Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-59

59. országos ülés 1902 február 26-án, szerdán. 167 lami egyhangú bizalmat következtetni a mostani kormányzati rendszer iránt Magyarországon. A t. miniszterelnök ur, a kit sajnálattal nélkülözünk a mai vitánál, (Zaj. Halljuk! Halljuk !) hivatkozott arra, hogy ime, mit akarnak az urak még ott az ellenzéken, önöknek most már nincsen ott jogosultságuk. Miért? Mert eddig önök mindig arra hivatkoztak, hogy a választások erőszak utján történtek, a katonaság erőszakával, a pénznek hatalmával, a megvesztegetés csábító erejével, eddig önök, t. függetlenségi párt és többi ellenzéki pártok, hivatkozhattak arra, hogy a közvélemény önök mögött van és hogy a mi hatalmunk csak erőszakon nyugszik, de azt mondja a miniszterelnök ur és a t. kormány, mit akarnak önök most, hiszen önök ma maguk elismerik a választásoknak törvényességét és ime, ezen tiszta választások mellett is milyen óriási tábor csoportosul a kormány mögött. Hát most azt kérdezem, igazán és őszintén hiszi-e a t. kormány, hogy ez a többség az elégedettségnek és a helyeslésnek jele, a kormányzat előnyeinek, üdvösségének és gyümölcseinek és ezen gyümölcsök elismerésének jele ? Egyrészről el méltóztatik felejteni azt, hogy az, hogy ilyen nagy tábor csoportosul ott, nagyobb mint a múlt választásnál, nagyobb, mint bármikor, minek a jele? Annak a rettenetes elernyedésnek, szegénységnek és elzüllöttségnek, a mely Magyarszagon létezik, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és a mely ma már sem a társadalmi tevékenységben, sem gazdasági tevékenységben nem képes feltalálni saját javát, üdvét és a mely megfélemlítve, elcsüggesztve, tönkretéve, elszegényedve, szocziális irányzatában teljesen megtámadva, csak a hatalomtól remél még üdvöt és azoktól, a kik a hatalom részéről nekik segítséget Ígérnek. (Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Szerettem volna hallani és szerettem volna kivonatokat készíteni azon beszédekből, amelyeket a t. kormánypárti képviselőjelöltek szerte ez országba hangoztattak és vájjon merik-e azt állítani a t. túloldalról, hogy e beszédekben nem az volt a csábító és votumot nyerő, a melyben ígértek előnyöket a kerületeknek és egyeseknek, hanem hogy az volt csábító és a pártot tömörítő, a mi a kormánynak programmját képezte. Szerettem volna e beszédeket hallani és ezen beszédekből kivonatot készíteni, hogy megmutassam, hogy mikor ily nagy tábor keletkezik Magyarországon a kormány támogatására, akkor ez azt bizonyítja, hogy az a nagyon is sok eleme a társadalomnak, a melyből a pénzügyi bizottság jelentése alapján annyi függő exisztenczia keletkezik, a melyből évrőlévre százezrekkel szaporodnak azok az exisztencziák, a kik az államtól hivatalt, fenmaradást, megélhetést kivannak, ebben a gazdasági és ebben a politikai kormányzásban többé nem találja fel létét, nem remél többé önálló gazdasági működésétől semmit, hanem reméli haladását és mindenét azon kormányistápolásból, mely ma már divattá lett. Ha a kormányzat hozta volna elő ezt a nagy tábort, akkor mi volna az első feltétel? Az, a mi mindenütt a külföldön, hogy a miniszter urak és a kormány adtak volna a választások előtt programmot, Hát nem tetszett olvasni a lapokban, hogy mit kürtölt világgá a kormány? Azt, hogy ime, milyen igazságos kormányzat van most és hogy mennyire a törvénynek és igazságnak kormányzata az ? Tessék csak szétnézni, a miniszterek megjelennek — ezt mondják a félhivatalos lapok — mindenütt az országban, de programmbeszédet nem tartanak, Széll Kálmánnak bölcsesége, az ő törvényszeretete és az ő nagy igazságszeretete okozza ezt. Igymondták a kormánypárti lapok vezérczikkei a választások előtt, sőt a kormánynak félhivatalos lapja, azt hiszem emlékeznek rá, azt mondta, hogy a miniszterek szétmennek az országba mandátumokért, vagy felhozatják maguknak ezeket a megvendégelt, de azért a Curia bíráskodása alá nem eső deputácziók által és erre azt mondják e lapok: ez mind csupa bölcseség és törvénytisztelet, programmot nem mondtak a miniszterek, ez a becsületes kormányzat, mert ők nem akarják befolyásolni a közvéleményt, ők nem adnak programmot. Egyetlen egy miniszter sem adott, a ki itt ül a bársonyszékben, és én azt kérdem, adott-e egyetlenegy is közülök programmot, megmondta-e, hogy mi a kormány jirogrammja a mostani törvényhozási cziklusban? Miért történt ez? Mi ennek a következménye? Történt ez világosan azért, mert a kormánynak saját olyan programmja nincsen, mely közel férne a nép szivéhez, mely többséget tudna ezen prograrnm alapján teremteni, mely bizalmat tudna kelteni a kormányzat és a kormány programmja iránt Ily programmal nem is rendelkezett. Ha rendelkezett volna is, akkor sem mondta volna el. És nem is mondhatta volna el. Nemcsak arra hivatkozik a kormány, hogy milyen sokan ülnek a háta mögött, hanem azt mondja, milyen erővel bír ez a kormányzat, milyen sok elvet egyesit háta mögött, gazdasági és politikai kérdésekben, a 67-iki kiegyezési törvény egyes intézkedéseinek végrehajtása tekintetében, ott van a volt nemzeti párt, és íme, mindezen nézetek egyesítve ott ülnek a kormány háta mögött! Világos tehát, hogy az a nagy többség, a mely a kormány háta mögött ül, bizonysága annak, hogy a magyar nemzet, a magyar nép most már teljes bizalommal látja a kormányzatot és hogy ebben a kormányzatban felleli feladatainak, gazdasági kérdéseinek megoldását, j>olitikai aspiráczióinak kielégítését. Igenis konglomerátum az eszmék és nézetek nagy sokaságának, de nem kiegyenlítése e nézeteknek ez az egység, mert ezt az egységet nem az eszmék összesimulása egyesitette, de kiegyenlíti ezen eszmék ellentétességét egy dolog: a hatalom, a hatalomtól nyerendő üdvösség és az az előny, a mely egyesekre, vagy egyes népcsoportokra, pártokra a hatalmi pártok jellegéből kifolyólag hárul és jut. (Igaz!