Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-59

5,9. országos ülés 1902 hogy a zavarosban halászhassanak! (Zaj és mozgás.) Vészi József: Kik azok, mondja meg! Kik azok! (Folytonosan tartó zaj és mozgás.) Kollár Márton: A pánszlávizmus hazug vádjával illetnek minket, hogy megáshassák sírunkat. László Mihály: Ilyen papokra lehet hizni a népet! Vészi József: Ne tessék általánosságban gyanúsítani! Azt mondta: az uj magyarok ! Ráfogás! Rágalom! (Folytonosan tartó zaj és mozgás.) Elnök (csenget): Kérem, ne tessék a szónokot félbeszakítani, különben kénytelen leszek névszerint rendreutasítani a közbeszóló képviselő urakat, a kik a szónokot zavarják. Krasznay Ferencz: A renegát magyarokat, vagy a zsidókat érti? Vészi József: Meg kell mondani, kik azok ? Pap Zoltán: Ő sem hiszi, a mit mond! (Derültség.) Kollár Márton: T. képviselőház! Merem állítani, kimondhatatlan azoknak gonoszsága, a kik pánszlávizmussal vádolják mindazokat, a kik el nem vetik anyanyelvüket, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) a kik, hogy ngy mondjam, szivük vérével írnak a tőt nép számára, hogy ezt a népet műveljék, megtartsák hazájuknak, (Felkiáltások balfelöl: Melyiknek ?) és egyházuknak. Magyar hazajutnak, mert hiszen nincsen más hazája sehol a világon ennek a tót nyelvnek sem, mint Magyarország. Vészi József: Azért küldik Prágába a gyerekeiket ! Igen! László Mihály: Ezek az izgatók, a kik igy beszélnek! Kollár Márton: A magyarok félrevezetői minduntalan a pánszlávizmus kisértetével rémitik a magyar közvéleményt és sok tekintetben sikerült elérniök azt, hogy c czim alatt nagy igazságtalanságok követtetnek el ama nép ellen, a mely programmjának első pontjául Magyarország egységét állította. Vészi József: Megmagyarázta Hódossy, hogy értik önök azt! Kollár Márton: A magyar közvélemény, mely utálattal fordul el mindattól, a mi a pánszócskával kezdődik, mint pángermanizmus, pánszlávizmus, pánrusszizmus, (Igaz! Ugy van!) ez a közvélemény hazánk határain belül a pánmagyarizmus bűnébe esett. (Nagy zaj és mozgás.) Krasznay Ferencz: Sajnos, még nem! (Élénk mozgás.) Gr. Hadik János: Micsoda beszédek ezek! Gyalázat! (Óriási zaj. Felkiáltások jobbfelöl: Ki vele! Halljuk az elnököt! Elnök csengd.) Elnök: (Halljuk! Halljuk!) JSÍem engedhető meg, t. képviselőház, ebben a házban, hogy valaki bűnül rójja fel a magyarságnak ezen ország, ezen nemzet nemzeti jellegének kidomboritását, s azt a pánmagyarizmus kifejezéssel megbélyegezze. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) február 26-án, szerdán. 159 Midőn ezen megjegyzést teszem és igy az elnökség részéről a szónokoknak minden olyan — akarom hinni — nyelvbotlása, a mely alkotmányunk alapelveibe ütközik, a kellő megjegyzésben részesül, egyszersmind kérem a háznak összes tagjait, hogy minden véleménynek, még a legelszigeteltebbnek is meghallgatása által /Helyeslés.) tiszteljék meg a parlamentet. (Élénk helyeslés.) Kollár Márton: Tannak emberek, a kik könnyelmű üzelmeikkel nem kevesebbet ártanak a tótoknak, mint a magyaroknak. Mert nem elég az, hogy a tót nép elszegényedésével és pusztulásával az egész haza szenved; nem elég az, hogy ezen üzelmek annál mélyebb elkeseredést támasztanak a tót népben, minél szentebbek a jogok, a melyeket sértenek; de ezen emberek lerontják a külföld előtt a magyar nemzet becsületét, széttépik a külföldnek a rólunk való kedvező ítéletét, a mely lovagias, igazságos, nemes nemzetnek tartott bennünket, olyan nemzetnek, a mely utálja az elnyomást még akkor is, a mikor más szenved annak súlya alatt; szégyent hoznak a magyar parlament fejére, a mely rossz emberek gyanusitgatása, árulkodása, rágalmazása folytán nem akarja életbe léptetni azt a törvényt, . . . Horváth Gyula: Törölni kell azt a törvényt! Kollár Márton: . . . melyet alkotott, s a melyet a király 0 szentsége (Derültség a jobb- és a baloldalon.) Rákosi Viktor: Mi marad a pápának? Kollár Márton: . , . szentesitett, s a mely megfelel a természet törvényeinek és az isteni akaratnak. (Felkiáltások a baloldalon: Melyik az a törvény?) A nemzetiségi törvény életbeléptetését követeljük, s emberi és isteni jogainkra hivatkozva kérjük a magyar nemzet képviselőit, hogy gondoljanak vissza nemzetünk szenvedéseire és igazságos lélekkel határozzák el magukat, hogy enyhíteni fogják a tót nép bajait a közös haza javára. Rákosi Viktor: A magyar nép bajait is ideje volna enyhíteni! (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Kollár Márton:... És ne hallgassanak azoknak szavára, a kik másnak szerencsétlenségéből kovácsolják a saját szerencséjüket, akik ellenünk lázítják a közvéleményt, (Mozgás.) hogy ne hallgasson lelkiismerete szavára és a kik az igazság elnyomásával a magyar nemzet ellen hívják fel Istennek haragját. T. képviselőház! Régen leszállott már hazánk dicsősége, Isten keze sújtott, jóllehet nem voltunk igazságtalanok másokkal szemben. Vájjon remélhetünk-e Istentől támogatást nemzeti törekvéseinkben, a mikor egyik kezünket kérve emeljük az ég felé, a másikkal pedig felebarátunkat fojtogatjuk? Igazságot kérünk a tót nép számára a nemes, lovagias, igazságos magyar nemzet törvény-