Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-59

166 59. országos ülés 1902 február 26-án, szerdán. mig azt tisztán gazdaságilag mérlegelik, a mig annak politikai alapot tulajdonítani nem kivannak, a mig az nem politikai szempontból vitetik előbbre, hanem tisztán csak gazdasági mérlegelés tárgyát képezi. Azt mondja, és a kiket érdekel, azoknak azt is megmondhatom, hogy könyvének 233. és következő lapjain (olvassa): »Ha nem is állítja senki, hogy az 1867-diki törvények a vámközösséget kimondották, s hogy a gazdasági téren önálló intézkedési jogunkat megszüntették, gyakran hallani, hogy azon politika, a melyet a monarchia együttmaradása érdekében követnünk kell«, — tehát, ime, a Körber ur álláspontja — s a mely nélkül a kiegyezést fentartani nem lehet, a mely tehát a kiegyezésnek egyenes következménye, hogy ezen politika teszi szükségessé a gazdasági uniót Ausztriával. E szerint a felfogás szerint tehát, habár jogi kötelezettség nem forog fönn, a politikai szükség, a mely pedig ép oly parancsoló, mint a törvény, a kiegyezésből. eredő politikai érdek szőrit bennünket a vámközösség alapjára. Akcziónk szabadságát tehát ezen fölfogás szerint is elveszítettük volna. Politikai tekintetek, a kiegyezésből eredő szempontok parancsolják, hogy egyezségre jussunk szomszédainkkal még akkor is, ha ez csak gazdasági érdekeink károsodása mellett volna lehetséges. E szerint gazdasági érdekeink árán kellene politikai érdekeinket megóvnunk. E fölfogás azonban — igy mondja Andrássy Gyula — fonák. (Ugy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ballagi Géza: Helyes beszéd! Visontai Soma (olvassa): . . . »Csak ugy lesz a gazdasági kapocs a politikai harmóniának egyik tényezőjévé, ha az érdekek azonosságából ered; csak ugy lesz hatalmi állásunk támaszává, ha a külföldön az érdekek azonosságának hitét kelti fel. A közös vámterület, a közös vámhivatal létének önmagában összekötő, összeforrasztó hatása nincs. Nem növeli erőnket a külföld szemében, csak a gazdasági érdekek igaz harmóniája és egymással való megtérése, a gazdasági egymásra utaltság kapcsol össze és erősiti az egységet; csak ezt tekintik mindenütt az együttmaradás biztositékának. Csak a mennyiben ennek a gazdasági helyzetnek a következménye és jele a gazdasági unió, csak annyiban képez hatalmi faktort. A mint belső igazoltság nélkül erőszakolják rá a nemzetekre, a mint e kapcsolat kárral jár, nem hozza egymáshoz közelebb a nemzeteket, hanem ellenkezőleg, elidegeníti őket egymástól. Az a tudat, hogy gazdasági hátrányt kell elszenvedni a politikai szövetség kedvéért, ezt az utóbbit gyöngíti. Az elégedetlenség és a panasz hangja csakhamar felvilágosítaná a külföldet is, hogy az egység látszata alatt az elkeseredés és a széthúzás érzete lappang.« (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Ballagi Géza: Aranyigazság klasszikusan kifejezve! Visontai Soma: Az újévi beszédnek szónoka, a ki a vámközösséget, mint valami politikai eszközt állította oda, továbbá a t. kormány, a mely tegnap félhivatalosa által kiadatta azt, hogy Körber urnak az »Einheit der Monarchie«-ra vonatkozó eszméit ő maga is helyesli és hogy csodálatos összhang van Ausztria és Magyarország közt, ma már azon az alapon állanak, hogy minden áron meg kell csinálni a vámközösséget, mert ez a monarchiát erősiti és mert ez a külföldi szövetségek létesítésénél is a nagyhatalmi állásnak egyik nagyon fényes és nagyon tündöklő pontját képviseli. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mi kormányzatunknak egy nagyon különös és kidomborodó vonása: mindent a monarchiáért, de semmit Magyarországért. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A tisztelt miniszter urak megijednek, ha nem beszélnek másról, csak Magyarország érdekéről a gazdasági kérdésekben; ha már fellelkesítették némileg az ellenzéket is néhány megjegyzésükkel, hogy ők Magyarország érdekét szolgálják, szükségesnek látják melléje tenni azt, hogy e mellett azonban egy igen fontos faktor a monarchia egysége is. Az 1867-iki kiegyezés nem. a monarchia egységét kívánta létesíteni. Önök is a dualizmusról beszélnek; az 1867-iki kiegyezés is fentartani kívánta Magyarország politikai, kormányzati önállóságát és azt hittük, hogy azokat a régi birodalmi egységi eszméket régen a sirba temettük, a mikor a mostani korszakot az ujabb magyar alkotmányos korszaknak nevezzük és mégis mit látunk ? Allamférfiaink mindig csak a monarchia nagysága felé gravitálnak és mindig csak a monarchia érdekeit hangoztatják. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha tekintjük azon vívmányokat, a melyekkel most Magyarország bír társadalmilag, demokratikus alkotmánya folytán és bir politikailag azon alkotmány folytán, a melyet neki a 48-as események juttattak, méltóztassék tekintetbe venni, hogy kik létesítették ezt! Létesítették magyar államférfiak, de olyan államférfiak, a kik első sorban és minden körülmények között nem voltak mások, csak magyarok, a kik nem kívántak mást szolgálni, csak hazájukat, a kik más államok és nemzetek gyengeségéből nem a monarchia nagyságát, hanem saját országuk nagyságát kívánták létesíteni, a kik nehéz és válságos viszonyok között meglátták az ő nemzetük sülyedését társadalmilag, gazdaságilag, és politikailag, és akkor, hogy ezen országot nagygyá és kiválóvá tegyék, hogy ezen országnak megadják társadalmi függetlenségét a 48 iki nagy vívmányok által és politikai függetlenségét — sohasem tekintettek máshova, csak ide Magyarország felé és Magyarország kormányférfiai és hű fiai kivántak lenni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Tessék csak szétnézni az országban és ne méltóztassék abból a nagy táborból, amely most összegyűlt a kormány támogatására és azon nagy többségből, a mely ezen választásnál most létrejött, va-