Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-59
154 59. országos ülés 1902 február 26-án, szerdán. tott ugyan a gazdasági bajokra, ele nekem is jutna még, bár ez is sok volt, csak ezeken segítenénk. Azonban nem tudjuk eléggé ismételni a felbozottakat is, és ismételni fogjuk mindaddig, mig meg nem unja a kormány és segíteni fog a szegény népen. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A földmivelésügyi miniszter urboz is volna nébány szavam, mert ugy tapasztalom, hogy kikerülte a figyelmét a »Budapesti Hirlap« február 19-én megjelent ezen birecskéje (olvassa:) »Anglia orosz lovai Székesfehérvárott. Székesfehérvárott, mint tudósítónk irja, az angol kormány megbízásából egy bizottság működik, mely az Anglia számára Oroszországban összevásárolt lovakat felülvizsgálja és átveszi, Hauser Lipót pécsi lókereskedó' ugyanis megbízást kapott az angol kormánytól, hogy 32.000 lovat szállítson a hadsereg részére. A megbizásban kikötötték, hogy csakis orosz lovat szabad szállitani. Székesfehérvárott 10.000 darab lovat vesz át az angol lóvizsgáló-bizottság, a többi 22.000 darab lovat pedig Zágrábban vizsgálják meg, Székesfejérvárott egy angol ezredes és egy állatorvos végzi az átvételt, s már eddig körülbelül 6000 darab lovat találtak alkalmasnak, melyeket Székesfejérvárról Fiúméba, onnan pedig Dél-Afrikába visznek. A zömök, alacsony és hosszú szőrű, lompos lovaknak sok bámulója, akad Székesfehérvárott.« Mi következik ebből? Az, hogy nyakunkon a veszedelem. Mennyit áldoztunk, mennyit pocsékoltunk el hazai lókereskedelmünk fellendítésére és mikor Anglia megtiltja, hogy tőlünk lovakat vásároljanak, ide zuditja ránk Oroszországnak lompos lovait. Ma ott állunk, hogy a takarmány nagyon drága, jóformán ínséges világba jutottunk takarmány dolgában. Ha most ez a tengersok ló ide bejön, először a meglevő takarmány kevés lesz azoknak a lovaknak ellátására. Másodszor a gazdáinknál készletben levő lovainknak ára le fog szállni, melyeket ők azzal a drága takarmánynyal teleltettek ki. Harmadszor, ha egy olyan ország, mint Oroszország, a melyben az állategészségügy olyan gyenge lábon áll, becsődíti ide lovait, nem vagyunk-e kitéve annak, hogy azok az állatok valamely ragályos betegséget hoznak magukkal ? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Emlékezzenek csak vissza arra, mikor Francziaországból behozták a fillokszerát és tönkre tették vele szőlőinket. Felhívom tehát a t. miniszter ur figyelmét ez ügyre, s azért tettem ezt ebben a kitérésben és nem interpelláczióban, mert arra egy hónapig is eltart a válasz és akkor már nem lehet a bajon segíteni. Azonnal kell ezen segíteni, mert azokat a lovakat, a melyeket Angolország át nem vesz, itt fogják hagyni az országban és a mi lóállományunkat ezáltal tönkre teszik. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Gazdasági viszonyainkról áttérek az adóra. Az adó olyan csapás az országra, a mely felér az egyiptomi hét szűk esztendővel. Első sorban le kellene szállitani a szegény néposztály adóját; (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) de ha ezt nem tudja a pénzügyminiszter ur keresztülvinni, legalább ne lenne annyiféle adó. Mert még a pénzügyminiszter ur sem tudna talán eligazodni egy adókönyvecskén, hát még egy tudatlan polgár, a kinek csak annyit mondanak, hogy fizess enynyit. Nekem volna egy indítványom, hogy lehetne ezt a nehéz adót könnyen megfizetni. {Halljuk! Halljuk 1) Ma az adófizető elmén az adóhivatalba, de beletelik három nap, a mig rá kerül a sor. Azalatt elvesztett a szegény ember, a kinek talán csak öt forint az adója, napszámban legalább három forintot. De elmegy, mert különben jön a végrehajtó. Amikor harmadnap rá kerül a sor, odaadja a könyvét az adószedőnek és szerényen megkérdezi, hogy »kérem miért is fizetek én ennyi adót, a mikor a szomszéd, a kinek ugyanannyi vagyonkája van, három forinttal kevesebbet fizet?« Az adószedő ideges, türelmetlen ember, rámordul, hogy ne járjon a SZa j ti-t Mikor aztán befizette az adót, még egyszer megtalálja kérdezni ugyanazt, erre aztán az adókönyvét is kidobják a folyosóra. Ezt elkerülendő ajánlanám a postatakarékpénztár behozatalát az adóhivataloknál, ugy az adópénztárnál, mint a községeknél is. Óhajtom továbbá azoknak a lelketlen késedelmi kamatoknak az eltörlését is. Pl. az a szegény ember, aki egy kis vagyonkát vett, szeretne adót fizetni, de nincs neki előírva az adó. Azt mondja a jegyző, fizessen a tavalyi mód szerint. Tavaly volt az első negyedben az adója 15 forint, ezt le is fizette; a második fertályban megint fizet a tavalyi mód szerint 15 forintot, a harmadik negyedben azonban már elő van irva az adója és azt mondják neki, hogy most fizess barátom 20 forintot, de mert a múlt fertályban hátramaradtál 10 pengővel, fizesd meg azt is a késedelmi kamatokkal együtt. Én méltányosnak el nem ismerem azt, hogy akkor, mikor az az adófizető bement és akart fizetni, késedelmi kamatot sózzanak a nyakába. Késedelmi kamat addig ne legyen esedékes, a mig az adó nincs előírva és mikor az adó már elő van irva, postatakarékpénztári szelvények csatolásával a posta utján tudassák az illető adózó polgárral, hogy mennyi az adója, és csak ha akkor nem fizeti meg negyedévenkint pontosan az adóját, legyen kitéve annak, hogy késedelmi kamatot szednek tőle. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezen kivül még egy visszaélésre akarom felhívni a t. pénzügyminiszter ur figyelmét. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Mire visz az a sokféle adó? Arra, hogy egyes adószedők a maguk jövedelmét abból gyarapítják. Mert van egy községben 8—10-féle adó, az illető késedelmes adózóval intőn közlik, hogy melyik adózó menynyivel tartozik, az intő dija pedig 10 krajezár. A helyett már most, hogy egy intőn tüntetnék fel a különböző adóhátralékokat, elkezdve az állami, községi adókon, minden adóhátralékról külön intőn értesitik az illető adózó polgárt,
