Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-57

57. országos ülés Í902 február 24-én, hétfőn. 109 ségtelen, hogy be fog állani a szüksége annak, hogy a főváros minden egyes kerületében külön anyakönyvi hivatal állíttassák fel. Miután a költségek igy folytonosan növekednek, és az államsegély ezzel a költséggel semmiféle arányban nem áll, sőt 1915-ben teljesen meg fog szűnni: vagyok bátor a t. kormány figyelmét felhívni arra, hogy a fővárost az anyakönyvvezetés körül felmerült költségekre nézve kárpótlásban részesíteni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) A második teher, a melyet a fővárosnak az állam helyett kell viselnie, a katonaügyi kiadás. A főváros ezzel 520.000 korona terhet vállalt magára, mely teher minden évben újra és újra fordul elő. A fővárosnak helyzete a katonai közigazgatási ügyekben azért nehéz, mert a fővárosban az egész országból vannak hadkötelesek, ujonezok, tartalékosok, népfelkelők, a kiket a főváros katonaügyi hivatalának kell evidencziában és rendben tartania. Eltekintve azonban ezektől a költségektől, még sokkal nagyobb kiadásokat okoz a fővárosnak a közös hadsereg és a honvédség beszállásolásáról szóló törvény. Ezen törvényezikk értelmében a katonai kincstár a laktanyákban a legénységnek fizet naponta hét fillért, egy legénységi lóért 6 fillért, a fióklaktanyákban egy legényért 2 fillért, egy legénységi lóért 3 fillért, ugy, hogy ennek a következménye az, hogy mig a főváros kölcsönpénzekből épitett laktanyái után 4°/o-ot fizet, addig a laktanyák még három °/o-ot sem jövedelmeznek, és a főváros ezenkívül még nagy összegeket ráfizet. Az előfogatok tekintetében is nagy hátrányban van a főváros. A katonai kincstár ugyanis lovankint és kilométerenkint megállapít és megtérít a fővárosnak 7 fillért, a főváros pedig ezért 38 fillért kénytelen fizetni, mert olcsóbban Budapesten nem lehet előfogatokat kapni. A" beszállásolásnál továbbá a katonai kincstár egy szobáért 70 fillért, családtagok részére szükséges ágyakért pedig naponta 20 fillért térit meg. Mindenki tudja azonban azt, hogy a fővárosban fűtéssel és világitással szobát 70 fillérért, ágyakat pedig 20 fillérért nem lehet kapni, a minek természetes folyománya, hogy a főváros katonaügyi kiadások czimén is nagy összegeket fizet rá, a mi budgetjét nagy mértékben terheli. Áttérek az adóügyi kiadásokra, a melyek szintén olyan terhet képeznek, melyet a fővárosnak az állam helyett kell viselnie. A főváros ugyanis állami és községi adó fejében beszed évenkint 40 millió koronát. Ebből a 40 millióból állami adó 30 millió, községi adó 10 millió; az egész kiadás, a mely a fővárost ezen a czimén terheli: 1,093.000 korona. A méltányosság és az igazság azt követelné, hogy a kincstár oszsza meg ezeket a kiadásokat abban az arányban, a mint a főváros az adókat beszedi. De ha azt nézzük, hogy ezen háromnegyed részszel és egynegyed részszel szemben a fővárost tulajdonképen csak 280.000 korona illetné meg, az államnak pedig 800.000 korona terhet kellene viselnie, ismét azt látjuk, hogy a méltányosság azt követelné meg, hogy a főváros ne fizesse azt az egész összeget, a mely az adó kezeléséből és beszedéséből származik, hanem az államnak is osztoszkodnia kellene ebben a kiadásban, mert a főváros ebben a helyzetben igazán nagy kárt szenved, a mit annál is inkább érez, mert a külföldön, sőt Ausztriában is a nagyobb városok az adók beszedése czimén az állam részéről nagy megtérítésben és kárpótlásban részesülnek. Áttérek, t. ház, az államrendó'rségi kiadásokra, a mely tétel a főváros háztartását igazán nagyon súlyosan érinti. Az államrendőrségről intézkedő törvényezikk azt mondja, hogy a főváros az államrendőrségi kiadásoknak 50°/

0-át viseli. Kezdetben, a midőn ezen rendőrségi kiadások nem voltak nagyok, a főváros minden nagyobb rnegterheltetés nélkül viselte e terhet. Nevezetesen 1880-ban a kiadások csak 543.000 koronát tettek ki; 1884-ben 800.000 koronára, 1900-ban pedig már 1 millió koronára rúgtak; 1895-ben 1,053.000 koronára, 1900-ban 1,783.000 koronára emelkedtek, és az ez idei állami költségvetésben a fővárost terhelő állami kiadások 2.010,000 koronával vannak előirányozva. T. ház ! A mig a főváros pénzügyi helyzete előnyös és kedvező volt, a főváros minden megjegyzés nélkül viselte ezen költségeket; miután azonban a viszonyok mindinkább rosszabbodtak, a főváros nem képes többé olyan terhet viselni, a mely jövedelmével semmiféle arányban nem áll. Különösen hátrányos helyzetben van a főváros más államokkal, főleg Ausztriával szemben, mert ha tekintetbe veszszük, hogy Bécs sokkal kiterjedtebb, cs sokkal több lakossal bir, mint Budapest és államrendőrségének kiadása 2 millió koronát tesz: akkor tényleg nem méltányos, hogy Budapest sokkal kisebb terjedelemmel, sokkal kevesebb lakossal és egy csak 4 milliós budget keretében e czimén 2 millió korona hozzájárulást fizessen. Bátor vagyok tehát itt is felhívni a t. kormányt arra, hogy ezen óriási tehernek egy részét vegye le a főváros vállairól, és ha lehetséges, akkor ugy mint Bécsben, egy fix öszszegben állapodjék meg, mert Bécsben az az egy millió korona olyan fix összeg, a mely semmiféle változásnak nincs alávetve. És miután Budapesten attól lehet tartani, hogy különösen a bűnvádi eljárás életbeléptetése folytán a rendőrség szaporittatni fog, és talán javadalmazása is emeltetni fog: ezen költségek a jövőben előre nem is látható óriási összegre fognak rúgni. Bátor vagyok tehát a t. kormány figyelmét arra felhívni, hogy ez olyan kiadás, a melyet a főváros nem képes többé elviselni, mert semmiféle arányban nem áll azokkal a szolgáltatásokkal, a melyekben a főváros részesül. A közoktatásügyi kiadások szintén nagy mértékben okoznak a fővárosnak keüemetlensé-