Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-57

57. országos ülés 1902 február Ik-én, hétfőn. 113 az ipar- és földmivelésügyre 1 millió, a köz­oktatásügyre 1 millió, az igazságügyre 2 millió Ért volt felvéve, akkor a perczen tet összehason­lítani teljesen helytelen és teljesen furfangos, a melylyel minket a miniszter ur félrevezetni vagy áltatni nem fog, (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Lukács László pénzügyminiszter: Én nem 1868-ról beszéltem! Várady Károly: De tovább megyek, t. ház, és csak a kimutatások helytelen volta vagy he­lyessége miatt hivatkozom ezen számokra. 1872-ben a közösügyi kiadás 24 millió frt volt, A rend­kívüli kiadás 4 millió frt, A honvédelem költ­ségei, mert ezek is tulaj donképen a hadügyhöz tartoznak, a rendes kiadásoknál 6 millió frtot, a rendkívülieknél 2 millió frtot, összesen tehát 36 millió frtot tettek ki. Ellenben a belügyre 6 millió frt, a földmivelés, ipar- és kereskede­lemre 10 millió frt, a közoktatásügyre 3 millió frt és az igazságügyre 10 millió frt volt fölvéve; tehát 36 millió írttal szemben 3 millióval, 6 és 10 millióval voltak a többi állami ágak dotálva és összesen sem költöttünk ezekre annyit, mint a hadügyre. 1880-ban felmegy a közösügyi ki­adás 30 millióra, ellenben a belügyre 7 millió frt, az ipar- és kereskedelemre 11 millió frt, a közoktatásügyre 4 millió frt ós az igazságügyre 9 millió frt volt előirányozva. 1891-ben felmegy a közösügyí kiadás 47 millió frtra. A belügyre előirányoztatott 11 millió, a közoktatásügyre 7, az igazságügyre 12 millió frt. Horribilis tehát a különbség, t. ház, akármelyiket veszszük is alapul. 1900-ban felmegy a közösügyi kiadás 56 millió frtra, 31 millió a közösügyi rendes, 7 millió a rendkívüli és 18 millió a honvédség, tehát ez összesen 56 millió. Persze, itt már azután emelkednek a többi tárczák kiadásai is. így pl. a belügyre már sj>endiroztunk 20 milliót, a vallás- és közoktatásügyre 14 milliót, az igazságügyre 17 milliót. De hol maradnak mégis ezek az 56 millió kiadással szemben, a mit erre költöttünk? 1902-ben már 63 millió frtra megy fel a védelem költsége, u. m. 36 millió rendes, 2 millió frt nyugdíj, 7 millió rendkívüli és 18 millió honvédségi költség. Hát, t. ház, ezzel kívántam igazolni, hogy a t. miniszter urnak a statisztikája, bármennyire mosolyognak is rajta, egyáltalában nem találó, mert még ma is teljesen mögötte állnak a véde­lem költségeinek a többi állami ágazatok költ­ségei. T. képviselőház! A miniszter ur azzal is előhozakodott, hogy az adóreformot mily hamar készítette el és a világon minden más pénzügy­minisztert megelőzve, két esztendő alatt létre­hozta az adóreformoknak a kodifikáczióját. Én azt tartom, t. ház, hogy a miniszter ur egy kissé itt is megtévedt az években. Mert 1895-ben, a mikor szintén szerencsés voltam a törvényhozás tagja lehetni, már megkaptuk az anyagnak leg­KÉPVH. UAPLÓ. 1901—^-1906. m. KÖTET. nagyobb részét. Igaz-e, hogy már 1895-ben ki­osztották az európai államok egyes adótörvényei­ről szóló előmunkálati műveket, a fogyasztási adóreformoknak és más adóknak statisztikáját? (TJgy van! Ugy van! balfélol.) Szóval, a fő tervezeteket már 1895-ben megkaj^tuk. Hát ha két év alatt kodifikálta azokat a miniszter ur, mit csinált négy esztendő alatt ? Hiszen azóta állandóan pénzügyminiszter volt. Azt hiszem, a számot elhibázta egy kissé a pénzügyminiszter ur. a mikor tevékenységével eldicsekedett, mert tényleg hat esztendeje volt arra a miniszter ur­nak, nem pedig kettő. T. képviselőház! A miniszter ur előhoza­kodott azzal is, hogy nem lehet kifogásolni azt az óriási sok hivatalnokot, a kiket most ujab­ban beállít és pedig 2256-ot, nem pedig 2250-et, mint azt a pénzügyminiszter ur mondta, A pénz­ügyminiszter ur beszédének erre a részére majd később fogok rátérni, ott, a hol a minisztérium pazarlására fogok rámutatni. Sokkal érdeke­sebbnek tartom azt, hogy a miniszter ur nem vette észre azokat a tanulságokat, a melyeket az általános vita mutat, a melyeket ezen álta­lános vitából le lehet vonni. Azt talán észre­vették a t. miniszter urak, hogy az a nagy éljenzés, az a nagy helyeslés, a mely a Bánffy­kormány idejében olyan bőven kijárt önöknek, alábbhagyott. (Ugy van! Ugy van! a balol­dalon.) De van egy másik jellege is ennek az általános vitának és ez az, hogy nemcsak ellen­zéki képviselők részéről, hanem a kormánypár­tiak részéről is általános az elégületlenség. Ki­tűnik äz a beszédekből. Dicshimnusz; ítythiram­bus nem szól már a minisztereknek, a kormány­nak, mint ezelőtt^ mert általános a panasz; sőt megtörténik, hogy helyeselnek- a t, kormánypárti képviselők is az ellenzéki szónokoknak. Gr. Wälczek Frigyes: De ki is kapnak érte! (Derültség!) Várady Károly: Azután nem vette észre a miniszter ur, hogy egyetlen kormánypárti kép­viselő sem lépett elő és nem vállalkozott annak kimutatására, hogy melyik államhatalmi ág az, a mely európai színvonalon áll, és a, melyikre rámondhatják a miniszter urak, hogy azt ba­ntujuk meg, mert az csakugyan a nagyszerűség mintaképe. Nem hallottuk, t. ház, hogy a t. túloldalról rámutattak volna arra. hogy a kor­mány a nemzetnek hol szerzett szímpathiákat, mivel emelte a nemzet erejét és vagyonosodását, hol teremtette meg Magyarország iparát és hol és miként védte meg, avagy védi a földmive­lést, az ipart, a kereskedelmet, Ezt az urak közül egyáltalán senki sem tudta v kimutatni: mert ezt nem is lehet kimutatni? És ha azon ingoványos talajra lépek, a melyen önök járnak, t. túloldal és t. kormány, nem látom azt sem, hogy beigazolta volna valaki, hogy a paritás végre megvalósult, Pedig törvényben van. A jog, törvény és igazság korszakában pedig a valódi paritásnak meg kellene lenni. (Ugy van! Ugy 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom