Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-56

56'. országos ülés 1902 február 22-én, szombaton. 9f; T. képviselőház! Korodi Lajos ur — megengedi és nem haragszik, ha én őt Lajosnak nevezem . . . Pichler Győző: Nevezd Lajoskának! (Derültség a szélsöbaloldalon.) Rákosi Viktor: . . . egy Ziegler Regina nevű költőnőt vett pártfogásába. Ez a Ziegier Regina — abban tévedtem — nem verset irt Petőfi Sándor ellen, hanem egy czikket a »Bistritzer Zeitung«-ba, a mely a szászság felfogását jellemzi és igy hangzik: »Ha a szász nép eddig nem tudta, a Petőfiszobor az egész bámuló Európa előtt kimondta, hogy a magyaroknak csak egy czélja van: minket magyarokká változtatni. A költő csak ürügyül szolgált arra, hogy a nemzeti hős szobra a szász városba hozassék. Elmés, gyáva sakkhúzás ez, a vad hunnép utódaihoz méltó. A középkor ököljoga legalább becsületes küzdelem volt, nem mint ma, midőn álnok, gyáva vakondok módjára életgyökerünkön rágódnak. Ott áll szorosan a templom mellett, rég megszentelt jognak, törvényességnek gunyjára, a forradalmárnak és a lázadónak, a ki a császár és birodalom ellen harczolt, ott áll a szobra . . .« (Nagy zaj és nyugtalanság a ház minden oldalán. Felkiáltások: Gyalázat!) Kubinyi Géza: Ez a szász politika! (Zaj.) Pichler Győző: Was sagen Sie dazu, Herr Lutz? (Élénk derültség.) Rákosi Viktor: Hát, t. képviselőház, hogy Petőfi Sándorról, egy évezredeken át Isten kegyelméből való géniéről, Homer, Shakespeare és a nagy világirodalmi óriások mellett álló géniéről valaki ilyen hangon irjon, hogy belőle ilyen politikai tőkét csináljon, ilyen korlátoltsággal,.. Barta Ödön: Nem korlátoltság az! Rákosi Viktor: . . . ilyen együgyűséggel fogja fel Petőfinek azon a helyen álló szobrát, a hol Petőfi Sándor a kozákok paripái alatt összetiporva meghalt, — mert az a szobor ott áll, azon síkság felett . . . Barta Ödön: Nem korlátoltság az, hanem hazaárulás! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Rákosi Viktor: ... a ki ilyet ir, annak tollát csak a vak elfogultság ós a magyarság elleni vad gyűlölet vezetheti. (Igaz! Ügy van!) Gáll Sándor: Ez megjelenhetik Magyarországon nyilvánosan és még azt mondják, hogy el vannak nyomva! Rákosi Viktor: T. képviselőház! A szász uraknak van egy csodás nemzeti ünnepük: a szedáni ünnepet meg szokták ülni Erdélyben. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Ez oly komikus dolog, a melynek nincs párja a világtörténelemben. A német egységért ők egy csepp vérüket nem ontották, abban részt nem vettek sem parancsszóra, sem önkénytesen, hanem a németek legyűrték a francziákat, és ők azt együtt ünneplik a németekkel. Ez olyan dolog, t. képviselőház, mint mikor a sivatagnak két hatalmas fenevadja, a tigris meg az oroszlán, szembe kerülnek egymással. Örült dulakodás után a sivatag homokját felkavarják, sebzik. harapják és marják egymást, végre az oroszlán leverve eh távozik a pusztaságból: és mikor a tigris ott fekszik és véres sebeit nyalogatja, akkor megjelenik a macska, a mely biztos távolságból nézte a küzdelmet, oda jön hozzá és sütkérezik a tigris hatalmában és fényében. (Élénk tetszés és derültség.) Ez a szászok Szedánja (Derültség.) és ők, a kik a szedáni ünnepet, a melyhez semmi közük sem volt, a melynél sem pénzt, sem vért nem áldoztak, ezek az emberek a mi millenniumi ünnejjélyünket, a mely a nemzet ezeréves évfordulójának ünnepe volt, ezt merték csúfolni versben, Írásban és mindenféle módon. (Nagy mozgás.) Kubinyi Géza: Elég gyalázat! Rákosi Viktor: Ilyen politikát csinálnak ezek az urak otthon is, meg itt is. T. képviselőház! A »Blau-Roth«-ra vonatkozólag mondottam, hogy abban inzultusokkal illetik a magyar nemzetet. Hát ez kissé erős kifejezés; elismerem, hogy ez tulajdonképen egy allegorikus dal, a melyet ők nemzeti daluknak elfogadtak és a mely allegoricze hirdeti az ő hűségüket nemzetiségükhöz, hazájukhoz — nem tudom, hogy

r melyik hazáról van szó, mert ő nekik több hazát is adott a jó Isten, nem egyet, (Derültség.) —• a mely a zászlóügyek alkalmával keletkezett, a mikor büntették a szász deákokat a nemzeti zászló ellen elkövetett merényletért. Akkor keletkezett ez a dal, ugy hogy mindig azt éneklik tüntetőleg, és e dalt mindig egy nagy kiáltással fejezik be: blau und roth, — bis in den Tod. Ez a befejezése. Hát ez csak olyan allegória volt, mint talán Tompa Mihálynak az 50-es években irt költeményei. Hát erre nem mondok semmit. De van egy másik rész: a brassói postahivatal. Korodi ur azt kiáltotta nekem oda, hogy a város legszebb helyén áll. Itt is bizonyos formulák közt igaza van, de csak bizonyos formulák közt: t. i. a város legszebb helyén áll, de annak a háznak legrondább helyiségében van eldugva. Se gáz, sem semmi más világítás nincs oda bevezetve, ugy, hogy a postahivatalnokok szűk helyiségben petróleumlámpa fénye mellett dolgoznak nappal is. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Szép helyen áll, igen, mintha pl. valakit a Rigi-hegy tetején felakasztanak. (Elénk derültség.) Szép helyen akasztják fel, ez mindenesetre, megvan. Én, t. képviselőház, nem olvastam a beszédet, tehát nem reflektálhatok annak minden egyes részére. Csak annyit mondok, hogy arról meg van győződve mindenki közülünk, hogy valamint két színe van az önök zászlójának, ugy kétszínű a politikájuk is. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És ha az önök pártját most még zöld szászoknak hívják, vigyázzanak és viseljék magukat