Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-60

üO. országos ütés 19Ó2 február 57-én, csütörtökön. 183 az adósságnak a kamatait fizetni kell, ismétlem, a maga háztartásának a terhiből ezen 30 év alatt kiadott közel négy milliárd koronát és ezt számokkal lehet bizonyítani: kiadott 3872 milliót. Hát, t. képviselőház, ha így áll a dolog, akkor csak mégsem lehet azt mondani, hogy Magyarország a maga gazdasági és földmivelési érdekeinek istápolására nem tett semmit, hanem összetett kézzel nézte a dolgok folyását. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Adóvisszatéritésekre, a miket tisztán a földbirtok élvez a szabályozások utján, kiadtunk évenkint 4.100,000, aztán 3.900,000, majd 5 millió koronát, ez a szám változik; az utolsó esztendőben kiadtunk 5.606,000 koronát, és kiadtunk azon törvény keletkezte óta, a mely az adó-restitucziót a földbirtoknak a szabályozott, az ármentesitett területek után adjudikälja, 44,628,000 koronát. Xagyon érdeke* még egy másik kimutatás, hogy hogyan viszonylik az a támogatás, a melyben az állami költségvetésből az ipar és kereskedelem Magyarországon részesül, ahhoz, hogy hogyan részesül ebben Ausztriában. Érdekes ez mindazon állításokkal szemben, a melyeket, ha kivisznek ebből a házból, alkalmasak arra, hogy a képviselőháznak és törvényhozásnak egész súlyát és állását megingassák, ha t. i. kiviszik a magyar földmivelő nép közé, hogy ez az ország a magyar földmivelésért nem tett semmit. (Halljuk! Halljuk!) Hogy áll a kérdés? Magyarország 1868tol 1900-ig iparának fejlesztésére, bel- és külkereskedelemre kiadott 24 millió koronát, Ausztria pedig kiadott ugyanezen czélokra 104 millió koronát. Az 1902-iki költségvetésben Magyarország ezen czélokra fordított 4,810.000 koronát, a magyarországi iparkamarák 85,000 koronát; Ausztria fordít, mint állam, 10.079,000 koronát, az ausztriai kereskedelmi kamarák 694.000 koronát, a birodalmi tanácsban képviselt országok fordítanak azonkívül 2 millió koronát, hát a mi 4 millió koronánkhoz képest körülbelül 14 millió koronát. Magyarország áldoz tehát összesen 4.895,000 koronát, Ausztria pedig 13.712,000 koronát. Az állami kiadásokból esik fejenkínt a népszámlálási adatok alapján Magyarországra, iparteherként 28 fillér egy főre, Ausztriában csak az állami kiadásokat számítva, a tartományok nélkül, az iparteher 45 fillért tesz egy lakosnál. Magyarországon a mezőgazdaságra fordítunk, mint állam 12,199.000 koronát, Ausztria mint állam 13,826.000 koronát, az osztrák tartományok 5,286.000 koronát. E szerint esik Magyarországon a földmivelés érdekeinek támogatására fejenkinti teher 70 fillér, Ausztriában 58 fillér. Hát nem lehet mondani, t. ház, azt, a mi mondatik, hogy t. i. Magyarországon csak ipari és egyéb érdekeket támogatnak és a földmivelést nem; hanem áll az, hogy a földmivelést a maga érdeme, a maga szükségei, a maga jelentősége szerint, — felfogva annak teljes nagyságát — a törvényhozás mindig támogatja. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház! Sok ellenvetés tétetik az ellen, hogy miképen magyarázom én és miképen magyarázza a kormány az 1899 : XXX. t.-czikket és miképen áll hát a kérdés erre vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) T. képviselőház! Nézetem szerint a kérdés egészen egyszerű. Az 1899-iki törvénynek két alapgondolata van. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik alapgondolata az, hogy, miután vámszövetséget kötni nem lehetett, addig, a mig megtartják a recziproczitást Ausztriában, mi fcntartjuk a tényleges alapokon a vámközösségi állapotokat — nem a vámszövetséget — 1907-ig. A másik alapgondolat ez: Magyarországnak és Ausztriának együttesen érdeke — de talán első sorban a mienk — ... (Mozgás és zaj a szélsobaloldalon.) Lengyel Zoltán : Gyengébbek a minisztereink ! (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Rákosi Viktor: Körber elég erős! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát hiszen azt, a miről most beszélek, 1899-ben csináltam Thun miniszterelnökkel. Ennyire objektívek az urak; mikor a quótáról van szó, akkor a túloldalról hallom azt, hogy mi taksáljuk az országot gazdaságilag tuleró'snek és nem Ausztriát. Ausztriában a megfordított nóta járja. Ezt ismerjük. (Ugy van! jobbfelöl.) Most meg azt sem akarják elhinni, ha azt mondom, hogy gazdaságilag és népességre nézve mi vagyunk a kisebb fél. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Xagyon nehéz hát a képviselő urak gusztusa szerint igazságokat mondani, pedig én csak azokhoz tartom magamat; hiszen nem okoskodással hozom ki, hanem egyszerűen egy közismeretü tényt említek itt fel, melyet az iskolás gyermekek tanulnak az iskolában. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A másik alapgondolata a törvénynek tehát az, hogy érdekünkben van, de Ausztriának is, ez a kölcsönös lojális egyezkedésnek érdeke, hogy ne essenek szét egymástól azon terminusuk, a melyek mindkettőnknek gazdasági életét regulázzák, hogy ne legyen különböző lejárati idejük a vámszövetségnek és a külföldi szerződéseknek. (Helyeslés a jobboldalon.) És történik épen annak érdekében, — a miről azt hiszik az urak, hogy gyengítem, — pedig nem tettem és nem fogom tenni, — hogy Magyarország érvényesíthesse azt a hátsó vonalát, azt a védvonalát, hogy ne legyen megkötve keze egyszer a kereskedelmi dolgokban, máskor meg a vámszövetségben, a mikor az egyiket, vagy a másikat tárgyaljuk. (Helyeslés a jobboldalmt.) Hát ez a törvénynek a két alaj>gondolata. Már most ugyanez a törvény arra utasít bennünket, hogy a vámszövetség megalkotására