Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-58

58. országos ülés 1902 osztálynak van legkevesebb tagja. E szerint báró Dániel Tibor a 8-dik osztályba soroztatik. Következik a napirend szerint az 1902-dik évi állami költségvetés általános tárgyalásának (írom. 68) folytatása. Farkas József jegyző: Kecskeméthy Ferencz! Kecskeméthy Ferencz: T. ház! A költségvetési vita ilyen előrehaladott stádiumában felszólalni nem könnyű vállalkozás. Hiszen némelyek már türelmetlenül várják a vita végét, azok közt talán maguk a miniszter urak is, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és én elhiszem, hogy sokkal kényelmesebb lenne, ha hamarosan végeznénk a tárgygyal, megszavaznánk, s azután nyelje ós emészsze a nemzet. De, t. képviselőház, ha a miniszter urak olyan nagy költséget követelnek tőlünk, akkor csak természetes, hogy azért meg kell egy kicsit izzadni. Azután a nemzetnek oly sokféle baja van és mi a népnek szája vagyunk és arra vagyunk hivatva, hogy hangot adjunk annak, a mi & nemzetnek szivén van, a mi a nemzetnek fáj. És nem tehetünk arról, ha némelyek talán már unják is ezt a dolgot, a mint a nemzet sebeit itt az ország szine előtt feltárjuk, (Halljuk ! Halljuk!) ós ha sürgős beszélni valója akad valakinek, nézik, hogy melyik ajtó van legközelebb, a mint itt a miniszter ur is tette egyszer-másszor, midőn a nép sebeit itt az ország szine előtt egyik-másik képviselőtársunk feltárta. Ugy látszik, hogy a miniszterelnök urnak gyenge a szive, nem igen nézheti a sebeknek feltárását és ez kétségkívül nem is valami kellemes látvány. De jó lenne mégis, ha a miniszterelnök ur egy kissé megerősítené a szivét, megbátoritaná magát, mert különben majd a nép azt találná gondolni, hogy a szegény ember baját nem hallják meg sehol és hogy mikor a jogról, törvényről és igazságról hall, azt mondja, hogy ez csak üres beszéd, üres szó, a melynek semmi tartalom meg nem felel. Kubik Béla: Nem jár, mint a régi kétgarasos! (Derültség a szélsobaloldalon.) Kecskeméthy Ferencz: Megengedik a képviselő urak, hogy sokkal könnyebb ezeket a dolgokat itt meghallani, mint a szegény népnek otthon esztendőről-esztendőre ott elszenvednie. {Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Higyjék el a t. miniszter urak, nekünk is szükségünk van olykor-olykor önökkel szemben egy kis türelemre és egy kis önmegtagadásra, mint pl. legközelebb, mikor az udvari kegylesésnek, annak a furcsa lojalitás! tornaversenynek kellett, hogy szemtanúi legyünk, mint pl. a napokban ismét, a mikor aranylakodalmat ültek, a mint Bécsben megcselekedték. (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Előszobáztak !) Valósággal szánni lehetett a t. miniszterelnök urat, mikor láttuk, hogy ott kézzellábbal mint tiltakozik, nehogy a hazafias érzésnek bélyegét rásüssék. Pedig, t. miniszterelnök ur, higyje el, hogy úgyis határozottan hátrányban február 25-én, kedden. 125 maradt ellenfeleivel szemben, mert azoknak óriás nagy fórjuk volt, a mint tetszik tudni. Igazán sajnálni lehet, hogy a mit a t. miniszterelnök ur oly jól kezdett, ép oly jól be nem végezte, hogy látta volna a világ, hogy van egy bátor és határozott kormány, a mely megvédi a magyar nemzet becsületét és jogait, a mely ha megveti a lábát Bécsnek önkénykedésével és fenhéjázásával szemben, akkor mint áll mögötte a nemzet. Nagyon szép dolog, miniszter ur, az a lojalitás, de szép dolog az nemcsak felfelé, de szép dolog lefelé, a nemzettel szemben is. Madarász József: Sokkal szebb! Kecskeméthy Ferencz: És higyje el a t. miniszterelnök ur, hogy a kiket ez a nemzet tisztelt, a kik iránt hálás kegyelettel viseltetett és a kikre büszke volt, azok nem. a hajlongó udvaron czok voltak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De a költségvetéshez térve közelebb, nekem is voltak némi észrevételeim és aggodalmaim erre a fényes költségvetésre és fényes pénzügyi helyzetre vonatkozólag, a mely fényes pénzügyi helyzet szignaturája a pénzügyi helyzet egyensúlya és a felesleg-milliók, a melyeket a pénzügyminiszter ur úgyszólván dugaszban tart, odaadja egyik-másik banknak a maga tetszése szerint, minden valódi parlamenti ellenőrzés nélkül, és kezeli ugy, a hogy egy községnek vagy megyének a pénzével bánni semmi esetre sem lehetne. Nekem is voltak némi észrevételeim és aggodalmaim. Pl. én is gondoltam arra, a mire sokan gondoltak és a miről sokan szólottak már, t. i. a költségvetésnek a nemzet gazdasági helyzetével fordított viszonyban való emelkedésére. Én is gondoltam erre, s megfordult az eszemben, hogy tiz esztendő alatt micsoda óriási károk, veszteségek érték ezt az országot. A szőlőnek kétharmad része kipusztult és az ország elesett mintegy öt-hat millió hk, borterméstől, a mi a legmérsékeltebb számítás szerint is 100 —120 millió koronára teendő. Mennyi kárt vallott a nemzet a gabonaárak mondhatni felére való leszállása következtében, a sertésvész, az állatbetegségek és más hasonló csapások következtében ? Mindazonáltal azt látjuk, hogy a pénzügyminiszter urnak a költségvetését ez egyáltalában nem érinti. 0 felvilágosított bennünket arról, hogy elvégre mindez csak bagatell, hogy meddő dolog ezzel a kérdéssel általában foglalkozni, mert hiszen az állami kiadások alakulását ilyen csekélységtől függővé tenni nem lehet. (Ügy van! a szélsobaloldalon.) Ezzel világositott fel bennünket a t. pénzügyminiszter ur. Igazán valóságos lapos finánczgondolkozás, A néppel történhetik akármi, ehetik vagy éhezhetik, az a pénzügyminiszter urnak mindegy, az az ő költ- • ségvetéséhez nem tartozik. Az egész költségvetés rá nézve nem egyéb, mint egy papiroson való pénzügyi művelet. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Valamiut a nap vagy