Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-36

78 36". országos ülés 1902 január 23-án, csütörtökön. kezelési szabályok, a melyek az adóhivatalnál érvényesek. Ezek után az adóhivatal a pénzügyminisztertől meghatározott rendes kamatlábat fizet mindenkinek, tehát ebben az esetben a vármegyének is. Mindezeknél fogva én feleslegesnek tartom a módosítást és kérem a t. házat, ne méltóztassék azt elfogadni. (Helyeslés jobb- e's bal felöl.) Babó Mihály: T. Ház! Ha a t. belügyminiszter ur azt a kijelentést tette volna .. . Elnök: Kérem, mily czimen méltóztatik felszólalni ? Babó Mihály: Félreértett szavaim helyreigazítása czimén. Ha a t. belügyminiszter ur azt a kijelentést tette volna, hogy az ott letett összegek után a letéti kamatok feltétlenül járnak, akkor igaza volna, hogy az én pótlásom felesleges. De a t. miniszterelnök ur félreértette azt a kijelentésemet, hogy igenis ezek a jrénzek az államra nézve tartozássá válván, azokra,nézve az ő kamatfizetési kötelezettsége fennáll. Én ezt ugy értettem, hogy ha egyszer az adóhivatal kezeli azokat a pénzeket, s azok felett rendelkezik, annak szükségszerű következménye a kamatfizetési kötelezettség. Én tehát pótlásomat fen tartom és kérem elfogadását. (Helyeslés a, szélsőbal oldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve. Hogyha tehát szólni senki sem kíván. a vitát bezárom. Szavazás előtt még egyszer fel fog olvastatni Babó Mihály képviselő urnak pótlása. Kubik Béla jegyző (olvassa). Elnök: T. ház! Maga a szakasz nem támadtatván meg, azt hiszem, kimondhatom, hogy a 6. §.-t a ház elfogadja. Szavazni csak Babó Mihály képviselő urnak imént felolvasott módosítása felett kell. Kérem tehát azokat, a kik a javaslatba hozott toldást elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. Felkiáltások balfelöl: Mlenpróbát!) Most kérem, hogy a kik nem fogadják el. szíveskedjenek felállani. (Megtörténik:) Többség. A ház nem fogadta el a pótlást, s_igy az elesik. Lázár Árpád jegyző (olvassa a 7. §.-t). Kubik Béla jegyző: Bizony Ákos! Bizony Ákos: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldálon.) A 7. szakasz azt tartalmazza, hogy a kormány hatóságilag jóváhagyott költségvetés keretén belül a vármegye, az alispán, az árvaszék utalványozhat az állampénztárhoz. Az a kérdés azonban, vájjon az adóhivatal, a pénztár, tartozik-e az utalványnak foganatot is szerezni, vagyis tartozik-e kifizetni azt az összeget akkor is, ha a megfelelő alapban, pénztárban elegendő pénzkészlet nincs? Ez rendkívül fontos kérdés. Fontos pedig azért, mert a ki a megyei életet ismeri, (Halljuk! a szélsobalóldálon.) jól tudja, hogy vannak bizonyos kiadások, a melyeknek fedezetét pótadó képezi. Ezek a pótadók vagy útadók többnyire az esztendő vége felé folynak be, a kiadások pedig sokszor az esztendő elején teljesiteiidők. A pótadókra sok vármegye törlesztéses kölcsönöket vett fel, a mely kölcsönösszegekből kaszárnyákat, kórházakat épített vagy viczinális vasutat segélyez. Ezekre a kölcsönökre nézve fix határidők vannak megállapítva, a mikor okvetlenül fizetni kell, különben az illető intézet perel, és elmarasztalják a vármegyét. Az a kérdés tehát, vájjon az állami adóhivatalok tartoznak-e pl. az útadóból, vagy egyik-másik megyei pótadó-alapból akkor is fizetni, ha az összegek még akkor nem folytak be? Ha ez így értelmeztetik, akkor nincs kifogásom ; de ha nem ugy értelmeztetnék, akkor nézetem szerint ez valóságos felforgatása volna a megyei viszonyoknak. Azért is aggodalmat keltett bennem — és ezért szólaltam fel — a törvény indokolása, a hol az mondatik, (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldálon.) hogy szükséges ez a 7. szakasz azért, mert meg kell oltalmazni az állami pénztárt attól, hogy elő nem irányzott összegek, vagy oly összegek, a melyek tényleg be nem folytak, kifizettessenek. Hangsúlyozva van az a körülmény: a melyek nem folytak be. Ez ébresztette bennem azt az aggodalmat, hogy majd nem akar fizetni az adóhivatal, csak akkor, ha megfelelő alakban az az összeg már benne van a pénztárban. így pedig teljes lehetetlenség adminisztrálni. Erre nézve kérnék felvilágosítást. (Helyeslés a szélsobalóldálon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) A t. képviselő ur kérdésére igen röviden válaszolhatom azt, hogy az indokolás is áll teljesen, és amellett a szakasz rendelkezése is áll, egyik a másikkal nincs ellentétben. De nem áll az indokoltsága annak az aggodalomnak, a melyet a t. képviselő ur kifejezett. Sem a szakasz, sem az indokolás nem nyújt alapot a képviselő ur aggodalmára. Mert mit mond a szakasz ? Azt mondja, hogy a ki utalványozni jogositva van. az utalványozhat a költségvetésileg megállapított öszszeg keretén belül. Nem azt mondja, hogy abban az arányban, a melyben befolynak az összegek, hanem a költségvetés keretén belül. A mit a t. képviselő ur akar, azért, hogy az adminisztráczió meg ne akadjon, arról teljesen gondoskodva van a szakaszban foglalt rendelkezéssel. Sőt a javaslat előnyt tartalmaz a megyékre nézve és őket jobb helyzetbe hozza; mert eddig, ha be nem folytak jövedelmeik, pénz hiányában nem tudtak utalványozni. Ezen javaslat szerint pedig nem abban az arányban szabad utalványozni, hanem a költségvetés keretén belül, akár folyt be a bevétel, akár nem. Ez a rendelkezés nem értelmezhető ugy, hogy csak abban a mértékben történhetik utalványoz mely mértékben az illető alapba a bevételek befolytak és hogy ennél több nem lenne utalványozható ; ez épen ki van zárva. Mert a költségvetések keretén belül lehet utalványozni, csak