Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-59

59. országos ülés 1902 február 26-án, szerdán. 165 álláspontjának. (TJgy van! a szélsÖbaloläalon.) Pedig mit mondott Körber ur? Azt mondta, hogy létrejött 1867-ben a kiegyezés; ennek czélja az, bogy a monarchia egységének megfelelő fundamentumot adjon és erre nézve felemlíti a külügyet és a hadügyet, de azt mondja azután, bogy (olvassa): »Aber zur sicheren Erbaltung dieser Machtstellung auch einig in ihren wirtbschaftlichen Existenzbedingungen, diehauptsächlich in dem Zoli- und Handelsbündnisse zur Anerkennung gelangten« és igy folytatja: »Dieses ist naturgemäss den Wandlungen der Zeit ausgesetzt, und ich gebe unumwunden zu, dass das TJngarn von heute nicht mebr das Ungarn vom Jahre 1867 ist, wie es sich sicher auch vieles in der diesseitigen Monarchie verändert hat, alléin die Fundamente, auf welchen das Verhältnis zwischen beiden Peichen aufgebautist, dürfen nicht ins Wanken gerathen« —, azon alapoknak, a melyeken a két állam közötti viszony felépült, nem szabad meginogniok. Azt mondja továbbá (olvassa): ». . . das die kostbaren Grundlagen des Ausgleicbes auch jenseits der Leitha nicht verlassen werden sollen« és azt mondja: »Ich darf, den erleuchteten Sinn der ungariscben Regierung kennend, mit aller Bestimmtheit voraussetzen, dass sie auch keinen anderen Leitstern ihres Handelns hat, als das Wohl der Monarchie, das Heil des ihr anvertrauten Landes« és ezek nyomán kifejti, hogy ime politikai okokból és a monarchia érdekéből nem lehet szó többé másról, mint az egységes vámterületről, tehát az Ausztriával szorosan összefont Magyarországról, A. törvényhozás semmiféle pártjának nem szabad tovább surrannia az ilyen kijelentések elől. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az utóbbi időben nem egy jelenség merült fel, hogy bizonyos körök azon kapcsot, a mely Ausztria és Magyarország között fennáll, más érdekek eló'retolásával nemcsak nem lazittatni, hanem mind szorosabbra füzetni kívánják. Pedig lehetnek a közös vámterületnek hivei Magyarországon; hiszen tudjuk, hogy a túloldalnak nem egy kiváló tagja nyíltan kijelentette a házban, hogy ö a közös vámterület híve és csak másodsorban látja czélszerünek az önálló vámterületet. De annak az egynek világosan és tisztán kell állania mindenki előtt, hogy az ilyen állásfoglalásoknak csak akkor van joguk Magyarországon, ha ők ezt nem kívánják politikai eszköznek tekinteni és ha tisztán gazdasági érdekek vezetik őket. Abban a pillanatban, a mikor nemcsak a nemzet által gazdasági okokból kívánt, indokolt és a mi viszonyaink által megérlelt önálló vámterület nem létesül, hanem ezzel szemben a gazdasági közösséget politikai eszköznek kívánják tekinteni, akkor ez nem egyéb, mint egyenes támadás Magyarország politikai önállósága ellen, (Élénk helyeslés a szélsobaloläalon.) akkor ez nem egyéb, mint titkos czél, a mely a 67-iki kiegyezést kibővíteni, közösségi részében kiterjeszteni és Ausztriával, szorosabb összeköttetést létesíteni iparkodik. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Örülök, hogy a túloldal egyik tagjára hivatkozhatom, a ki ugyanazt a szempontot követi, a melyet én mostan hangoztatok. (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Kubik Béla: Ez már mégis csak sok! Egész kaszinót csinálnak odaát. Elnök: Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk!) Visontai Soma: Méltóztassanak csak visszaemlékezni az elhangzott újévi beszédekre. Akkor meglehetős megdöbbenést okozott, hogy az a szónok, a ki a miniszterelnököt üdvözölte, gróf Andrássy Gyula ur, ugy állította oda a szabadelvű pártot, mintha annak a közös vámterület, tehát a gazdasági közösség, fentartása, egyenes programmpontját képezné. Én nagyon vártam, hogy a túloldalnak azon t. tagjai, kik választóik előtt, azokban a válságos órákban, mikor mandátumot akartak nyerni és szerezni, az önálló vámterületet hirdették, vagy módját fogják keresni annak, hogy enuncziálják, hogy ők ezt a kijelentést, mely szerint ugy lehetne odaállítani a közös vámterületet, mintha az a pártnak programmja és álláspontja volna, nem fogadják el, vagy pedig, ha nem volt kortesfogás akkori kijelentésük, levonják a következtetést és a mennyiben gróf Andrássy Gyula ur üdvözlő beszédének ezt a részét, a kormány magáévá teszi, ott hagyják a túloldalt, mint a gazdasági önállóság hivei külön csoportosulnak és ezen gazdasági közösséget általánosító irányzattal szemben becsületesen, nyiltan szembeszállanak, ugy a mint erre már példa is volt Magyarországon, ha jól tudom, az 1878-iki egyezkedés idejében, mikor az u. n. független szabadelvűek csoportja azért vált ki a kormánypártból, mert az önálló és független gazdasági rendezkedésnek lévén híve, abból a táborból, mely ezen eszméket nem engedte érvényre juttatni, egyenesen az ellenzékhez ment át. Azonban a mire a politikai közvélemény Magyarországon várt, nem következett be. Látjuk, hogy ezek a kijelentések tényleg nem voltak egyebek, mint elhangzott kortesszavak és bogy azok a t. urak nemcsak, bogy nem kisértik meg elveiknek érvényre juttatását abban a táborban, hanem nagyon jól meghúzódnak azon kormány mögött, mely egyenesen a gazdasági közösséget proklamálja. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Pedig gróf Andrássy Gyula ur, mikor megírta könyvét a 67-ik kiegyezésről, nem volt azon az állásponton, a melyet most Körber ur hirdet és a melyről a kormány a félhivatalosak által kinyilatkoztatta, hogy az megfelel a kormány intenczióinak, hogy t. i. az Einheit der Monarchie eszméje is megkivánja a közösséget, mert ez j)olitikai czél, politikai eszköz arra nézve, bogy a monarchia biztossága előbbre vitessék. Mit mondott gróf Andrássy Gyula ur könyvében? Azt mondotta a t. újévi szónok ur maga is, hogy csak addig van ereje a közös vámterületnek,