maga hátrányai, de megvoltak a maga előnyei is; abban a kiegyezésben én az országnak évi tizenegy milliót takarítottam meg a restitucziókban; abban a kiegyezésben én ennek az országnak jelentékeny milliónyi többleteket szereztem a pénzügyi vámokban, és abban a kiegyezésben megalapítottam egy olyan bank-organizmust, a mely azóta jól és az ország hiteligényei teljes kielégítésével működik. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De a t. képviselő ur itt sem áll meg: odább megy és a maga gúnyjának egész erejével szól lemondásomról; a múltkor azt állítottam, hogy azért mondtam le, mert azt hittem, hogy a katonai része a dolognak koczkán van