Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-59

168 59. országos ülés 1902 február 26-án, szerdán. Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez jellemzi a mai parlamentet és azt hiszem soha sem lehet arra következtetni, hogy ez a nagy többség, ez a nagy tábor képviseli a nemzet bizalmát, hanem igenis képviseli a hatalom iránt való ama imádatot, a mely — fájdalom — mindenkor az elzüllött, a gazdaságilag depravált és a politikailag megsemmisülés elé menő népeket és nemzeteket szokta jellemezni. (Igás! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez a mostani vita felvetett sok mindenféle kérdéseket, felvetette a társadalmi kérdések egy részét is. Láttuk azt, hogy itt a házban bizonyos ideig nemzetiségi, sőt bizonyos tekintetben felekezeti viták is dominálták a helyzetet. Kétségtelen, hogy a nemzetnek legnagyobb vonzóerőt az ad, ha tud kulturális és gazdasági képességeivel hatni. Uray Imre: És tekintélyével! Visontai Soma: Ha kultúrája, állami igazgatása, gazdasági élete, gazdasági törekvése és az ő imponáló hatása a szomszéd államokkal és a külfölddel szemben oly erős, hogy nemcsak a magyar fajt, hanem egyéb lakosait is az országnak, a kik nem ehhez a fajhoz tartoznak, meggyőz arról, hogy ez az állam és ennek az államnak kormányzata meg tudja keresni és meg is tudja találni az üdvöt a nép összességének, a társadalmi körök és foglalkozások összességének. Kétségtelen, hogy Magyarországnak minden törekvésénél két kézzel kell előre nyúlnia, hogy érdekeit megvédhesse, nem mint más nemzetnek ; először hogy faji és nemzeti aspiráczióit biztosíthassa, csak azután, hogy nemzeti létét egyéb irányaiban gyarapítsa, gazdagítsa. Kétségtelen, hogy ez a nemzet csak ugy tud egységes társadalmat létesíteni, nemzetiségileg, fajilag, felekezetileg is, ha arról győz meg mindenkit, hogy ebben az országban a kormányzat olyan, a mely imponál, a mely a maga gondoskodásával a nemzet jólétét biztosítani képes. Mondhatom, hogy én, ugy, mint a nemzet minden igaz fia, fájdalommal látom azt, hogy ily szertehuzás van nemzetiségi szempontból; de ez a történelmi logikája bizonyos "viszonyoknak. Ám ez még nem elég. A nemzet bizonyos rétegei önmaguk keresnek szertehuzást felekezeti téren is, csakhogy ez a belső veszekedése az egyes társadalmi köröknek, ez a belső züllésnek indulás két oknál fogva történik. Először, mert ez a kormányzat sohasem keresi a nemzet konszolidáczióját, hanem monarchikus és birodalmi eszméket táplál, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) soha sem képes felvetni olyan eszméket, olyan irányzatokat, melyek egygyé tömörithetnék e nemzetet, nemzetiségi, faji és felekezeti különbség nélkül. Másodszor azt látjuk, hogy a verekedés és veszekedés mindig az elégedetlenségnek és a szegénységnek szokott a jele lenni. Egy oly nemzetben, melynek egyes néprétegei évek óta érzik a szegénységet és a nyomort, melyet az ország kormányzata nem visz előbbre, belső elégedetlenség keletkezik, és mindenütt bent az országban keresi az elégedetlenség okát; a fajok abban a hitben vannak, hogy az ő fajukat elnyomják, a felekezetek abban a hitben vannak, hogy az egyik felekezet a másik ellen tör, s hogy az egyik, erkölcseiben vagy gazdasági felfogásában, veszedelmét képezi a másik felekezetnek. Ezekben a nagy napokban, mikor a magyar kormányzatnak megadta a sors, hogy lejárva látjuk a gazdasági szerződéseket ugy a külfölddel, mint Ausztriával szemben, ez kezébe adhatta yolna a gazdasági konszolidáczió feltételeit is. És méltóztassanak meggyőződve lenni, hogyha a kormány állott volna élére egy ilyen gazdasági eszmének, hogyha a kormányzat nemcsak arra volna irányulva, hogy a hatalom kedvéért álljon fenn, hanem az egyes eszmék megoldása kedvéért; hogyha a kormányzat állott volna a nemzeti aspirácziók élére, mint a hogy élére állott akkor, midőn a liberális kormányzat megalakítását és az egyházpolitikát látta szükségesnek és kívánta a nemzetet minden eszközzel a maga háta mögé tömöríteni; (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ha élére állott volna az igazi nemzeti gazdaság létesítésének: tessék elhinni, hogy a nemzetnek ez a nagy zöme, mely most egymás ellen szitja a felekezeti és nemzetiségi viszályokat, mint egy tábor állana azon kormányzat mögé, melynek nem volna más czélja, mint megcsinálni a magyar önálló gazdaságot és a magyar igazi politikai önállóságot. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) E helyett azt tapasztaljuk, hogy a t. kormány ezen eszméktől áthatva nincs. Az egész világon egy különös jelét látjuk annak, hogy a nemzetek, felfogva a kornak igazi szavát, a gazdasági kérdésekben csoportosulnak, koloniális politikát csinálnak, az egyik elvonul Kelet-Ázsiába, az angol nép éveken át tartó háborút folytat Dél-Afrikában, és mindenütt a legélénkebb jelét látjuk azon törekvéseknek, hogy a nemzeti jólétet gazdaságilag megteremtsék és mindenütt a fejedelem áll ezen aspirácziók élére (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és a kormányzat a nagy néptömegek lelkesedéséből, bizodalmából, szeretetéből veszi az anyagot, a melyből a népek meg tudják csinálni a maguk számára háborúik anyagi és erkölcsi bázisát és koloniális politikájuk erősítését. Mindenütt az a törekvés lép előtérbe. Csak minálunk, csak Magyarországon, mely ezeréves politikai múltját még csak nemrég ünnepelte, a mely annyi erőt képvisel magában, intellektuális és fizikai erőt, a mely a múltnak dicsőségéből és erényeiből annyi lelkesültséget tud mindig meríteni, nálunk Magyarországon, a melyet a sors oly kérlelhetetlenül hozzákötött Ausztriához, sem ezen gazdasági fellendülésnek, sem ezen gazdasági törekvésnek még csak nyoma sincs. Sőt azt látjuk, hogy külügyi politikáját is dogmaszerüen a szerint rendezi be, hogy a