Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-60

60. országos ülés 1902 február 27-én, csütörtökön. 189 ellenére újból csak hangsúlyozhatom, hogy az útnak semmi politikai természete, czélja, feladata nem volt — az ellenzék vezére választatik, oly állásfoglalásnak kellett tekintetünk, a mely az én felfogásom szerint a parlamentarizmus alapelveibe ütközik. Ha a képviselő ur azt mondja, hogy miért nem tudtuk előbb, erre csak azt felelhetem — higyje meg nekem, mi se, más se, és senkit sem veszek ki — nem tudhattuk előbb, hogy az ellenzék vezéréről van szó és a mint megtudtuk, azonnal megtettük lépéseinket. Onnan múltkor egy beszéd alkalmából hallottam ugyan, hogy a túloldalon előbb tudták, mint mi; ez mindenesetre igen érdekes nyilatkozat, de a dolgon nem változtat. Hogy pedig ennek következtében nem ment senki erre a különben nem politikai természetű útra, a melyre előre proponálni nem kellett senkit, mert magától értetődőnek tekintetett, hogy bárki mehet, csak magyar ember legyen, csak az ellenzék vezére vagy vezérei nem, az folyománya a történteknek, megfoghatatlannak látszik előttem az, hogy ez sérelem lenne gr. Zichy János úrra, hiszen akkor az is sérelem, ha addig ide nem ülhetnek, mig többségük nincs. Beöthy képviselő ur hivatkozik azonban arra, hogy nincs igazam az én parlamentáris felfogásommal, mert Angolországban példák vannak rá, hogy nem igy fogták fel a dolgot; gondolom, Gladstone és Cobden példájára hivatkozott a képviselő ur. Erről az oldalról már be lett bizonyítva, hogy a t. képviselő ur angol példái épen nem találók; azok ismétlésébe tehát nem bocsátkozom. Hanem a t. képviselő ur felhoz egy preczedenst a mi alkotmányos életünkből is, és azt mondja, hogy gróf Andrássy Gyula elküldte Londonba Szécsen Antal grófot, pedig az neki nem volt politikai barátja. Igazán csodálkozom, hogy ezt a két esetet hogyan lehet paralellába állítani. A képviselő ur maga mondta, hogy gróf Andrássy Gyula küldte Szécsen Antalt, de nem én küldtem Zichy Jánost. (Elénk tetszés a jobboldalon.) Ha gróf Andrássy önnönmaga küldte gróf Szécsent, mint diplomacziai szakembert, Londonba, ezt természetesen a parlamentáris elvvel megegyezőnek tartotta. (Tetszés jobbról és a középen.) Egészen más természetű tehát a két dolog. Gróf Szécsen tudtommal nem is volt az ellenzék vezére, ha voltak is nézeteltérések közte és gróf Andrássy között. Higyje meg nekem a képviselő ur, nekem semmi aggályom sem lett volna, bárki ment volna el, de hogy az ellenzék vezére menjen, abban láttuk volna a parlamentáris elv megsértését. (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl. Mozgás balról.) Hiszen ha gróf Zichy János el akar vállalni tőlem egy küldetést, — pedig nem is mondom, hogy a jóniai szigetekre küldenem — szerencsémnek fogom tartani, ha őt elküldhetem. (Hosszas élénk tetszés jobbról és a középen. Általános élénk derültség.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy nekem sajátságos parlamentáris felfogásom van, és ez az általában, a mit ő kifogásol és nekem is szememre vet. Azt mondja, egészségtelen a mi parlamentarizmusunk általában, mert itt nincs meg a váltógazdaság és nincs meg a vérnek felfrissítése. A t, képviselő urnak ebben igaza van, csak abban nincs igaza, hogy ezt nekem veti szememre. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Mert ezt az állapotot nem én teremtettem, éhben az állapotban mi leledzünk, ön is, én is, az egész parlament 35 esztendő óta. Meg is mondta a képviselő ur az okát, hogy a függetlenségi párt nem áll a 67-es alapon, tehát itt a kormányváltozás ez esetben nem járna egyszerűen csak kormányválsággal, hanem egyszersmind alkotmányválsággal. (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Kérem, nem én mondom ezt, hanem Beöthy t. képviselő ur. A képviselő ur tehát ellenem irányítja ezt, a kinek a rezsimje alatt egy sokkal nagyobb vórfelfrissités történt, mint a mennyi 1875 óta bármikor. (Ugy van ! Ugy van! jobbról és a középen.) Vagy nem vérfelfrissités volt-e ez a választás és ennek a képviselőháznak és ennek a többségnek a megjelenése, a mely a másik pártnak igen kiváló, becses erőivel egyesült? Ellenem lehet-e azt fordítani, a kinek kormánya alatt törvényerőre emeltetett a curiai bíráskodásról szóló törvény, a melyet ugyan a képviselő ur egy kodifikaczionális kóficznak nevez. (Általános derültség. Felkiídtások a szélsöbaloldalon : Az 'is!) Hogy ugyanezzel a drasztikus kifejezéssel élne-e a t. képviselő ur akkor is, ha ennek a törvénynek autóra ,még életben volna, én nem akarom vitatni. (Élénk derültség és tetszés.) Hanem ^ velem szemben használja ezt a kifejezést. Én törvényt igenis nem rám kényszerítve fogadtam el, bár az nem is tőlem származott, _ és igenis igyekeztem azt törvényerőre emelni. És bár hiányai vannak: megjavítható és mégis sokat használt. És kik követelték legjobban azt a törvényt? Az a párt, a melynek kebelében a t. képviselő ur akkoron ült, és követelte akkor, mikor még azt a pártot az exkommunikáczió átkával nem sújtotta, de akkor ő is követelte vagy legalább ellenzést azon országgyűlések alatt, a mikor erről szó volt és az az oldal ezt követelte, tőle nem hallottam. Ellenem veti ezt a t. kéjrviselő ur, én ellenem, a ki ezen törvény érvényesítésével a hatalomnak befolyását, bármiként gondolkodjék valaki a törvényről, korlátoztam ; (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl!) ellenem, a ki az inkompatibilitási törvény behozatalával korlátoztam a hatalom befolyását a parlamentre. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ellenem hozza fel ezt a t. képviselő ur. Azt hiszem, helyesen és igazságosan ezt nem teheti. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) A t. kéjrviselő urnak azonban ez egészen mindegy, mert ő azt állítja, hogy a mostani választások is csak olyanok voltak, mint a múltkoriak, pedig azt senki sem tartja ebben az országban,