Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-56

96 56. országos ülés 1902 február 22-én, szombaton. tisztességesen e nemzettel szemben, mert majd idővel meg fognak kékülni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Lurtz Károly képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Lurtz Károly: Személyes kérdésben voltam bátor szót kérni, abból az ügyből kifolyólag, a melyet Rákosi t. képviselőtársam felhozott. 0 hivatkozott arra a tárczára, a melyet Ziegler Regina a »Bistritzer Zeitungban« közzé­tett . . . Én ebben az ügyben, mint ügyvéd szerepeltem, és nem tartanám illőnek, ha arra való tekintettel, hogy magam is szerepeltem ebben az ügyben, itt erre a perre vonatkozólag ne nyi­latkozzam. Rákosi Viktor: Becsuktak érte egy Stroh­mannt! Lurtz Károly: Nem Strohmann lett be­csukva. Pichler Győző: A »Kronstädter Zeitung* miatt mindig önt kellene becsukni. (Mozgás és zaj. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Mindig van egy figuráns szerkesztő! Az illető Strohmann maga mondta! Mindig tartanak egy Sitz-Be­dacteurt! Nagy zaj. Elnök csenget.) Lurtz Károly: A »Bistritzer Zeitung«-nak más a tulajdonosa, más a szerkesztője és más a kiadója, és én mind a három embert a kolozs­vári tekintetes kir. törvényszék, mint esküdtbí­róság előtt képviseltem. (Egy hang a szélsőbal­oldalon : Védte!) Hát védtem! Én, még mielőtt a tárgyalás megkezdődött, meggyőződést szerez­tem arról, hogy ezen tárczaczikket nem a szer­kesztő, hanem Ziegler Regina irta, és ő kül­dötte be a nyomdába. Ez a nő akkor nem is volt itt Magyarországban, hanem véletlenül már vagy két év óta Berlinben lakott. Barta Ödön: Hát a posta mire való ? Lurtz Károly; En tehát az esküdtbíróság előtt az ezen tárczában Petőfire vonatkozólag tett megjegyzések felett rosszalásomat fejez­tem ki. Rákosi Viktor: Ügyvédi fogásokból tette és nem mint szász politikus! Lurtz Károly: Rosszalásomat fejezem ki ma is, nem mint országgyűlési képviselő, de mint művelt ember, mint a ki jól tudja, hogy Petőfi a legnagyobb költők közé tartozik. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Magyar költő!) Nemcsak mint magyar költő, de az egész világ költői között a legnagyobb költők közé tartozik, ezért rosszaltam ezt a czikket. (Helyeslések.) A mi pedig azt illeti, t. ház, hogy a szá­szok el fognak oláhosodni, azt a kifejezést hasz­nálom, melyet a t. képviselő ur, erre vonatkozó­lag azt a megjegyzést vagyok bátor tenni, hogy mi szászok nem akarunk eloláhosodni; hát nem akarunk elfulladni a »kocsis-borban«, de nem akarunk elfulladni a pezsgőben sem. (Moz­gás és zaj a szélsöbaloldalon,) Pichler Győző: Kérem, milyen pezsgőt ért, magyart, vagy francziát? (Zaj és derültség a szélsöbaloldalon.) Elnök: Kérem Pichler képviselő urat, ne méltóztassék a felszólalások közben beszédeket tartani. Lurtz Károly: Nem akarunk elfulladni bár­milyen pezsgőben sem! T. ház! Mi nem akarunk pezsgőben, nem akarunk kocsisborban elfulladni, hanem meg­mondom, mit akarunk mi. (Halljuk! Halljuk!) Mi, t, ház, azon állameszme nevében, annak oltalma alatt... Rákosi Viktor: Ez az állameszme! Magyar haza van, nem állameszme! Ehhez ragasz­kodnak ! Lurtz Károly: ... a melyet Rákosi Viktor t. képviselő ur, — ha jól értettem szavait — el nem akar ismerni... Rákosi Viktor: Nem! Nem ismerem el! Lurtz Károly: . . . a mely alatt mi szászok, mint olyanok, szász anyáktól születtünk, szá­szoknak lettünk felnevelve, mint olyanok aka­runk meghalni ebben a mi hazánkban. És ezt nyíltan is kimondom. (Helyeslés a szászok pad­jain.) Illyés Bálint jegyző: Gsernoch János! Csernoch János: T. képviselőház! (Nagy zaj. Felkiáltások a névpárton: Halljuk! Hall­juk ! Elnök csenget.) Miután 1 óra már elmúlt és interpellácziók tárgyalása is ki van tűzve napirendre, ennélfogva kérem a t. képviselő­házat ... (Nagy zaj. Felkiáltások a néppárton : Halljuk.' Halljuk !) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Nem vagyok képes érteni a szónokot. Méltóztassék a szónokot türelemmel meghallgatni. Csernoch János: . . . méltóztassék megen­gedni, hogy beszédemet a legközelebbi ülésen mondhassam el. (Helyeslés a bal- és a szélsöbal­oldalon. Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: Megengedi a t. képviselőház, hogy a szónok beszédét a legközelebbi ülésen mond­hassa el? (Felkiáltások a jobboldalon: Nem! Nem ! Felkiáltások balfelbí: Igen! Igen! Zaj. Elnök csenget.) Csendet kérek, t. ház, mert így lehetetlen folytatni a tárgyalást. A képviselő ur kérte be­szédének hétfőre leendő halasztását. Kérdem a t. házat, belenyugszik ebbe? (Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Igen! Igen! Ellenmon­dások jobbfelöl.) Ugy veszem ki, hogy a t. kép­viselőház ebbe belenyugszik, ennek következtében határozatilag kimondom, hogy a képviselő ur a legközelebbi ülésen fogja beszédét elmondani. Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, a napirend megállapítására vonatkozólag van sze­rencsém javasolni, hogy a legközelebbi ülést hét­főn d. e. 10 órakor tartsuk ós annak napirend­jén az 1902. évi állami költségvetés általános tárgyalásának folytatása legyen. (Helyeslés.) Ezt határozatilag kimondom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom