Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-36

36. országos ülés 1902 január 23-án, csütörtökön. 77 ellenőrzési és becslési jogköre nincs? A mi azonban a közigazgatási segédszolgálatot a számvitel tekintetében illeti, ott a központiakkal maga az alispán rendelkezik, és a járásiakkal a járási főszolgabíró. Én gondolom, hogy a hatáskörök kellőkép különböztetve vannak. A mi az előzetes és utólagos számvitelt illeti, az nincs összezavarva a közigazgatási számviteli segédszolgálattal. Az első tekintetben, a közigazgatási előzetes és utólagos számvitel tekintetében, e közegek nincsenek alárendelve az alispánnak, nem is lehetnek; de a másik tekintetben, t. i, a segédszolgálat tekintetében, alá vannak rendelve az alispánnak és a járásiak a járási szolgabírónak. Ha tehát a vármegyei funkezionáriusnak, akár a központban az alispánnak, akár künn a főszolgabírónak a számvevőségi szolgálatra szüksége van: akkor ezen törvénynek második bekezdése szerint ezek felett ő disjnonál, utasítást ad, feltétlenül rendelkezik velük. Az tehát, a mit a képviselő tir akar a kirendeltségekkel, ellátást talál a most felállítandó jjénzügyigazgatósági számvevőségek által és ujabb ellátást egy másik koordinált szerv által nem igényel. Ez, gondolom, olyan világos, hogy bó'vebb magyarázatot, felvilágosítást nem igényel. Azért méltóztassék a törvényjavaslat eredeti szakaszát a módosítás elvetésével elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A kérdést ugy fogom feltenni, hogy először a szakaszt teszem fel szavazásra, a melynek elfogadása azonban nem zárja ki a Babó Mihály képviselő ur által kívánt beszúrás, illetve toldás elfogadását. Azt külön fogom szavazás alá bocsátani. Méltóztatnak ezt helyeselni? (Igen!) E szerint kérem azon képviselő urakat, a kik a törvényjavaslatnak 5. §-át — fentartva még a Babó Mihály képviselő ur által beadott módosításokat — elfogadják, szíveskedjenek helyeikről felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja az 5. §-t. Most kérem azokat a képviselő urakat, a kik a Babó Mihály által javaslatba hozott módosításokat elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. E szerint a szakasz változatlanul elfogadtatik. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik a 6. §._ Lázár Árpád jegyző (olvassa a törvényjavaslat 6. §-át). Kubik Béla jegyző: Babó Mihály! Babó Mihály: T. ház! A törvényjavaslat tulajdonképeni sarkpontja és keletkezésének rugója az a rendelkezés, a mely a 6-ik §-ban nyer kifejezést. Ezt a törvényjavaslatot pénzügyi tekintetek hozták létre, abból a czélból, hogy az állampénztár azokat a milliókat, a melyek ez idő szerint a vármegyék pénztáránál kezeltetnek, saját kezelése alá véve, nagy összegű pénzkészlet fölött rendelkezzék. Már most, hogy menynyire pénzügyi tekintetek vezették és vezetik a kormányt ezen kérdésnél, mutatja az, hogy a szakasz nem foglal magában rendelkezést arra nézve, hogy az oda befolyt pénzektől, a mennyiben a rendelkező hatóság azt valahová kölcsönül ki nem helyezte, az állampénztár kamatot térit-e meg, vagy nem térit. Én azt gondolom, az osztó igazsággal egyáltalában össze nem egyeztethető az, hogy az állampénztár ilyen módon jusson kamatmentes adóssághoz. Mert hiszen kétségtelen dolog, hogy azok az összegek, a melyek kezelése alá kerülnek és onnan egyeseknek kölcsönkép ki nem adatnak, az államnak az adósságát képezik. De ennek meg természetes következménye az, hogy az adós kamatot is fizessen. Én tehát ezen szakaszhoz egy pótlást vagyok bátor javaslatba hozni, (Halljuk!) és pedig a következő pótlást (olvassa): »Az adóhivatalhoz befolyt összegek után az állam a jogosult javára 4 százalékos kamatot térit meg.« Azt gondolom, teljesen jogosult, igazságos és elodázhatlan kötelesség az állam részéről, hogy azt a jövedelmet, melyet a tőke a jogosultnak bármely kezelés mellett kell, hogy hozzon, magának meg ne tartsa. Ennélfogva javaslatom feltétlenül indokolt és azt elfogadásra vagyok bátor ajánlani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) \ Elnök: Fel fog olvastatni a módosítás. Kubik Béla jegyző (olvassa). Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Azt hiszem, abban a helyzetben vagyok, hogy a t. képviselő ur aggályait eloszlathatom és azok, a miket mondandó leszek, talán alkalmasak arra, hogy a képviselő ur elejtse a maga módosítását. (Halljuk! Halljuk!) Én nem tartom szükségesnek a módosítást azért, mert itt kétféle pénzkezelésről van szó. Egyrészt olyan pénzekről, a mik a befizetésre kötelezettek részéről befizettettek az adópénztárba, oda utaltattak be és ott vétettek be a vármegye részére, a honnan azután a vármegye kiutalványozza azok számára, a kik jogosítva vannak e pénzeket felvenni. Ez j a folyó pénzkezelés épen olyan, mintha a pénz a vármegyei jjénztárban benne volna. Ezért kamatot fizetni vagy kamatszámlát vezetni semmikép sem lehet, az csak komplikálná a dolgot. De nem is érdemes, mert azok nem állandó összegek, hanem az a pénz befolyik, kifolyik, utalványoztatok, kifizettetik, bevételeztetik és így tehát mindig csak a szaldóért kellene kamatot fizetni, a mi fölösleges dolog. Ez a jiénzkezelés tehát csak ugy történik az adóhivatalnál, mint a vármegyei jjénztáraknál. A mi azonban másrészt az oly pénzeket illeti, mint az árvapénzek, tehát nagyobb összegek, miket a vármegye, ha akar, ott helyez el az adóhivatalnál, ha nem akarja, másutt helyezi el: ezek más természetűek, s az ilyen pénzekre nézve fennállanak a letétre vonatkozó pénztár-