Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-59

152 59. országos ülés 1902 február 26-án, szerdán. »Berliner Börsen-Courrir«-ban helyt adott egy czikknek, melyben a lehető legkeztyüsebb kézzel — és ez az egyedüli hibája — meg van czáfolva az, hogy a szászok itt Magyarországon üldözéseknek vannak kitéve. Mi történt most? Ezt a czikket a »BörsenCourrir«-nak hivatalos levelezője — ez a Oivis Hungaricus — Budapestről megküldte Berlinbe és midőn elküldte, akkor — itt van a távirata dr. Landaunak — azt táviratozta viszsza dr. Landau, hogy Erscheint morgen, Gruss, Courir Landau. Ekkor a bevett nemzetközi szokás szerint, amint hogyha pl. Francziaországról megjelenik egy Parisból ideküldött czikk, mondjuk a »Budapesti Naplódban, akkor ugyanazt a franczia lapok is közlik, igy ezt a Magyarországról szóló czikket, melyről a berlini szerkesztő azt sürgönyözte, hogy másnap megjelenik, itt kiadta a távirati iroda. Itt van a távirat, rendelkezésére bocsátom a szász képviselő uraknak, kivonatot közöl abból a vezérczikkből, a melynek a »Berliner Börsen-Courrir«-ban meg kellett jelennie, ezt a kivonatot át vették a magyar lapok azon jóhiszemű gondolatban, hogy a czikk másnap megjelenik Berlinben a »Börsen-Courrir«-ban. Már most mit használt fel Korodi képviselő ur arra, hogy hazugsággal vádolja a magyar sajtót ? Felhasználta azt, hogy a »BörsenCourrir« nyomdájában talán megesett az, hogy egy rotácziós gépnek a szija talán elszakadt, vagy valami más akadály fordult elő; elég az hozzá, hogy az a czikk, a helyett, hogy 7-én jelent volna meg a »Börsen-Courrir«-ban 9-én jelent meg, szórói-szóra, egészen ugy, a mint megküldetett és a minek megfelelt az a kivonat, melyet a magyar lapok is hoztak. Méltóztassék már most a t. háznak kegyesen megitélni, — ez nem politikai kérdés — nem végtelen rosszakarat kell-e ahhoz, hogy itt ezzel a szóval vádolják meg a magyar sajtót, hogy hazudott, mert a helyett, hogy 7-én jelent volna meg ez a czikk a »Börsen-Courrir«-ban, megjelent 9-én ? Kérdem: megfelel-e annak ez a szó, hogy hazudtak? (Ugy van! Helyeslés a széls'óhaloldalon.) És ha én most az egész dolognak mibenállását itt fel nem deritem, akkor elhangzott volna a magyar parlamentben czáfolatlanul ez a vád a magyar sajtóról és azután Németországban elterjesztik, hogy Isten tudja mit hazudtak ezek a magyar lapok. (Ugy van! Tetszés a szélsöbaloldalon.) Méltóztatnak belátni, hogy mikor ilyen eset van előttünk, egy csekélység, a mi nem is tartoznék a ház elé, az ilyet felfújják és elterjesztik azután a külföldi lapokban: vájjon nem perfid politikai eljárás-e ez szemben a magyar közvéleménynyel, a magyar sajtóval, és öntudatos, czélzatos eljárás, hogy a külföldi sajtóban megvádoljanak benünket ? (Ugy van! Tetszés- a szélsöbaloldalon.) T. ház! Azt mondta Korodi Lutz t. képviselő ur, hogy itt a szászokat nem hallgatják meg. T. ház! Lindner t. képviselő urnak beszéde alatt igenis én is főleg azok közé tartoztam, a kik heves kifakadással fogadtuk azt, a mit váratlanul találtunk itt a házban, azokat a burkolt és indirekt támadásokat a magyar nemzet egysége ellen. De azért Lindner képviselő ur beszédét folytathatta, be is fejezhette, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Sőt másnap magyarázatot adott. Lindner képviselő ur fellépése sokkal férfiasabb, mint Korodi Lutz-é. Korodi Lutz képviselő ur, a mikor mi Lindner képviselő ur magyarázatát helyesléssel fogadtuk, már tegnapi beszédében emlegette, hogy az ellenzék ki akart békülni a szászokkal, tehát mikor egy kijelentést, melyet magyarázatul mondott Lindner képviselő ur, helyeseltünk másnap, ezt már felhasználta Korodi képviselő ur tegnapi beszédében és azt mondta: » Mikor az ellenzék iparkodott kibékülni a szászokkal.« Mintha mi félnénk vagy tartanánk valakitől, vagy keresnők Lindner ur, vagy a többi vele egyenlő gondolkozású, a szász nép érdekeit védő képviselő urak kegyeit. (Tetszés a szélsőbalon.) Az is perfid dolog, hogy a mikor egy ellenzéki párt bizonyos, esetleg félreértett szavakat, a melyeket félreértetteknek maga az illető szónok deklarál, rektifikáltaknak fogad, mondom, perfid dolog az, a mikor mi a rektifikálást helyesléssel fogadjuk, hogy ebből vádat kovácsolnak kifelé, és ezt ugy akarják feltüntetni, hogy az ellenzék megijed a szász képviselőktől és ki akar békülni. Ez jellemzi Korodi Lutz ur eljárását. Szórói-szóra azt mondta, hogy törekedtek Lindner képviselővel kibékülni. A ki itt látja a helyzetet, az megérti a dolgot, de a ki nem látja, odakinn az máskép magyarázza. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Különben egyet mondok a szász képviselő uraknak. Lindner képviselő ur emiitette a kiváltságokat, a melyekkel bírtak 1848-ig'; de nem is erre alapítják álláspontjukat; hanem a kultúra fentartóinak tüntetik fel magukat. Vegyék figyelembe a képviselő urak, hogy 1848-ig itt voltak karok és rendek, voltak nagy kiváltságai a nemességnek és ezekről önként mondtak le, hogy modern és egységes nemzeti alapra fektessék hazánkat. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A kiváltságokról lemondtak, nagy áldozatokat hoztak a nemzet egységének érdekében és ezekkel szemben nem is jöhet tekintetbe és figyelmen kivül hagyandó az, a mit a szászok tettek, mert aránytalanul több mit az egész nemzet tett a nemzeti egység fentartására, a mikor épen a nobilisek lemondtak előjogaikról a nép és a polgárság érdekében. Nekünk másutt is vannak németjeink. Ott van a Szepesség vidéke. .Épugy képviselik azok a német kultúrát, mint Önök. De mondaná csak Lindner képviselő ur egy ily szepesi embernek, hogy nem tartozik a magyar nemzethez, hanem külön nemzetiséget képez, — engedjék meg ezt az imparlamentáris kifejezést, de Isten bizony