Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-57

108 57. országos ülés 1902 február M-én, hétfőn. zolják, 1874-ben utczák és közterek tisztogatására fordíttatott 124000 K., míg 1900-ban 1,500.000 K.; 1874-ben az iskolai kiadások kitettek 962,000 koronát, 1900-ban 4,267.000 koronát, tehát az iskolai kiadások majdnem négyszeresre emelkedtek, holott a bevételek tettek 1874-ben tandijak fejében 154.000 koronát, a mely összeg 1900-ban 140.000 koronára sülyedt le. De a főváros azonkívül, hogy kiadásai ily nagy mértékben szaporodtak, sok jövedelmi forrástól is elesett. így pl. 3 874 —1885-ig a közoktatási minisztérium részéről az iskoláknál szubvenczióban részesült; igaz, hogy ez nem sok volt, de mégis volt valami. E szubvenczió 1885-ben teljesen megszűnt. Továbbá az államosított vasutak után a fővárosnak volt 458.000 korona jövedelme, a melytől a főváros szintén elesett; elesett azon felül az útadótól, a mely 430.000 koronát tett, — ez most a közmunkatanácsot illeti. Az osztrák-magyar bank évi 150.000 korona községi adót, a déli vaspályatársaság 145.000 korona községi adót, a Dunagőzhajózási társaság, az osztrák légszesz-társulat ós egyéb különféle intézetek is községi adót fizettek összesen 1,360.000 koronát, a mely a fővárostól mind elvonatott, ugy, hogy a főváros jövedelme ily nagy összeggel csökkent. Mielőtt áttérnék azokra a terhekre, a melyeket a fővárosnak átvitt hatáskörben az állam helyett kell viselnie, előre kijelentem, hogy tudom, hogy mindezek a terhek és kiadások törvényeken alapulnak és hogy ezeket a terheket és kiadásokat minden más magyarországi községnek és törvényhatóságnak is kell viselnie. De kétségtelen dolog az, hogy ezek a terhek sokkal inkább nehezednek a fővárosra, mint a vidékre, mint ezt bátor leszek az egyes tételeknél számszerűleg kimutatni. Az első teher, melyet a főváros az állam helyett tartozik viselni, az anyakönyvi kiadások. Abban a törvényjavaslatban, a mely az anyakönyvvezetésről szól, az indokolásban benfoglaltatik. hogy az anyakönyvek vezetése állami feladatot képez, ennélfogva a kiadások az államot terhelik; a községeket csak a dologi kiadások fogják terhelni, azonban ez a törvényjavaslat indokolása szerint alig számbavehető összeget fog képezni. A főváros ezek alapján, abból a szempontból kiindulva, hogy az anyakönyvvezetés községi czélokat is szolgál és hogy az anyakönyvvezetés, mint uj intézmény, minél mintaszerűbb legyen, megállapodásra lépett a belügyminisztériummal, mely szerint magára vállalta az anyakönyvek felállítását, berendezését és fentartását; ezzel szemben a minisztérium átengedte az anyakönyvi kivonatok után befolyó dijakat, és azonkívül még szubvenczióban részesítette, és pedig 1895-től tíz évre 30.000 koronában, a következő öt évre 20.000 koronában és az utolsó öt évre ismét 10.000 koronában; ugy, hogy ez az állami anyakönyvi szubvenczió tulaj donképen 1915-ben teljesen megszűnik. Ezen szubvenczió és ezen viszonyok alapján a főváros felállított három anyakönyvi hivatalt. Azonban nemsokára kitűnt, hogy a főváros nagy kiterjedésénél fogva ez a három anyakönyvi hivatal nem képes a munkát elvégezni. A főváros tehát felterjesztést intézett a belügyminisztériumhoz, a melyben kérte az anyakönyvi hivatalok szaporítását, kérte, hogy az anyakönyvi hivatalokat az állam vegye át és az állam lássa el személyzettel és ha ez nem történnék meg, akkor az állami segélyt emelje fel. A belügyminisztérium azt válaszolta, hogy az ő budgetje keretében nincs neki rendelkezésre álló olyan összeg, mely a főváros anyakönyvi dijazását fedezhetné, azonban felemelte ismét néhány ezerrel a szubvencziót. Ennek következtében a főváros még két anyakönyvi hivatalt állított fel, és pedig a VII. és VIII. kerületben. Már most méltóztassék megengedni, t. képviselőház, hogy statisztikailag kimutassam, hogy a főváros az anyakönyvek vezetésére évenkint mennyit fizet rá saját pénztárából. A bevételben vannak az anyakönyvi kivonatok után járó dijak, melyek a a fővárost illetik és azonkívül az állami segélyek a kiadásokban vannak a személyi kiadások és a dologi kiadások. Ezek után, ha csak három évre térek vissza: 1898-ban a főváros ráfizetett 122.000 koronát, 1899-ben ugyancsak 122.000 koronát és 1900-ban 119.000 koronát. Az egész hat év alatt, a mióta az anyakönyvek léteznek, ráfizetett tehát a főváros 614.000 koronát. (Felkiáltások a széMíbaloldalon: Nohát tessék!) De ez nem elég magában véve, mert az anyakönyvek létesítése után a fővárosi római kath. lelkészek, a kik bizonyos jövedelemtől estek el, mozgalmat indítottak, melynek az volt a czélja, hogy ezen veszteséggel szemben javadalmazásuk megjavittassék. Ennek következtében a főváros, belátván e kérelem jogos voltát, javadalmazásukat felemelte, a mi évenkint 45.000 koronát tesz ki és igy a főváros ezen hat év alatt több mint 800.000 koronát adott ki ezen czélokra. (Egy hang halfelöl : Olcsó ajándék!) Ha már most tekintetbe veszszük azt, hogy az utolsó népszámlálás adatai szerint a főváros lakossága rohamosan gyarapodik, akkor kétségtelen dolog, hogy be fog állani nemsokára az. az idő, a mikor nem nyugodhatunk bele öt anyakönyvi hivatalba, hanem a főváros minden egyes kerületében kell majd anyakönyvi hivatalokat felállítani. A jelek erre vonatkozólag megvannak, mert már a III. kerület, O-Buda, és a X. kerület, Kőbánya, ilyen kérvényt benyújtottak a főváros tanácsához; és ha tekintetbe veszszük, hogy mindkét kerület a főváros központjától, az anyakönyvi hivataloktól nagyon messze van, ha tekintetbe veszszük, hogy a ül— loxera pusztításai és a sertésvész következtében a III. és X. kerületben igen szegény emberek vannak, és ezeknek most az anyakönyvi kivonat beszerzése igen sok pénzükbe kerül: akkor két-