Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-59

59. országos ülés 1902 február 2ö-ún, szerdán. 151 vuál, lemondok képviselői állásomról. (Helyeslés a közép felső padjain és jobbról.) Végül legyen szabad, t. ház, illő módon til­takoznom az ellen, hogy Pichler Győző képviselő ur az erdélyi szászok történetének előadását a szász-sebesi, kis-toronyi, keresztény-szigeti ós nagy­apoldiak bevándorlásánál kezdje meg és egy vá­ros és három falu lakosságát azonositsa az ösz­szes szász néppel. Elődeinket II. Géza királyunk hivta be az országba. (TJgy van! jobb felől.) Őrt állottak azok hazánk déli határszélén a XII. évszád közepe óta. »TJsus sit populus a Város usque ad Boralt«, hirdeti Endre királyunknak 1224-ben kelt arany-builája, a mely összes ki­rályaink és fejedelmeink kiváltságleveleivel együtt a haza körül szerzett kiváló érdemek jutalmát képezi és a melyek bármikor bárki által Nagy­Szeben városa levéltárában megtekinthetők. Köztudomású tény, t. ház, hogy a szász nemzet 1848-ig . . , Madarász József: ISÍincs szász nemzet! Lindner Gusztáv: . . . Erdélyországnak har­madik nemzetét képezte (Mozgás a szélsőbalol­dalon.) külön kiváltságos területtel. (TJgy van! jobbfelöl.) Városaink, falvaink, templomaink, is­koláink népünk hangyaszorgalmának és kitartó munkájának meg nem vetendő eredményei. Nem dicsekszünk ezekkel, csak jogos önvédelemből hozzuk fel. A nemzeti tirannizmustól addig nem félünk, a mig államunk alkotmányos állam, de azért ha.zafias kötelességünknek tartjuk egyéni becsületünket és előbb nemzetünknek, most né­pünknek összes királyaink és fejedelmeink által elismert és kitüntetett, érdemekben gazdag törté­nelmi múltját jogtalan támadások ellen e tisztelt házban is megvédelmezni. (Helyeslés a középnek felső padjain.) Elnök: Pichler Győző képviselő ur szemé­lyes kérdésben kivan szólani. Pichler Győző: T. ház! Méltóztassék meg­engedni, hogy személyes kérdés czimén néhány szóval reflektáljak egyrészt Lindner Gusztáv képviselő urnak itt imént elmondott szavaira, továbbá röviden néhány szóval — miután teg­nap nem volt alkalmam az idő előrehaladott­sága folytán — feleljek Korodi Lutz kéjsviselő urnak tegnap itt elmondott szavaira. Miután a személyes kérdés keretét csak nagyon kevéssel léptem túl, kérném erre nézve a t. ház kegyes engedelmét. (Halljuk I Halljuk !) Elnök: Ugy látom, a t. ház beleegyezik a képviselő ur kérelmébe. (Helyeslés.) Pichler Győző: Mindenekelőtt ugy Lindner Gusztáv, mint Korodi Lutz képviselőtársamnak figyelmébe ajánlom tegnap elmondott beszéde­met, a mely immár nyomtatásban is olvasható, a hol minden személyes megjegyzést elhagytam és iparkodtam személyi reflexiók nélkül beszé­dem egész menetét, véleményemet és meggyőző­désemet a szász-kérdésben kifejteni. Az tehát, hogy bármiféle személyes támadást követtem volna el, nem felel meg a tényeknek. Lindner Gusztáv képviselő ur itt kijelenti, hogy a szász nép történetének jogosulatlan megtámadtatása ellen tiltakozik. T. ház! Én teljesen jogosultnak érzem magamat bármely népnek történetét saját felfogásom szerint kri­tika és vélemény tárgyává tenni. Hogy helyes-e vagy helytelen ez a kritika, megfelelnek-e a történelmi tényeknek annak konzekvencziái is, az megítélendő. Én meg vagyok győződve arról, hogy a történelem feltüntetésében mindenesetre más szempont vezeti Lindner Gusztáv t. kép­viselőtársamat és az ő vele egyenlő gondolko­zású képviselőtársait, ment engem. De a mi a kétértelműséget az előadásában illeti, azt a vá­damat kényszerülve vagyok fentartani azért, mert épen tegnap Korodi Lutz képviselő urnak beszéde megint eklatáns bizonyítékot szolgálta­tott erre, midőn ő nem ennek a háznak, hanem mintegy a német sajtónak szólva, ezt mondta: »Ha én valamit külföldre irok, az mindig meg­felel a valóságnak és tiltakozom az ellen, hogy Magyarország ellen irtam valamikor«. Tehát azt mondja, hogy a mit külföldre ir, az megfe­lel a valóságnak. Ugyanebben a beszédben azon­ban használja a legimparlamentárisabb kifejezést, midőn utal arra, hogy a magyar sajtó hazudott, a mikor leközölt egy olyan czikket, a mely a ber­lini »Börsen-Courrir«-ban nem jelent meg. Egye­nesen, határozottan ezt a szót használta, hogy hazudtak. Már most, t. képviselőház, engedjék meg, hogy ezt a »Börsen-Courrir« dolgát egész egysze­rűen feltüntessem, hogy végre megértse a t. képviselőház, hogy hova akart konkludálni Ko­rodi Lutz képviselő ur, mert az ő szavából ki nem vehettem én sem és utólag tanulmányozva értettem csak meg, hogy neki tulajdonképen az a czélja, hogy feltüntesse, hogy a magyar sajtó hazug közleményeket közöl, a melyek meg sem jelentek a német sajtóban. (Halljuk ! Halljuk!) A »Börsen-Courrir«-nak irt egy czikket épen Korodi Lutz ur, a mint maga is bevallotta, hogy ő irta, és irtak különböző czikkeket az utóbbi időben, a melyek a leghevesebben meg­támadták Magyarországot a német sajtóban, kü­lönösen a berlini sajtó egy részében és ugy tün­tették fel Magyarországot, mint hogyha itt a szász embereket egyenesen a legkegyetlenebb üldözéseknek tennék ki és az ő fajukat és a német kultúrát a legintenzívebb módon tá­madnák. Schmidt Károly: Ez van abban a czikk­ben? Pichler Győző: Mondtam, hogy a német sajtóban; méltóztassanak csak meghallgatni. A »Börsen-Oourrir«-nak szerkesztője dr. Landau, a kinek megvan az a kiváló tulajdonsága, hogy a magyar kérdésekben annyiban tárgyilagos, hogy nemcsak az egyik véleménynek, hanem az ellenvéleménynek is helyt ad lapjában, a mely kétségtelenül a világsajtóban kiváló helyet foglal el; dr. Landau tehát, a ki tárgyilagos ember, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom