Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-59
59. országos ülés 1902 február 26-án, szerdán. 155 a ki igy körülbelül nyolczféle intőt kap, a mi neki 80 krajczár felesleges kiadást okoz. Ez is törvénytelen eljárás, (Ugy van! a baloldalon.) Ezen sürgősen kell segíteni és azokat a rosszakaratú adószedőket eljárásuk helytelenségéről fel kell világosítani. (Ugy van! a baloldalon.) A közigazgatásnál előforduló bajok közül is óhajtok néhányat felhozni. {Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) T. belügyminiszter ur! Bátor vagyok felvetni a kérdést: van-e önnek még több olyan jó és erőskezű tisztviselője, minő Kaffka? Ha van, ugy kérek sürgősen minden megyébe egyet kiküldeni, hadd tartsa meg az ott a vizsgálatokat, épen ugy, a mint Torontálban vagy a többi megyékben történt, a hova stich-próbakép leküldött a miniszter ur egyet-egyet. Mit látunk ezekből a stich-próbákból ? (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Azt, hogy vannak és konstatáltattak is minden megyében hibák, sőt tapasztalhattuk, hogy a hány képviselő itt felszólalt, beszédében mindegyik a maga megyéjében előforduló hibákra mutatott rá. Sürgős vizsgálatot kérek tehát minden megyében; hadd tűnjék ki az ország előtt, hogy melyek azon megyék, a melyek megérdemlik a vezető szerepet, a melyek érdemesek arra, hogy minta-vármegyéknek neveztessenek. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A közigazgatásról szólva, a járásoknak helyesebb beosztására is szeretnék rámutatni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Letűnt már az a világ, a mikor a főszolgabirák ott tartották székhelyüket, a hol az ő kastélyuk volt. Abban az időben tehették ezt, mert csak tiszteletbeli szolgálatot tettek és igy elnézték ezt nekik. Ma már azonban a főszolgabíró kap fizetést, kap lakbért és igy megkívánható, hogy a járások székhelye a járás közepén legyen, hogy minden polgár könnyen hozzáférhessen az illető szolgabírói hivatalhoz, és ne kelljen neki a járás egyik sarkából a másikig menni 60—70 kilométernyire, sőt nagyobb távolságra is, csak azért, hogy ott egy-két korona bírságot lefizessen. A közigazgatás javításával kapcsolatosan szeretném, ha a törvénykezést megjavítaná a t. miniszter ur, mert a mai törvénykezésünk hosszú és drága. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ez a mulatság ma csakis gazdag embereknek való, a kiknek idejük és pénzük van ezt a mulatságot maguknak megszerezni. Mert a szegény embernek sem pénze, sem ideje nincs ahhoz. A törvénykezéssel kapcsolatos bajok tebát sürgősen szanálandók. A katonaságra nézve is volna egy kis mondanivalóm. (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) A háromévi szolgálati idő nézetem szerint hosszú. Elégnek tartom azt, hogy ha azt a sok embert legfeljebb egy évig tartjuk fegyverben, mert mi mai állapotunkban ugy vagyunk, mintha nem is békében élnénk, hanem mintha a 30 éves háború legalább is most folynék. Tehát elegendőnek tartom az egyéves szolgálatot .... Pap Zoltán: Példa reá a honvédség, hogy elég a kétévi szolgálat. Pozsgay Miklós: .. . . továbbá a kétévenkint hétheti fegyvergyakorlatra való behívást, mert ha megadjuk a mi magyar hadseregünknek az ő nyelvét, a mi magyar katonaságunk egy év alatt el fogja tanulni azt a nagy hadi tudományt, a melyre szüksége van. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Adjuk meg tehát neki a nyelvét, akkor meg fogjuk látni, micsoda hadseregünk van. De ha már az osztrák vezetőség ezt meg nem adja, mert bizony azok ki nem adnak a kezükből semmit, legalább adjuk meg azt, hogy adjunk a kiszolgált katonának szavazati jogot, hogy az a katonakönyv, a melyet háromévi szenvedés után elnyert, legyen épen olyan igazolvány a szavazati jog megszerzésénél, mint a nemzetiségi adófizetőnek az adókönyve. (Elénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Mert lehetetlennek tartom, hogy az a katona, a ki a hazáért szenvedett, a ki véradót fizet, az nagyobb szolgálatot ne tegyen a hazának, mint a nemzetiségi ember azzal a j>ár forinttal, a melyet lefizet. (Élénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Tehát kérem a katonáknak a szavazati jog megadását. T. ház! Még egyre vagyok bátor felhívni a miniszter urak figyelmét, (Halljuk! Haljuk!) a nemzet napszámosaira, a kiket tanítóknak neveznek. (Halljuk! Halljuk!) Ezen jobb sorsra érdemes férfiak igazán a haza mostoha gyermekei. Ezektől várjuk mi és várják a miniszter urak minden nagyobb eszme előmozdítását; ezektől várjuk a nemzetiségi vidékeken a magyarság terjesztését, a községekben a művelődés előbbrevitelét. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már pedig akkor az a három-négy száz forint, a mit a szegény embereknek fizetésül adunk, valamivel több csak a koldusbotnál. Tehát az a fizetés, a mit ma ezek a szegény emberek élveznek, sok arra, hogy éhen haljanak, de kevés arra, hogy családjukat tisztességesen eltartsák. Ha tanító jó arra, hogy községi elöljárót neveljen, ha jó, hogy községi képviselőtestületet neveljen, ha jó arra, hogy a nép között a gazdasági eszmék megpenditője és terjesztője legyen, s ha jó arra, hogy nekünk magyar községeket neveljen, akkor az a tanító jó legyen arra is, a mit ugy a papnak, mint az orvosnak és a községi jegyzőknek biztosított a törvény, hogy ők a képviselőtestületben részt vegyenek. Kérem tehát annak a törvénynek olyan módosítását, hogy a tanitók is tagjai legyenek a községi képviselőtestületnek. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: Adjanak nekik megélhetést és fizetést! Pozsgay Miklós: T. ház! Én egy 50,000 lakost számláló kerületnek vagyok a képviselője, s mit tapasztalok abban a tisztán magyar ke20*