Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-59

59. országos ülés 1902 február 26-án, szerdán. 161 terület mellett, mely körülbelül 34 év óta áll fenn ? Ez biztosan rossz; próbáljuk meg a másikat. (Elénk tetszés a szélsöbáloldálon.) Feltéve, hogy az önálló vámterület mi ránk nézve nem lenne jó, — ránk nézve mondom, mert Ausztriára nézve bizonyára rosszabb lesz, — meglesz az alkalom annak visszaállítására, mert hiszen Ausztria két kézzel fogná azt fogadni. Földmivelésünk tehát rossz állapotban van. Sok tenni való van e téren. Pöldmivelésügyi miniszterünknél sok jó akaratot tapasztalunk, de nem tehet semmit; hiányoznak az eszközök; nincs pénz; megeszi a hadügy. (Ugy van! Ügy van! a szélsöbáloldálon.) Vagy vegyük szegény tanítóink helyzetét. Nagyon helyesen emiitette előttem szólott Pozsgay Miklós t. képviselőtársam, hogy mennyire nyomorúságos az ő helyzetük, pedig ők emberölő munkát végeznek (Ügy van! Ugy van! a szélsöbáloldálon.) ós ők vannak arra hivatva, hogy gyermekeinkbe a hazafias érzelmeket már kicsi korukban a szülők után becsepegtessék, tehát fontos szolgálatot tesznek a hazának, és ennek ellenében oly nyomorúságos fizetést adunk nekik, hogy nem élhetnek meg és méltán nevezhetők az ország »Sanyaru Vendel«-einek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldálon.) Ezért már most kénytelen vagyok a kormány figyelmét felhívni arra, hogy ha majdan a tanítók nyugdijszabályzatának módosítása szőnyegen lesz, a tanítók sorsának javítására mindenesetre tennie kell majd. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldálon.) Iskoláinkon is igen sok javítani való volna, s a miniszter ur talán tenne is, de itt is hiányzik az eszköz; megeszi a hadügy. Felhozhatjuk még közigazgatási tisztviselőink helyzetét is. Kezdjük mindjárt a fejénél, az alispánnál, a ki a vármegye legelső tisztviselője ; a kinek reprezentálnia kell; a kinek urat kell mutatnia, s a kinek alig van több fizetése, mint egy pénzintézet jiénztárnokának. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Annyi sincs!) Ebből aztán láthatjuk, hogy az alantasabb tisztviselőknek mily kevés a fizetésük. Ezen is javítanunk kellene, de nem lehet; hiányzik az eszköz, megeszi a hadügy. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldálon.) De költünk ennek ellenében nagyon sokat a hadügyre; költünk a közös hadseregre, mert hiszen a magyar hadsereg csak a törvényben van megemlítve, költünk egy olyan hadseregre, a melynek színe, nyelve, szelleme fekete-sárga; (Hosszas élénk helyeslés a szélsöbáloldálon.) jelvénye egy olyan szörnyű madár, a mely a természetrajzban sincs meg, és a természetben sem található fel. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldálon.) Mindezeket a költségeket megszavazza a két országgyűlés kiküldöttsége, a melynek határozatán nincs joga változtatni magának az országgyűlésnek sem, tehát az az abszurd állapot áll elő, hogy a kiküldöttnek nagyobb hatalma van a küldőjénél. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldálon.) Ennek ellenében nem mondKÉPVII. NAPLÓ. 1901 1906. III. KÖTET. hatom, hogy nem részesülünk némi kedvezményben is, mert hát hiszen . . . Pap Zoltán: Szabad jajgatni! (Derültség. Ugy van! a szélsöbáloldálon.) Malatinszky György:... a mi jó öreg uralkodónk tanácstalanságának rovom fel, vagyis annak, hogy nem kaj> kellő tanácsokat, hogy megtörténhetik az, — kedvezésből — hogy a midőn az uralkodó itt Budapesten valamely czivil bálon megjelenik, a minden magyar ember által gyűlölt osztrák néphimnuszszal fogadják. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldálon.) Meg vagyok győződve, hogy ha a mi jó öreg királyunkat felvilágosítanák arról, (Egy hang a szélsöbáloldálon : De nem merik ám!) mennyire sérti ez minden jó magyar embernek érzelmeit, talán megelégednék a magyar himnuszszal is. (Ugy van! a szélsöbáloldálon.) Ez mindenesetre mulasztás a mi kormányunk részéről. Nessi Pál: Gyávaság! (Ugy van! a szélsöbáloldálon.) Malatinszky György: De ugy látszik, hogy nagyon lojálisak vagyunk; terjed a lojalitás és hbperlojalitásba megy át. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldálon) Ettől eltekintve szegények is vagyunk; mindegyre fogy azoknak száma, a kik magukat függetleneknek mondhatnák. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Polgáraink nem tudnak élni; majd ehhez, majd amahhoz kapkodnak; érdekeik után szaladgálnak és mert ez a mi szegény függetlenségi pártunk anyagi előnyökben senkit sem részesíthet, a kormánypárthoz folyamodnak, a kormánypárti jelöltre szavaznak. (Ugy van! a szélsöbáloldálon.) Ennek, de ne másnak tulajdonítsák az országban azon nagy többséget, a melyet a választásoknál elértek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldálon.) Kénytelen vagyok a t. túloldalt, illetőleg azon tagjait, kiknek alkalmuk lesz a delegáczióban résztvenni, arra kérni, hogy midőn a nagyon magas hadügyi terheket megszavazzák, kevesebb bizalmat és köszönetet szavazzanak a közös minisztereknek a tanúsított előzékenységért. (Helyeslés a szélsöbáloldálon.) Es a kormányt kérem már most. fejtsen ki pártjával együtt a nagyon magas terhek ellenében lehető nagy ellenállást, vegye figyelembe országunknak szegény, nyomorult állapotát és kíméljen meg bennünket azoktól a már-már elviselhetetlen, túlnagy terhektől. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A lojalitásról eszembe jut a Pasteur-teória, amely nagy jótevője volt az emberiségnek és talán hasznát vehetjük mi is. (Halljuk! Halljuk!) Örömmel olvastam egy pár hó előtt valamely lapban egy hirt, a mely egy orvos kísérletezéseinek eredménye lenne, de attól félek, nem valósul meg, a mely szerint az emberiségre nézve oly káros rákbetegség gyógyítható lenne, t. i. a rákos sebbe beoltják a malária baczillusait, ezek erősebbek lévén, elpusztítják a rák baczillusait és fellép a malária, a mely azonban 21