Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-60

60. országos ülés Í90% február 27-en, csütörtökön. 177 van szövetkezni vagy nem szövetkezni, a nélkül, hogy külön ki lenne mondva — különösen 59, és 61-ik szakaszaiban kiemeli, hogy ámbár a pragmatika szankczióból nem folyik a gazdasági ügyeknek közössége, az érintkezési pontok nagy számánál fogva, a melyek fenforognak, vámszövetség lesz időről-időre kötendő. (Mozgás és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Köthető \) Engedelmet, én szórói-szóra czitálom a törvényt, a melyet azonban én is ugy értelmezek, hogy köthető. Nem is akarom máskép érteni, de én most szószerint idéztem, mert a törvénynek 64. §-a világosan azt "mondja, — és ezért annak az 59. §-nak nem is lehet más értelme, — hogy a mennyiben az egyezkedések a szövetségre vonatkozólag sikerre nem vezetnek, az országnak összes jogai érintetlenül fenmaradnak. Lássa a t. képviselő ur, nem kaphat engem közjogi inkorrektségen, mert én ugy őrzőm az ország minden jogát és ezt is, mint ennek az országnak a szeme fényét. (Elénlc helyeslés a jobboldalon. Egy hang a szélsöbaloldalon: Ez szemfényvesztés.) Haszimpathikusanfogadták alapok Körber miniszter ur többi kijelentéseit, ez igen helyesen történt, mert az a nyilatkozat, és ezt hangsúlyozom, ebben a részében teljesen összhangzik mindazzal, a mit én e házban mondottam. (Ugy van! jobbfelöl.) Annak a nyilatkozatnak egyik részében az van mondva, hogy Körber miniszterelnöknek azon felfogása, hogy a két állam termelését és munkáját kölcsönösen meg kell védeni, nem-e egy, a méltányosság, az igazságosság és a közérdek szem előtt tartására irányult nyilatkozat? És ha ezt a mi lapjaink rokonszenvvel fogadták, hogyan lehet ezt helyteleníteni és hogyan lehet ellentétet keresni ezen nyilatkozat és azon kijelentések között, a melyeket én mindig hangoztatok a kölcsönös érdekeknek és igy a mi érdekeinknek teljes számbavételéről és érvényesítéséről. (Tetszés jobbfelöl.) Visontai Soma t. képviselő urnak, ki, ha jól vettem észre, most is buzgólkodik közbenszólásaival, abban sincsen igaza, a mikor azt mondotta tegnapi beszédében, hogy az újévi beszédében a miniszterelnöknek az áll, hogy mindent Ausztriáért és semmit sem Magyarországért. Visontai Soma: Én erről nem beszéltem! Széll Kálmán miniszterelnök: Engedelmet kérek, ha a képviselő ur ezt mondta, bár én nem voltam jelen az ülésben, de igy olvastam, akkor az én szavaimat és nyilatkozataimat nemcsak értelmileg, de ugy, a mint szórói-szóra mondottam, határozottan elferdítette, mert én azt mondtam újévi beszédemben és a kik jelen voltak, vagy a kik azt olvasták, emlékezni is fognak reá, hogy én csak olyan egyezséget vagyok kötni hajlandó, a melyben az ország gazdasági életének föltételei benn vannak, mert ez az ország gazdaságilag élni akar, mert ennek az országnak gazdaságilag élnie kell és élni is fog. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906, II. KÖTET. Visontai Soma: En Andrássy beszédéről nyilatkoztam. (Mozgás.) Horánszky Nándor: Akkor végezzen vele! (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja a törvény: köztünk a gazdasági érdekeknek a száma nagy és a törvénynek igaza van. Előttem fekszik a kimutatásoknak egy egész serege, a melyekből én csak egypár dolgot akarok az igazságnak illusztrálására a t. ház előtt felhozni. (Halljuk ! Halljuk!) Eszem ágában sincsen mindazoknak a részleteibe belemenni, amiket e körül elmondani és előadni lehetne. (Halljuk ! Halljuk!) A mi gazdasági érintkezéseink legpregnánsabb kinyomata forgalmi viszonylatunk Ausztriával szemben. Ha én ezt a forgalmat nézem, akkor az utolsó tiz évnek átlaga szerint arra a rezultátumra jövök, hogy Magyarországnak 1892-től 1901-ig összes behozatalából, a mi kitett 1112 millió koronát, Ausztriára esett 885 millió korona, tehát a behozatalnak 80°/o-a. Magyarországnak kiviteléből, a mely kitett 1129 millió koronát, ezen tiz évi átlagban esett Ausztriára, vagyis arra, a mit mi Ausztriába vittünk be, 832 millió, a mi az egész kivitelnek 74 százaléka. 1901-ben, tehát az utolsó esztendőben a közös vámterületnek 1703 milliót tevő behozatalából Magyarország forgalma Ausztriával és a külfölddel volt 1169 millió korona és Magyarország forgalma csupán Ausztriával volt ebből az összegből 924 millió korona. Az egész vámterület kivitele volt 1889 millió korona, ebből Magyarország forgalma Ausztriával és a vámkülfölddel 1289 millió korona, Magyarország kivitele Ausztriába pedig 921 millió korona. A forgalomnak ez a nagysága és fontossága miközöttünk viszonos, mert Ausztriából behozatott Magyarországba 1901-ben 920 millió korona, kivitetett Magyarországból Ausztriába 926 millió korona. Annak illusztrálására vagy megmagyarázására, hogy miért esik abból a forgalomból, a mely a monarchia forgalma az egész külfölddel, oly nagy összeg a mi forgalmunkra Ausztriával, azt az érdekes dolgot és érdekes tanulságot emlitcm fel a mi számunkra, hogy nekünk Magyarországon aránylag nagyobb a csereviszonyunk árukban, ugy a kivitelt, mint a behozatalt illetőleg, mint Ausztriában. Miért ? Azért, mert mi alsóbbrendű és kevésbbó fejlődött gazdasági állapotban és helyzetben vagyunk és ha azt vizsgáljuk, hogy mikép aránylik az egyes fődolgokra ez a két korrelativ nagy behozatali vagy kiviteli szám, talán nem lesz érdektelen, ha a t. háznak illusztráczióul emlékébe hozom, hogy abból a kivitelből, a mely tőlünk Ausztriába irányul, tehát abból a 921 millióból, esik gabonanemüekre, vágó- és igás állatokra, állati termékekre összesen 548 millió korona, viszont abból a 924 millió K.-ból, a mit Ausztriából behozunk Magyarországra, esik csupán textilárukra 359 millió K. Ezek az utolsó számok 23