Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-60

60. országos ülés 1902 február 27-én, csötöríökön, 179 akkor kell megvizsgálni. Ez a gazdasági viszonyok kérdésének mérlegelése. Azt mondják, azt hallom egyre, azt hallom közbeszólások formájában is, hogy hiszen azért szerződhetünk mi Ausztriával, (TJgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy nem szükséges azért harczha keverednünk, mert szerződéssel biztosíthatjuk magunknak nyersterményeink számára az Ausztriába való bevitelt és a többi előnyöket. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Krasznay Ferencz: Nagyon természetes, mert szerződhetünk! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez ugy van, szerződhetünk, de felvetem azt a kérdést, hogy ha mi nem tudunk a vámszövetségre nézve egyetértésre jutni és kiüt közöttünk a harcz, — és ez a harcz nem olyan lesz ám, mint más idegen államok között, — (TJgy van! Igaz! jobb felöl. Mozgás a szélsöbaloldalon. Zaj. Halljuk ! Sálijuk! jobb felől.) hiszi e valaki azt, hogy a szétválásnak, az egyedülállásnak, vagyis a külön vámterületnek meglesz a mi iparunkra az a nagy előnye, a melyet t. képviselőtársaim várnak, és a melyet én is elismerek in thesi, de meglesz-e az akkor, (Mozgás jobb- és balfelöl.) ha mi oly módon szerződünk, hogy biztosítjuk magunknak nyersterményeink számára a bevitelt, mert, engedelmet kérek, ha ezt mi biztosítani akarjuk, akkor valami magas vámokat az iparczikkekre nézve nem vethetünk, akkor pedig már nem bírnak azok azzal a hatással, mint bírnának a dolog természeténél fogva, hogyha a szerződésben a vámok magasan lennénen megállapítva. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Az egyedülállásnak és az együttlétnek is megvannak a maga hátrányai és előnyei az állami életben épen ugy, mint a társadalmi, s a magánéletben. Mindegj'iket el lehet fogadni, választhat az ember, választhat állam, választhat társadalmi viszonya szempontjából mindenki az egyedülállás és az összeállás, vagyis együttlét között: de ha választott, el kell fogadnia mindegyiket hátrányostul, előnyöstül. Azt az állapotot azonban, a mely mellett az egyedüllétnek minden előnye annak hátrányai nélkül meg lenne szerezhető, vagy a mely mellett az egyedüllét minden előnyével az együttlét összes előnyei is egyesithetők, annak hátrányai nélkül: azt az állapotot én, bocsánatot kérek, sem a magán, sem az állami életben el nem képzelhetem. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) És ez igy van ám nemcsak in thesi, hanem gyakorlatilag is, és megpróbálják azt azok az államok — és köztük vagyunk magunk is, — a melyek a külfölddel abban a nehéz gazdasági korszakban, a melyben ma Európa van, majdan tárgyalni fognak, mindkét állam, a nemzeti termelésének ^és a nemzeti munkájának biztosítása czéljából. Én beismertem itt ebben a házban, hogy nagyobb érdeke az osztrák iparnak a közös vámterület, ezt én beismertem, sőt azt is kijelenthetem, hogy a szakítás . . . (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök: Nincs ok arra, hogy a képviselő urak a miniszterelnököt közbeszólásaikkal zavarják! Kubik Béla: Hát már közbeszólni sem szabad? Engedelmet kérek, (Zaj jobb felöl.) ennél nyugodtabban nem lehet hallgatni egy-egy előadást. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ezért nem érdemes az elnöknek egy szót sem szólni, hát tegnap, mikor Visontai Soma beszélt, hogy viselkedtek önök ? (Felkiáltások jobb felöl: Rendre! Remire!) Mi hasonlóképen tudunk viselkedni. (Nagy zaj és nyugtalanság. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én kijelentettem ebben a házban és nem tagadtam, hogy az osztrák iparnak még nagyobb az érdeke és az osztrák gazdasági világnak is nagyobb az érdeke a közös vámterületben, mint a mienk. Miért? Azért, mert fejlődöttebb és magasabb rendű gazdasági szervezettel és élettel bir, és azt is elismertem, hogy rá nézve a szakítás még fájdalmasabb és tartósabb bajjal járna, mint reánk, — elismerem ezt, ez azonban engem nem arra a konklúzióra vezet, hogy. ha megcsinálhatunk egy, a mi érdekeink és különösen gazdasági érdekeink összességének megfelelő, tehát oly kiegyezést, a mely az iparfejlesztés lehetőségét sem zárja ki, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Az nem lehet! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) hogy szakítsunk és ezt ne fogadjuk el, hanem ok arra, hogy az osztrákok is, mi is értsük meg egymást és hogy az osztrákok abból az elfogultságból kivetkőzve és kikapcsolva ezt a kérdést politikai helyzetük bonyodalmaiból, ráhelyezkedjenek arra az álláspontra, hogy egy, mindkét félnek, tehát Magyarországnak érdekeire nézve is igazságos és méltányos kiegyezés az, a mit mindkettőnknek lehet és kell kötnünk. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Abban nekem se örömöm, se vigaszom, ha a társam bajai még nagyobbak találnának lenni. Én állítom, — a mit ott nem nagy rokonszenvvel fogadtak, — hogy az iparfejlődésnek — habár az önálló vámterület természetszerűleg sokkal előnyösebben tudna e részben hatni, a közös vámterület a maga teljességében ugy, a mint állíttatik, útját nem állja, ezt, gondolom, egy tekintet a mi zsenge, kicsiny, fejletlen iparunk állására és fejlődési történetére az utolsó évtizedekben, — bizonyítja. Előttem fekszik egy részletes kimutatás, a melyből megint csak a sommázatot hozom a ház tudomására. (Halljak ! Halljuk!') Nem mondom, hogy ez a statisztikai adat mindenben egészen precziz, hanem hozzávető, mert iparstatisztikánk állása meglehetősen gyenge, de tény az, hogy mig 1890-ben 1243 gyártelep volt összeírva, ma 2343 ilyen telep van. (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk ! jobb felel.) A gyári ipari vállalatok alapításának évei is vetnek bizonyos világot erre és a ki igazságos, helyes konklúzióra akar jutni, annak ezeket a premisszákat meg kell vizsgálni és azok elől elzár23*