Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-57

112 57. országos ülés 1902 február 24-én, hétfőn. gyük le a főváros vállairól a mai nehéz időkben legalább részben azokat a nagy terheket, a melyeket nem bir tovább elviselni. Nagyon jól tudom, hogy az előttünk fekvő költségvetés keretében ezen kérelmem nem teljesíthető egészen, de azt hiszem, hogy azért mégis bizonyos előnyökben és kedvezményekben lehetne részesíteni a fővárost. Minthogy pedig az igen t. miniszterelnök ur számtalanszor kijelentette, hogy a főváros érdekeit szivén viseli és hogy a főváros fejlődését a legnagyobb érdeklődéssel kiséri, ugyanezért ő hozzá intézem azt a kérelmet, hogy méltóztassék a főváros bajait alapos tanulmány és megfontolás tárgyává tétetni és mindent elkövetni, hogy a főváros helyzete legalább a jövőben megjavíttassák. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés és éljenzés jobb felől) Farkas József jegyző: Várady Károly! Várady Károly: T. ház! Nagyjában és egészében hozzájárulok ahhoz, a mit Morzsányi Károly t. képviselőtársam a főváros érdekében kívánt és kért. csak a konklúzióban nem járulok hozzá és nem értek vele egyet, mert én azon meggyőződésben élek, hogy ha a kormány az ország érdekében nem tud helyes politikát vezetni, akkor nem tudja azt létesíteni a főváros érdekében sem. (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) A pénzügyminiszter ur szombaton itt beszédet mondott, a melyben igyekezett a maga pénzügyi politikáját és a költségvetésnek realitását megvédelmezni. (Halljuk! Halljak!) Figyelemmel hallgattam meg beszédét, de az a meggyőződésem — indokolni is fogom. — hogy sem az egyik, sem a másik nem sikerült. Nem sikerült neki az ő pénzügyi politikáját megvédelmeznie, s nem sikerült a budget realitását bebizonyítania. Azzal kezdte a t. pénzügyminiszter ur, hogy nem helyes Kossuth Ferencz igen t. képviselőtársamnak az az állítása, mintha az állam életében nem volna kötelező az az alapelv, a mely kötelező az egyes embernek háztartásában, hogy t. i. ne adjon ki többet, mint a mennyit bevesz. (Zaj és felkiáltások balfelöl: Helyre!) Ez az elv teljesen helytelen, mert én figyelmeztetem a t. pénzügyminiszter urat és a kormányt arra, hogy a Tisza-kormányt ugyan mi hozta létre a 70-es években ? Vájjon nem a vasút és a közösügyi politikának deficzitje hozta-e létre a Tisza-kormányt 1875-ben? És ha egész kormányokat sepert el a helytelen gazdálkodás, és ha a 70-es években alaj>elve volt a politikának, hogy a kormánynak vigyáznia kell, hogy mennyit vesz be és mennyit ad ki, akkor ez ma is alapelv nemcsak az államéletben, hanem a magángazdaságban is. Holló Lajos: Ma a proficzit fogja őket elseperni ! Várady Károly: De ezt csak mellékesen jegyzem meg, mert a pénzügyminiszter ur beszédének legérdekesebb része egy furfangos és fifikus statisztika, amelyet 6 itt előadott. Mikor t. i. a pénzügyminiszter ur arra hivatkozott, hogy Kossuth Ferencz t. képviselőtársam az Ausztriával való -közösügyes rendszert tekinti minden bajok okának, (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) akkor azzal állott elő, hogy összehasonlitást tett a közösügyi kiadások és a hadügyi, vallásügyi, igazságügyi stb. tárczák költségvetése között, visszamenőleg tiz esztendőre, és nagy bölcsen és nagy büszkeséggel kimutatta, hogy az utolsó tiz év alatt pl. Magyarország igazságügyi kiadásai 40, a földmivelési tárcza kiadásai 63, a belügyiéi 73, a kereskedelemügyiéi 90, a vallásügyi tárcza kiadásai pedig 140 °/o-kal emelkedtek. Hát, t. képviselőház, én és mi ugy fogjuk fel a helyzetet, hogy mi a kormányt és a rendszert nemcsak 10 esztendőre, hanem 34 esztendőre visszatekintve vizsgáljuk. Ez a helyes kiindulási alap, mert 34 év alatt nem volt tuSajdonképeni pártváltozás, vagy pártváltógazdaság, hanem mindig ugyanazon elemek, ugyanazon pártnak emberei foglalták el a kormányszékeket. Tehát az a pénzügyminiszter, a ki csak 10 évre tekint vissza, helytelenül argumentál. A helyes politikai bírálatnak bázisát 34 év adja meg. Akkor azután meglátjuk, hogy csakugyan a közösügyes rendszer-e az t oka az ország bajának és súlyos helyzetének. Én szintén csináltam egy kis statisztikát, a melyet bátor vagyok a pénzügyminiszter ur fifikus statisztikájával szembeállítani. Csak egy pár évet fogok feltüntetni, hogy a t. ház kegyes türelmével ne éljek vissza. (Halljuk! Halljuk!) Ebből is méltóztatnak majd látni, hogy igazán zsák-utczába került a jjénzügyminiszter ur az ő szombati érvelésével, mert hiszen beszédének lényege tényleg az, hogy a közösügyi intézményeket és a közösügyes állapotokat akarja megvédelmezni. 1868-ban a közösügyi költség 22 millió frt rendes és 8 millió frtnyi rendkívüli kiadás volt, összesen tehát 30 millió frt. Ezt senki meg nem czáfolhatja, mert ezt a XXVIII. t.-czikk kétségtelenül igazolja. Hát a többi ágakat hogy dotálta akkor a kormány ? A belügyminiszteri tárcza 8 millió írttal volt dotálva, az ipar, földmivelés és kereskedelem 509.000 frt rendes és 501,000 frt rendkívüli kiadással, összesen tehát 1 millió írttal dotálva. A közoktatásügyre szintén egy millió frt, az igazságügyre 2 millió frt volt felvéve. Csak megjegyzem, t. ház, hogy a miniszter urnak érvelése és statisztikája azért teljesen helytelen, mert hogy ha egy összeg már alapjában nagyobb, akkor későbbi emelkedésénél, ha a jjerczent kisebb is aránylag, az mindig nagyobb, mint az alapösszegnek nagyobb perczentje. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha tehát a t. miniszter ur beszél 40—60, sőt 140 °/o-os emelkedésről, akkor nincs igazsága, mert itt nem perczentről van szó, hanem arról, hogy az államhatalmi ágak egyenlően voltak-e részesítve az állam gondoskodásában, vagy sem, (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) Ha 1868-ban a védelmi kiadások 90 millió frtra rúgtak és ezzel szemben