Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-60
182 60. országos ülés 1902 február 27-én, csütörtökön. holmi szofizmákkal, nem illúziókkal dolgozom, hanem az élet tiszta képével és igazsággal állok elő, melyet mindenki megbírálhat. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Nem azt mondom, hogy ezért nekünk le kell tenni az ipar fejlődéséről, vagy csak meglassítani is kellene azt, csak azt mondom, hogy a rögtöni, eg.x ugrással remélt és várt iparfejlődés nem állhat elő. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltásolt: Nem állította senki!) Az ipar egyik tényezője a lakosság sűrűsége. Hogy állunk erre nézve a többi államhoz képest? A népesség sűrűsége egy quadrátkilométerre ugy áll, hogy Svájczban esik egy quadrátkilométerre 80 lélek, Francziaországban 72, Ausztriában 87, Olaszországban 113, Németországban 104, Hollandiában 154, Belgiumban 229, Nagy-Britanniában és Irlandban 132, Angliában magában 215, Magyarországon 59. S ha azt nézem, hogy javul-e az a viszony: hála Istennek, javult az utolsó tíz esztendőben, a mint a népszámlálás eredménye bizonyítja. S most nézzük, mennyi perczent esik abból a népességből az ősfoglalkozásra, vagyis nyerstermelésre, mennyi esik az ipar és kereskedelemre, mennyi a többire; mert nem szabad ezeket a képeket eldugni, mert ezekből nevezetes tanulság folyik, s azon kell lenni, hogy ezt az arányt változtassuk; de abból, hogy eldugjuk, hogy szemet hunyjunk előtte, a gazdasági életnek hasznot nem fogunk csinálni. Németországban foglalkozik az egész lakosságból mezőgazdasággal a lakosság 35°/o-a, iparral a lakosságnak 39°/ 0-a, kereskedéssel ll°/o-a; Francziaországban a mezőgazdasággal foglalkozik 48°/o, iparral 25°/o, kereskedelemmel 12°'o; Ausztriában foglalkozik a mezőgazdasággal ő5°,' 0 , az iparral 25°/ 0 , kereskedéssel B°/o; Magyarországon foglalkozik a mezőgazdasággal 75°/o és 17°/o megoszlik a többi foglalkozás között. így áll a kérdés és azért nem lehet állítani, hogy Magyarországot rögtön, egy varázsütéssel, bármiféle intézkedéssel iparos állammá lehet tenni. Azt mondják azután a t. képviselő urak, Hortoványi képviselő ur és két másik képviselő ur, hogy a földmivelésért ez országban nem történik semmi. Ez megint egy oly tétel, a melylyel szembe kell szállani, a mely ellen védekezni kell, mert hogyha azt kiviszik messze, ezen házon kívül, a nép rétegei közé, abból olyan konklúziók vonatnak le, a melyek hamisak és a melyeket ennek a képviselőháznak, ennek a törvényhozásnak nemcsak a mai, hanem az évtizedeken át működött törvényhozása nem érdemel meg. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Engedelmet kérek, az az állítás nem áll. Nem akarok most felolvasást tartani arra nézve, hogy 30 esztendő óta a mi törvényünknek hány lapján hány törvény van, a mely mind a földmivelési érdekek emelésére lett hozva, csak öszszehasonlitok egy pár számot, a melyek ékesen szólnak. (Zaj a szélsőbaloldalion. Halljuk! Halljuk ! jobbról.) A földmivelési érdekekre kiadtunk 1870-ben (Halijai! Halljuk!) 12,646.000 koronát ; vizimunkákra kiadtunk 3,242.000 koronát, összesen 15 millió koronát. Nézzük, hogy mit adunk ki ma. Az 1870-ben kiadott 12 millióval szemben földmivelési érdekekre kiadunk a költségvetésben 39 millió koronát, vizimunkálatokra 8 millió koronát, együtt 47 millió koronát, azzal a 15 millió koronával szemben, a melylyel 1870-ben megindultunk. Ennek a kimutatásnak, ennek a budgettanulmánynak különben a részletei is igen érdekesek. Pl. kiadtunk állattenyésztésre 1870-ben 19,000 koronát és ma kiadunk 2,645.000 koronát, szőlőgazdaságra 1870-ben 17.000 koronát, ma kiadunk 2,687.000 koronát, A községi erdőkre 1870-ben nem adtunk ki semmit, mert csak 1890-ben kezdtük meg ezt és most már kiadunk a községi erdőkre, kopár területek erdősítésére 1,950.000 koronát; egyéb gazdasági ágakra kiadtunk 1870-ben 51.000 koronát, ma kiadunk 1,275.000 koronát. Vízimunkákra — eltekintve attól a 100 milliós koronás kölcsöntől, a melyet ez az ország felvett és a melyet a földmivelés czéljaira utalványozott, — kiadtunk akkor 3,242.000 koronát és ma 7,022.000 koronát; kiadtunk gazdasági szakoktatásra 414.000 koronát, ma kiadunk 2,671.000 koronát. Tudományos intézetekre kiadtunk 45.000 koronát, és ma kiadunk 1,021.000 koronát. A munkásügyre, — hogy Visontai képviselő urnak is feleljek — kiadtunk 1900-ig semmit, ma 430.000 koronát. Azonkívül a vasutügyre és a mi vasutügyünk nagy fejlődésére fordított igen nagy áldozatok, bár az ország gazdasági életének minden része számára hasznosak voltak, de nem lehet tagadni, hogy ez áldozatok egy igen jelentékeny része a földmivolésnek, a gazdasági érdekek ezen^ ágazatának istápolására és támogatására esik. Es mit áldozott ez az ország a maga vasúti ügyének'? Ha a t. képviselő urak megfontolják ezen számokat, a melyek talán nem mindenki előtt ismeretesek, (Halljuk! Halljuk!) akkor meg fogják azon áldozatkészségnek nagy mértékét maguk is mérlegelni, és nem fogják többé mondani, hogy a földmivelésügyre ez az ország nem fordított semmit, Kiadtunk 1870-től egészen a mai napig — természetesen az utóbbi években már igen keveset, mert az egész rendszer megszűnt a vasutak államosításával, kamatgarancziákra 436.854,000 koronát. Kiadtunk kamatbiztositást élvezett és más vállalatok adósságainak törlesztésére és vasutak megváltására 607.424,000 koronát. Kiadtunk és befektettünk az államvasutakba 1973 millió koronát, tehát igen közel két milliárd koronát. Kiadtunk vasúti beruházásokra 30 év alatt 841 millió koronát és végül kiadtunk viczinális vasutak ^segélyezésére 12.884,000 koronát. Összesen tehát ez az ország (Halljuk! Halljuk!) a maga adoterhéből közvetlenül vagy közvetve, (Felkiáltásoka szélsőbalon: Adósságból!) a maga háztartásának a terűéből, mert annak
