Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-59

59. országos ülés 1902 február 2ö-ún, szerdán. 151 vuál, lemondok képviselői állásomról. (Helyeslés a közép felső padjain és jobbról.) Végül legyen szabad, t. ház, illő módon tiltakoznom az ellen, hogy Pichler Győző képviselő ur az erdélyi szászok történetének előadását a szász-sebesi, kis-toronyi, keresztény-szigeti ós nagyapoldiak bevándorlásánál kezdje meg és egy város és három falu lakosságát azonositsa az öszszes szász néppel. Elődeinket II. Géza királyunk hivta be az országba. (TJgy van! jobb felől.) Őrt állottak azok hazánk déli határszélén a XII. évszád közepe óta. »TJsus sit populus a Város usque ad Boralt«, hirdeti Endre királyunknak 1224-ben kelt arany-builája, a mely összes királyaink és fejedelmeink kiváltságleveleivel együtt a haza körül szerzett kiváló érdemek jutalmát képezi és a melyek bármikor bárki által NagySzeben városa levéltárában megtekinthetők. Köztudomású tény, t. ház, hogy a szász nemzet 1848-ig . . , Madarász József: ISÍincs szász nemzet! Lindner Gusztáv: . . . Erdélyországnak harmadik nemzetét képezte (Mozgás a szélsőbaloldalon.) külön kiváltságos területtel. (TJgy van! jobbfelöl.) Városaink, falvaink, templomaink, iskoláink népünk hangyaszorgalmának és kitartó munkájának meg nem vetendő eredményei. Nem dicsekszünk ezekkel, csak jogos önvédelemből hozzuk fel. A nemzeti tirannizmustól addig nem félünk, a mig államunk alkotmányos állam, de azért ha.zafias kötelességünknek tartjuk egyéni becsületünket és előbb nemzetünknek, most népünknek összes királyaink és fejedelmeink által elismert és kitüntetett, érdemekben gazdag történelmi múltját jogtalan támadások ellen e tisztelt házban is megvédelmezni. (Helyeslés a középnek felső padjain.) Elnök: Pichler Győző képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Pichler Győző: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy személyes kérdés czimén néhány szóval reflektáljak egyrészt Lindner Gusztáv képviselő urnak itt imént elmondott szavaira, továbbá röviden néhány szóval — miután tegnap nem volt alkalmam az idő előrehaladottsága folytán — feleljek Korodi Lutz kéjsviselő urnak tegnap itt elmondott szavaira. Miután a személyes kérdés keretét csak nagyon kevéssel léptem túl, kérném erre nézve a t. ház kegyes engedelmét. (Halljuk I Halljuk !) Elnök: Ugy látom, a t. ház beleegyezik a képviselő ur kérelmébe. (Helyeslés.) Pichler Győző: Mindenekelőtt ugy Lindner Gusztáv, mint Korodi Lutz képviselőtársamnak figyelmébe ajánlom tegnap elmondott beszédemet, a mely immár nyomtatásban is olvasható, a hol minden személyes megjegyzést elhagytam és iparkodtam személyi reflexiók nélkül beszédem egész menetét, véleményemet és meggyőződésemet a szász-kérdésben kifejteni. Az tehát, hogy bármiféle személyes támadást követtem volna el, nem felel meg a tényeknek. Lindner Gusztáv képviselő ur itt kijelenti, hogy a szász nép történetének jogosulatlan megtámadtatása ellen tiltakozik. T. ház! Én teljesen jogosultnak érzem magamat bármely népnek történetét saját felfogásom szerint kritika és vélemény tárgyává tenni. Hogy helyes-e vagy helytelen ez a kritika, megfelelnek-e a történelmi tényeknek annak konzekvencziái is, az megítélendő. Én meg vagyok győződve arról, hogy a történelem feltüntetésében mindenesetre más szempont vezeti Lindner Gusztáv t. képviselőtársamat és az ő vele egyenlő gondolkozású képviselőtársait, ment engem. De a mi a kétértelműséget az előadásában illeti, azt a vádamat kényszerülve vagyok fentartani azért, mert épen tegnap Korodi Lutz képviselő urnak beszéde megint eklatáns bizonyítékot szolgáltatott erre, midőn ő nem ennek a háznak, hanem mintegy a német sajtónak szólva, ezt mondta: »Ha én valamit külföldre irok, az mindig megfelel a valóságnak és tiltakozom az ellen, hogy Magyarország ellen irtam valamikor«. Tehát azt mondja, hogy a mit külföldre ir, az megfelel a valóságnak. Ugyanebben a beszédben azonban használja a legimparlamentárisabb kifejezést, midőn utal arra, hogy a magyar sajtó hazudott, a mikor leközölt egy olyan czikket, a mely a berlini »Börsen-Courrir«-ban nem jelent meg. Egyenesen, határozottan ezt a szót használta, hogy hazudtak. Már most, t. képviselőház, engedjék meg, hogy ezt a »Börsen-Courrir« dolgát egész egyszerűen feltüntessem, hogy végre megértse a t. képviselőház, hogy hova akart konkludálni Korodi Lutz képviselő ur, mert az ő szavából ki nem vehettem én sem és utólag tanulmányozva értettem csak meg, hogy neki tulajdonképen az a czélja, hogy feltüntesse, hogy a magyar sajtó hazug közleményeket közöl, a melyek meg sem jelentek a német sajtóban. (Halljuk ! Halljuk!) A »Börsen-Courrir«-nak irt egy czikket épen Korodi Lutz ur, a mint maga is bevallotta, hogy ő irta, és irtak különböző czikkeket az utóbbi időben, a melyek a leghevesebben megtámadták Magyarországot a német sajtóban, különösen a berlini sajtó egy részében és ugy tüntették fel Magyarországot, mint hogyha itt a szász embereket egyenesen a legkegyetlenebb üldözéseknek tennék ki és az ő fajukat és a német kultúrát a legintenzívebb módon támadnák. Schmidt Károly: Ez van abban a czikkben? Pichler Győző: Mondtam, hogy a német sajtóban; méltóztassanak csak meghallgatni. A »Börsen-Oourrir«-nak szerkesztője dr. Landau, a kinek megvan az a kiváló tulajdonsága, hogy a magyar kérdésekben annyiban tárgyilagos, hogy nemcsak az egyik véleménynek, hanem az ellenvéleménynek is helyt ad lapjában, a mely kétségtelenül a világsajtóban kiváló helyet foglal el; dr. Landau tehát, a ki tárgyilagos ember, a