Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-56

56. országos ülés 1902 február 22-én, szombaton. 97 Következik Kovács Gryula képviselő ur interpellácziója. (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Kovács Gyula: T. képviselőház! Méltóztas sék megengedni nekem, hogy egy közérdekű ügyben, a melynek egész lefolyásáról közvetlen tapasztalattal birok . . . (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! bal felől.) Elnök: Csendet kérek! Kovács Gyula: . . . a mely ügynek lefolyása az én jogi érzületemet sérti, itt a ház szine előtt felszólalhassak, s felszólalásom folyományaként ebben a kérdésben a földmivelésügyi minisztef úrhoz interpelláczió alakjában egy kérdést intézhessek. (Halljuk! Halljak ! balfelöl.) T. házi Az Alföld egyik népes kerületének képviselőjeként vagyok szerencsés e háznak tagja lehetni. E kerületben, de biztos tudomásom szerint azon vidék más kerületeiben is, egy eljárás van folyamaiban, a mely eljárás az igazsággal homlokegyenest ellenkezik, e mellett a polgárok, illetőleg a kisbirtokos osztály vállaira állandó és súlyos terhet kivan róni ártéri költségek czimén. Ugy gondolom, t. ház, érdemes e kérdés arra, hogy itt a ház szine előtt röviden szóvá tétessék (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és a kisbirtokos polgárság nagy száma jogos érdekeiuek itt védelem kerestessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az alsó-szabói esi tiszai ármentcsitő társulat évekkel ezelőtt elhatározta, hogy árterét kifejleszti ; de mivel olyan terület, melyet a Tisza vize borítani szokott, rendelkezésére már nem állott, elhatározta hogy oly területre viszi ki az árteret, a melyre a Tisza vizét még mesterséges utón ;s lehetetlen volna felduzzasztani. Ennek következtében kidolgoztatta a műszaki leitmérési munkálatot és e munkálat alapján értesítette az érdekeltséget szándékáról. Az érdekeltség megdöbbenéssel vett tudomást a szabályozási társulat e tervéről és a felebbezések, panaszok özönét zúdította a társaságra. A felebbezések során az érdekeltség egy csoportja beigazolta, hog lejtmérési munkálat, a melynek alapján a társulat az ártérfejlesztést keresztülvinni akarta, tökéletlen, rossz és helytelen alapokon nyugszik. Ennek következtében abban a véleményben és meggyőződésben volt az érdekeltség, hogy a társulat le fog mondani jogtalan ártérfejlesztési szándékáról. De nem így történt, hanem a társulat egyszerűen annak a területnek bevonásáról mondott le, a melyre vonatkozólag a lejtmérési munkálat tökéletlensége beigazoltatott, s az ártérfejlesztési müveletet tovább folytatván, ezt a földmivelési miniszter ur óriási protekeziója mellett keresztülhajtotta. Ugy hiszem, t. ház, hogy ez erőltetett eljárásával és azzal, hogy egy tökéletlennek megbizonyult lejtmérezési munkálat alapján hajtotta keresztül az ártérfejlesztési kérdést, a törvényességet sértette meg. De megsértette a társulat a törvényességet még egy másik részben is, a midőn ugyanis KÉPTH. NAPLÓ. 1901 —1906. III. KÖTET, a földmirelésügyi miniszter a műszaki ár tér fejlesztésnél alapul véve a különböző vizszin alá eső területet, az egymásközötti hozzájárulási arányt megállapította, s az érdekeltség a miniszter urnak ezen intézkedése ellen is jogorvoslattal élt, a társulat, nem várva be azt, hogy ez a jogorvoslat a közigazgatási bíróság által elintéztessék, másfél évvel a közigazgatási bíróság ítéletének meghozatala előtt, megalakította az osztályozási bizottságot és az osztályozási bizottság munkálata alapján a társulat közgyűlése megállajDitotta az osztályozást és a kivetési kulcsot. Azt hiszem, t. ház, hogy ezzel ismét nemcsak a törvényesség, de az általános jogrend is megsértetett. De megsértette az általános jogrendet a társulaton kívül maga a földmivelésügyi miniszter ur is, a mikor a társulat közgyűlésének ezt a határozatát, annak daczára, hogy a másodfokú hatóság, Hajdú megye alispánja ezt minden izében megsemmisítette, a társulat kérelmére feloldva e másodfokú határozatot, határozathozatalra a szomszéd törvényhatóság alispánját delegálta, ő pedig engedélyt adott a társulatnak arra, hogy a kifejlesztett ártérre vonatkozólag a hozzájárulási költségeket már az 1902. évtől kezdő'dőleg kivethesse és beszedhesse. T. ház! Azt hiszem, a ház minden tagja osztozik abban a nézetemben, hogy jogéletünk egyetlenegy ágazatában sincsen megengedve súlyos következményekkel járó, jogerőre nem emelkedett első fokú ítéleteknek, intézkedéseknek vagy határozatoknak a végrehajtása. Azt hiszem, t, ház, hogy egy vízszabályozási társulattal szemben sem lehet e jog alól kivételt tenni. Midőn tehát ezeket előterjesztettem, felemlitem még,azt, hogy ismerem, tudom, hogy a miniszter urnak az 1884: XIV. t.-cz.. amelyet az én tapasztalataim szerint az ország közvéleménye a »szerencsótlen« jelzővel látott el, felhatalmazást ad arra, hogy a vízszabályozási társulatoknak a hozzájárulási költségek kivetésére abban az időben is felhatalmazást adhasson, a mikor még a kiterjesztésre vonatkozó határozatok jogerőre nem emelkedtek; de világosan rendeli még ez a szeiencsétlen törvény azt is, hogy ezt csak abban az esetben teheti meg a miniszter, ha a törvényesség szigorúan betartatott az ártérfejlesztési művelet összes fázisain keresztül. Ebben az esetben pedig a törvényesség nemcsak egy, hanem több ízben is megsértetett. Ennélfogva a nélkül, hogy a t. ház figyelmét továbbra is igénybe venni akarnám, a következő interpellácziót intézem a t. földmivelésügyi miniszter úrhoz (olvassa): »Interpelláczió a földmivelésügyi miniszter úrhoz. Minthogy az alsó-szabolcsi tiszai ármentesitő társulat ártérfejlesztési munkálata arra tekintettel, hogy az ártérfejlesztés alapjául szolgáló lejtmérésnek tökéletlen volta az ártórfejlesztési tárgyalások folyamán beigazoltatott, s arra is tekintettel, hogy a megnevezett társulat a mű 13