Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-60

178 60. országos ülés 1902 február 27-én, csütörtökön. 1901-ből valók; a többi 565 millió megoszlik aztán főként a nagyipari ezikkek közt, a mennyiben vasra 51 millió K., anyagra 8 millió, üvegárukra 8 millió, bőrre 58 millió, papirra 18 millió, czukorra 18 millió, italra 22 millió, ruházatra 72 millió, fa- és csontárukra 21 millió, nemtelen fémekre 21 millió, gépekre 34 millió, apró árukra 42 millió esik. Mit bizonyít ez? (Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: A külön vámterület hasznát!) Ez azt bizonyítja, hogy itt van két nagy teriilet, a melyek közül a gazdasági értékek bizonyos kategóriájában mind a kettő nagytermelő és nagyfogyasztó. Mi nagytermelők vagyunk a nyersterményekben, Ausztria pedig nagytermelő és prevaleskál az iparczikkekben. (Félkiáltások a szélsöbaloldalon: A külön vámterület! Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Azt kérdem a t. képviselőháztól, bár ismerem az önálló vámterület nagy előnyeit az iparfejlesztés tekintetében és én ezt elhallgatni nem fogom, de mert minden objektív szemlélő és biráló arra a rezultátumra fog jönni, hogy ez a két nagy gazdasági terület, habár érdekeiben és érintkezési pontjainak némelyikében és mondjuk, sokban, eltér is egymástól, bizonyos tekintetben kiegészíti magát és az európai mai vámviszonyokat tekintve, bizonyos mértékben egymásra van utalva, mit csináljunk mi nyersterményeinkkel? Mi az érdeke a mi nyersterményeinknek ? ISÍem az-e, hogy közeli és védett piaczot kapjunk? Mi érdeke van az osztráknak ? Nem az-e, hogy iparczikkei védett és közeli piaey.ot kapjanak? Itt van az érdekegység, ezt nem lehet tagadni és Európa, sőt az egész világpolitika ma e mellett szól. Eddig Amerikából jött majdnem minden gazdasági konkurrencziális baj. Ma azonban nemcsak Amerikából jön. Onnét is jön és talán még hatékonyabban fog jönni, mert bár én nem érem meg és talán mi nem érjük meg, de Amerika a maga nagy produkcziójával minden téren, tehát ipari téren is, Európát és az európai gazdaságot el fogja nyomni, ugy, hogy eljövend az idő, — elemi erővel fog eljönni — mikor Európa fel fogja állítani Amerikával szemben a gazdasági Monroe-doktrinát és védeni fogja magát. Ma még nincsen ebben a helyzetben és az nem is áll elő olyan hamar. De ma már nemcsak Amerika van. Ma ott van a tültermelés, a mely minden állam nagy gazdaságában jelentkezik és ezen túltermelésnél fogva ott van a védelem, még pedig a legegoisztikusabb védelem és a harcz a többi és mindenki ellen. (Elénk liélyeslés a jobboldalon.) Nézzük csak, mi történik most a ezukorkérdés terén ? (Halljuk! Halljuk!) Hiszen igyekezni fogunk, sőt igyekszünk is lehetőleg óvni a mi érdekeinket és lehetőleg menteni, a mit menteni lehet és a rosszak közül, a melyek ránk várnak, a legkevésbbé rosszat választani. De hát tőlünk függ ez egyedül? Nem hat-e az a nyomás, a mely a gazdasági hareznak ezen hullámzásában előáll és a mely idegen államokból jön, erre, a mi ellen azután nincsen elzárkózás, el; vonulás. A dolgoknak ilyen helyzetében, — | mert nemcsak erről a gazdasági ágról van szó, ; hanem mindenről, — nem juthatunk-e könnyen, — nem mondom, hogy biztosan, — az elválasztással és szakítással egy izolált helyzetbe, a hol ennek a nagy gazdasági hullámzásnak hatalma, J ereje és ennek a gazdasági hareznak keretei bennünket erősebben és érzékenyebben érinthetnének, mint különben ? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon. : Nem! Mozgás.) Hát, t. ház, minden szövetkezésnek, — a magán és a társadalmi életben egyaránt, — megvan a maga hátránya és minden szövetkezés áldozatokkal jár. Hiszen már a latin közmondás mondja: qui socium habét, habét dominum. Az a kérdés csak, hogy az a szövetség vagy az a szövetkezés, a melynek kedvéért áldozatokat hozunk, ad-e egyenértéket azért, a mit feláldozunk ? mert azt az egyenértéket, a mit mi adunk külön állásunk feladása által, jogunk van követelni. Ennyit igen, többet nem. (Helyeslés jobbfelöl) Már most, ha igy kontenijjláljuk a kérdést, akkor oda jutunk, hogy a mi szövetkezésünknek Ausztriával .,. (Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Hiszen én in thesi beszélek, nem bántom Beöthy képviselő urat, puszta nézetét sem. (Zaj a baloldalon.) Gr. Hadik János: A vámterület kérdéséről Beöthy képviselő ur még nem nyilatkozott! Széll Kálmán miniszterelnök: Én in thesi beszélek, gondolom a kérdés érdemébe és mélyére menve. [Élénk helyeslés jobbfelöl.) A szövetkezésnek mi a hátránya ? Hátránya az, hogy iparunk fejlesztésében nem haladhatunk a kivánt mértékben, mert a hatalmas osztrák iparnak versenyét a mi iparunk fejlődése nem bírja, de előnye az, hogy nyersterményeinknek egy biztos közeli és védet piaczczal bírunk, — mert ezt is kell védeni, a mint védve van az osztrák ipar — és annak megtartását biztosithatjuk jövőre is. Meg kell majd vizsgálni abban az egyezségben, a mely ide fog kerülni és a melyen nem lehet csak ugy frázisokkal keresztülesni, hanem a melyet alaposan kell megbírálni, hogy miképen áll ennek a két viszonynak, t. i. a szétválásnak, a különállásnak vagy az együttlétnek, a szövetkezésnek a »lucrum cessans«-aés a »damnum emergens«-e, (Helyeslés jobbfelöl.) hogy fedi-e egymást ez a kettő és ha nem fedi egymást, mily mértékben nem fedi ? (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! jobb felöl. Elnök csenget.) Azt kell megvizsgálnunk, hogy az esetleges szétválásnak előálló lucruma az iparra nézve (Egy hang a szélsőbaloldalon: A bársonyszék!) nagyobb vagy kisebb-e, mint az a damnum emergens, a mely előáll nyerstermelésünkre ? Azt kell megvizsgálnunk, hogy az együttélés ad-e nekünk annyi biztosítékot és véd-e a damnum emergens ellen, a mennyi lucrum cessans a különválásban, az egyedüllétben van? Ezek azon kérdések, a melyek akkor előtérbe tolulnak és a melyeket