Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-59

162 5.9. országos ülés 1902 február 26-án, szerdán. gyógyítható, és a beteg meggyógyul. Nagyon óhajtanám, hogy ez, így legyen. Más irányban is alkalmazhatnék talán ezt. (Halljuk! Halljuk!) Én azt gondolnám, hogy a mi túllojalitásban szenvedő betegeinkbe oltsuk be, illetőleg azok oltassanak be magukba erősehb baczillusokat, a melyek megölik amazokat, talán a lojalitás által nem szaturált hazafias érzelmeket és akkor a beteg meggyógyulva, dicsőén épül fel. Én nem kételkedem a kormány jóakaratában, de attól félek, hogy túllojalitásánál fogva ismét oly terheket fog rakni vállainkra, melyeket elbírni nem fogunk. Nem fogadom el a költségvetést az általános tárgyalás alapjául sem, hanem csatlakozom Kossuth Ferencz pártelnököm határozati javaslatához. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után) (Az elnöki széket Dániel Gábor foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem, méltóztassanak helyüket elfoglalni. (Zaj.) Csendet kérek, t. ház. Farkas József jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: (Halljuk! Halljuk!) A legnagyobb őszinteséggel jelentem ki, hogy a vitának ezen terjengős volta után nem igen szólaltam volna már fel. Hisz az államgazdaságnak és állami kormányzatnak majdnem minden ágát érintették a t. szónok urak és igy azt hiszem, hogy méltán lehetett volna mellőzni azt, hogy még több megjegyzéssel is járuljunk hozzá a vitának folytatásához. Kétségtelen azonban, hogy mégis van egy tere a mi közállapotainknak és közéletünknek, a melyet szó nélkül hagyni nem lehet, a mely ma az; összes elméket és sziveket elfoglalja, a mely Magyarország helyzetének javítását és a mi gazdasági viszonyainknak előbbrevitelét jelenti, és ez a gazdasági kérdés, gazdasági helyzetünk Ausztriával és a külfölddel szemben. (Igaz! ügy van! a szélsobaloldalon.) Egy csodálatos és különös jelenség ébreszti fel az utóbbi időkben a közfigyelmet, és ez az, mintha a t. osztrák miniszter uraknak nagyobb beleszólása és nagyobb befolyása volna itt a mi helyzetünkre, a mi dönteni valónkra és kormányzatunkra, mint saját országukban. (Igaz! JJgy van! a szélsobaloldalon.) Magyarország, t. ház, saját törvényei ós saját önállósága szerint kormán yzandó nemzet. (Igaz! JJgy van! a szélsőbalon.) Madarász József: Volna! Visontai Soma: Nekünk vannak alkotmánytörvényeink és ezek közt kiváló az 1790 : X. t.-cz., (Igaz! JJgy van! a szélsobaloldalon.) a mely világosan megmondja, hogy Magyarország minden más államtól függetlenül, saját törvényei és alkotmánya szerint kormányzandó. (Igaz! JJgy van! a szélsobaloldalon.) Minden későbbi törvény és minden későbbi alkotmánytörvény csak ezen épülhetett fel, csak ennek lehet magyarázója és ennek lehetett kiegészítő része, és igy csak ennek lehetett kiegészítő része és magyarázója az 1867 : XII. t.-cz. is. Madarász József: Ez már elmagyarázta! (Derültség a szélsobaloldalon.) Visontai Soma: De nem szándékozom a kiegyezés bírálatába bocsátkozni. Tény az, hogy számos oly komoly jelenség merült fel az utóbbi időben, a mely arra mutat, mintha Magyarország ezen neki alkotmányilag biztosított önállóságáról igen komoly és igen számbavehető esetekben maga mondana le, és mintha maga akarná megásni a sirját. Az 1867 : XII. t.-czikknek kidomborodó vonása az, hogy azon viszonyunkat, melylyel Ausztriával szemben vagyunk, két csoportra osztja. Az egyik csoport az úgynevezett közösügy, tehát azon ügyek, melyek közös elbánás alá tartoznak, a melyek a maguk lényegében is közösek, a milyen a külügy, de itt csak azon külügyek, melyek Ausztriával közösen illetnek a törvény 8. §-a értelmében, ilyen a hadügy és az ebből eredő jiénzügyi állapot. De a kereskedelmi és gazdasági ügyeket még az 1867-iki törvény is teljes integritásában fentartotta az ország rendelkezésének. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Mégis különös jelenség az, hogy már annyira jutottunk, hogy ha mi a saját helyzetünket akarjuk bírálni, majdnem nagyobb érdeklődéssel olvassuk, hogy mit tett és mit beszélt Körber ur, az osztrák miniszterelnök, mint a mi t. miniszterelnök urunk és a többi gazdasági, pénzügyi vagy kereskedelmi minisztereink (igaz! JJgy van! a szélsobaloldalon.) Csak nemrég igen érdekes dolgot láttunk, mely talán két héttel ezelőtt törtéirt. Körber ur, azt hiszem, akkor, mikor ő Eelsége Budapestre érkezett, rövid időre rá lejött Budapestre, hogy némi kémlelési szerepléssel tisztázza ismét a helyzetet és azon függő állapotot, mely Ausztria és Magyarország között van. Akkor ő nagyon különös útlevéllel jött ide. A bécsi lapok és a budapestiek is nagy örömmel hirdették, hogy ime, Körber ur mögött mennyire ott áll az osztrák közvélemény, mert az osztrák költségvetési bizottságban, a mi másfél évtized óta nem történt meg. az osztrákok a Dispositionsfondot megszavazták a saját minisztereiknek és azt mondják, hogy ez a Greleitbriefje az osztrák minisztereknek Magyarországgal szemben. Azt mondták, hogy ha osztrák miniszter Magyarországba megy, érezze és tudja, hogy egész Ausztria a háta mögött van, hogy minden osztrák egyformán érez a tekintetben, hogy ezen gazdasági dolgokat az osztrák érdekek szempontjából kell megoldani. (Igaz! JJgy van! a szélsobaloldalon.) Azon különös jelenség előtt állunk tehát, hogy ezen nemzetiségekre szétdarabolt, pártokra oszlott, kifelé való aspirácziók által szétdúlt osztrák parlament, mikor az osztrák gazdasági érdekek istápolásáról volt szó,