Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-60

60. országos ülés Í902 február 27-én, csütörtökön. 181 czát kell törni felette. De az a kérdés, hogy ez az állítás helyes-e és megállja-e a sarat ? Ezt meg kell vizsgálni, mert komoly dolog. Meg kell vizsgálni, vájjon a vámszövetségnek valóban az-e a következménye,' hogy Magyarország búzájának árát lenyomja és hogy Magyarország nem képes búzáját másnak eladni, csak az uzsorás osztrák kereskedőnek és annak is olcsóbban kell eladnia. Mert ha ez áll * akkor csakugyan veszedelmes és nem kell senkinek a vámszövetség. De épen az a kérdés, hogy ugy van-e? Nem lehet ily állítással előállni a nélkül, hogy az ember ne bizonyítson. A t. képviselő ur pedig felejti, hogy a természet törvényét, a gazdasági élettörvényét fejetetejére állítja, a mikor ezt mondja. Mert hiszen az lehetetlen, hogy pl. az a viz, a melyet egyetlenegy fenekű edénybe töltünk, a felületen ki ne egyenlítődjék és ne képezzen sima felületet. Vagy ha két-három edénybe, amely egymással összeköttetésben van, vizet öntünk, akár nagyok az edények, akár kicsinyek, ha egyszer egymással összeköttetésben vannak, a víznek felületére nézve egyenletesen kell azokban elhelyezkednie. Ez a természet törvénye. így az ár nívója a gazdasági életben egyenlően képződik, mint a viz felülete. Krasznay Ferencz: De nem lesz minden edényben egyforma sok! Széll Kálmán miniszterelnök: Az nem tesz különbséget az árra, a nivóra nézve. És igy van ez a gazdasági életben is. Hiszen az a magyar búza, ha általában kimehet, a mikor kimegy, miután megküzdött a vámmal és a szállítással, elmehet mindenhová, annak útját nem állja semmi, és ha az a kereskedő drágábban tudja eladni Londonban vagy Amsterdamban, miért vigye akkor Bécsbe, hogy ott veszítsen? Egy rövid összeállítást csináltattam erre vonatkozólag, hogy hogyan állottak a búzának átlagos piaczi árai az utolsó tiz esztendőben Magyarországon, Bécsben és a külföldön, mert ezzel kell a képviselő ur állítását czáfolnom. Márkánkint és métermázsánkint van számítva, csak egy évet veszek. Tiz évi átlagszámítás van nálam. Ha veszem mindjárt az utolsó esztendőt, Budapesten a búzának az átlagára 12 márka 70 fillér volt, Berlinben 15 márka 18 fillér, Danzigban 14 márka 29 fillér, Frankfurtban 16 márka 17 fillér, Mannheimban 17 márka 75 fillér, Münchenben 17 márka 86 fillér, Odesszában 11 márka 50 fillér, Amsterdamban 12 márka 70 fillér, mert bejön az amerikai búza, Londonban 12 márka 70 fillér. Parisban 16 márka, Rigában 11 márka, Chikagóban 11 márka. Mit jelentenek ezen számok? Ezek nagyon érthetően beszélnek és azt jelentik, hogy a vámot és a szállítást leszámítva, a mi áraink magasabbak voltak, mint ezen külföldi piaezoknak átlagárai. Csak Bécsben volt drágább az alföldi tiszta búza, mert a szállítás, kezelés drágította. De olcsóbb nem volt. Tehát nem áll az, hogy akármiféle titkos vagy nem titkos kéz, akár osztrák, akár bécsi kéz a mi búzánk árát képes legyen a vámszövetség kötelékében lenyomni. Épen fordítva áll, mint a képviselő ur mondja, de még elevenebb bizonyíték a következő számítás, a hol leszámítva már a szállítási költséget és a vámot, mutatom bt az európai piaezok árait. Budapesten volt 1900-banl4 k. 91 1, vagyis közel 15 korona, egy métermázsa búza, Berlinben 17 korona 85 fillér, ebből a legrövidebb szállítási költséget és vámot leszámítva marad 9 k. 66 fillér, kiderül, hogy 5 k. 25 fillérrel volt kisebb az ár, mint Budapesten, Frankfurtban 18 k. 91 f. volt a búza ára, s leszámítva a vámot és a szállítási költségeket, marad 10 k. 71 f., azaz 4 k. 20 fillérrel volt olcsóbb mint Budajiesten; Mannheimban 20 k. 76 f., s leszámítva a szállítási költségeket és vámot, marad 12 k. 46 f., tehát a búza 6 k. 61 fillérrel volt olcsóbb. Münchenben 20 k. 90 fillér volt az ár, s igy olcsóbb egy koronával. Parisban 19 k. 26 fillér árból leszámítva 8 k. szállítási költséget és vámot, 6 k. 90 fillérrel volt olcsóbb, ugy mint Budapesten 14 korona 91 fillér. Ez azt bizonyítja, t. ház, hogy lehetetlen manapság a forgalmat és a gazdasági életet áttörő mozgalomnak gátat vetni és valami mesterséges búzaár-lenyomást eredményezni, a hogy azt Kossuth Ferencz képviselő ur állította és állította oly apodikticzitással, hogy az embernek borsódzott bele a háta, mert ha a vámszövetségnek ez volna az eredménye Magyarországon, akkor igazán ki lennénk szolgáltatva és egy ember sem akadna a vámszövetség védelmére. Azt mondotta Krasznay képviselő ur: örökre arra vagyunk kárhoztatva, hogy földművelő állam legyünk? Hát azt mondom, hogy nem, és ne is legyünk, és igyekezzünk minden módon az adott viszonyok keretében, a mennyire csak lehet, az ipart fejleszteni és fogjuk is fejleszteni, mint az utolsó évtizedek mutatják. Lengyel Zoltán: Visszafelé! Széll Kálmán miniszterelnök: Épen nem visszafele; hiszen számadatokkal bizonyítottam ! (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) De az ilyen apodikticze odaállított tételekkel szemben szabadjon a t. képviselő urat arra figyelmeztetnem, hogy van minálunk egy természeti momentum, a mely elementáris erővel bir, s a melynek leküzdése csak évtizedeknek, s adja Isten, hogy minél kevesebb évtizednek, eredménye legyen, mert hála Istennek, fejlődik népességünk, a mint fejlődött az utolsó tiz esztendő alatt is örvendetesen. De a népesség aránylag csekély száma a többi európai iparállamokhoz képest olyan momentum, a melyet nem szabad elfelejteni, mikor valaki azt hiszi, hogy állami intézményekkel, vámokkal magukkal, rögtön egy nagy iparországot csinál Magyarországból. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsbbalodahn.) Ezek igazságok. Én nem dialektikázok