Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-60

176 60. országos ülés 1902 február 27-én, csütörtökön. nak latba vetése, minden gazdasági érdeknek komoly megfontolása, egymással szembeállítása a döntő. Kiszakítva most már és tisztán elvi alapon, a nélkül, Hogy áttekinthetnó'k ezen kérdésnek egész mezejét, nagyon nehéz róla szólni, a mint hogy nehéz egy gyürüzetnek megítélése, ha abból egyes lánczszemek kiszakittatnak és nincs előttünk az egész. Ezen gazdasági kérdések pedig olyanok, mint egy gyürüzet, a melynek minden szeme kell, hogy egymásba illő legyen. De ez a helyzet, és én kénytelen vagyok a helyzetet elfogadni. Kell tehát, hogy kiinduljak azon elvi álláspontból, melyet elfoglalok, a melyre a kormányt az 1899 : XXX. t.-cz. utasítja, (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) midőn azt mondja, hogy az uj vámszövetség előkészítésével foglalkozzék és azt annak idejében terjeszsze elő. Én 1875 óta azt hirdetem, a mit hirdetek ma, a mit hirdettem ebben a házban minden alkalommal: hogy a mi gazdasági érdekeink megóvhatok és megőrizhetők — és pedig gazdasági érdekeinknek egyeteme, mert erre helyezem a fősúlyt, — a közös vámterület keretén belül is, (Ellenmondás a. szélsöbaloldalon. Halljuk .' Halljuk! a jobboldalon.) és hirdetem azt, hogy csakis oly egyezkedésbe mehetünk és megyünk bele, mely igazságos és méltányos egyezkedési alapokra fektettetik. Ezt méltán követelhetjük, ezt jogunk van követelni. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Nehéznek tartom ezt a védelmet, — de ne vegyék rossz néven t. barátaim odaát — azzal a bizonyos idegességgel, bizonyo_s türelmetlenséggel szemben, a melyet ezen kérdésnél tapasztalok, azon támadásokkal szemben, melyek ex thesi, katexochén kimondják, hogy semmiféle egyezkedés nem felel meg az ország gazdasági érdekeinek, egyedül csak a különálló vámterület, (Zaj a, szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) mondom, ezzel szemben egy nem kész szövetségi javaslat mellett nagyon nehéz és nagy óvatosságot igényel a védelem. Ezt mindenki érteni fogja és ezért megengedik nekem, ha ebben a kérdésben a magam meggyőződésének teljével, mégis a kérdés ezen természetét széniem előtt tartva fogok nyilatkozni. (Halljuk ! Halljuk !) A kik az 1867 : XII. t.-cz-et eltörölni óhajtják, a kik az abban lefektetett önállóságnak és függetlenségnek mértékével nem elégszenek meg és a politikai közösséget, a politikai közösügyeket Ausztriával megszakítani és eltörölni óhajtják, (Félkiáltások a szélsöbaloldalon: Igen! Igen!) hogy azok in thesi a külön vámterület mellett vannak, az egészen érthető és logikus következése annak a programmnak, a melyért én a t. képviselő uraknak soha szemrehányást nem tettem. Nem is tehetnének mást, alá kellene rendel niök minden egyéb tekintetet annak a politikai nagy czélnak, a mely programmjukban le van fektetve; ezt én elismerem. (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) De viszont engedjék meg nekem, hogy mi, a kik az 1867: XII. t.-czikk alapján állunk, a magunk álláspontját ettől eltérő alapra helyezzük. Visontai Soma: Ezt nem mondottam! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is arról beszélek most. Majd meg fogom magyarázni, de a t. képviselő urnak közbeszólása sem önnek nem használ, sem az én előadásomnak. Mi a mi álláspontunk ? (Halljuk! Halljuk!) A mi álláspontunk az, hogy a gazdasági kérdések Ausztriával nem képeznek közös ügyet, hanem közösen érdeklő viszonyt, vagyis olyan természetűt, a melyre a törvény azt mondja, hogy czélszerü és kívánatos az érintkezési pontok fontosságánál és számos voltánál fogva, hogy erre nézve időről-időre megegyezés történjék. De, hogy az 1867. XII. t.-cz. politikai czélzataiba és konczepcziójába jobban bele illik a közös vámterület, mert hisz erre mutat rá első sorban: ezt objektív bírálattal önöknek is meg kell engedniük. Ebben a törvényben kétségtelenül fenn van tartva az országnak joga önálló alapokon rendezkedni és csak nem akar Visontai képviselő ur engem kitanítani arra nézve, mit mond ez a törvény? En, a ki az 1899: XXX. t.-czbe belevettem expressis verbis nem uj dolgot, hanem azt, a mit az 1867 : XII. t.-czikk mond, hogy az országnak joga van kereskedelmi érdekeit vámvonallal védeni, (ügy van! a jobboldalon.) hogy annak az állapotnak jogilag birtokába lépett, de az 1867: XII. t.-czikk 64. §-a és az abban fentartott önrendelkezési joga értelmében ugy rendezheti azokat, a mint jónak látja, a mint az érdekei követelik és rendezi a mai állapot fentartásával. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez a mi felfogásunk. így érthető, hogy azon lapok, a melyek a kormány politikáját támogatják, szimpathiával fogadták Körber miniszterelnöknek egypár nappal ezelőtt tett kijelentését, mert nem áll az, a mit Visontai Soma képviselő ur mond, hogy t. i. miképen egyeztetem össze én azt a magam formulájával. Visontai képviselő ur szerint az a nyilatkozat a vámközösséget a politikai közjogi közösséggel köti össze. Annak a nyilatkozatnak nem lehetett más értelme, mint az, hogy az 1867: XII. t.-czikknek czélzata a vámszövetségnek megkötése és hogy a szakítás visszahatással bír a politikai vonatkozásokra és a monarchia érdekeire és állására. Más értelme nincs. Körber miniszterelnök ur igen jól tudja, hogy ón a közjogi kérdésekben milyen álláspontot foglalok el és hogy én az ország törvényes jogainak elhomályosíts sát és hátratételét sohasem engedtem meg és sohasem fogom^ engedni ebben a kérdésben se, másban se. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ilyent tehát nem is érthetett és egyebet nem értett. A dolog igy áll: Az 1867 : XII. t.-czikk — pedig nem volt szükség arra, hogy ezt külön kiemelje, mert az országnak, a melynek ez nem közös ügye, joga