Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-36

70 36'. országos ülés 1902 január 23-án, csütörtökön. ténik. Nem volna tehát kívánatos, ha a meg­üresedett állások nem helyettesítés utján, hanem uj választás utján töltetnének be. Az uj 3., a régi 2. §. második bekezdéséhez tehát jönne egy uj bekezdés: (olvassa) »A tör­vény életbeléptéig megüresedő bármely várme­gyei pénztári és számvevőségi állásokat helyet­tesítés utján kell betölteni.« A 14 §. azután, a mely erről szól, de nem megfelelő helyen, kima­radna. Ezt majd annak idejében leszek szeren­csés proponálni. Elnök: A t. ház, gondolom, beleegyezik abba, hogy a 2. és 3. §. együttesen tárgyal­tassék. Lázár Árpád jegyző (olvassa a 3. §4). Elnök: Ezekhez a szakaszokhoz a minisz­terelnök ur, mint belügyminiszter azt a módo­sitványt adta be, hogy ez a két szakasz helyet cseréljen. Ezenkívül a régi 2., az uj 3. §-hoz a következő toldást javasolja: Lázár Árpád jegyző (olvassa a miniszter­elnök toldását). Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólani nem kivan, a vitát bezárom. A házszabályok szerint az első kérdés az, hogy a sorrendet ille­tőleg méltóztatnak-e változatlanul fentartani a miniszterelnök ur indítványával szemben azt a sorrendet, a melyet a bizottság szövege megál­lapít? (Nem!j Azt hiszem, a ház ezt nem tartja fenn, tehát hozzájárul a miniszterelnök ur azon indítványához, hogy a törvényjavaslat 2. és 3. §§-ai helyet cserélnek. Az uj 2., ezelőtt 3. §. ellen észrevétel nem tétetvén, gondolom, kijelenthetem, hogy a ház azt elfogadja. (Helyeslés.) Most már méltóztassanak a felett határozni, hogy az uj 3., azelőtt 2. §-hoz elfogadják-e a miniszterelnök által javaslatba hozott toldást? ílgen!) G ondolom, kimondhatom, hogy a ház el­fogadja és igy a ház a törvényjavaslatnak 2. és 3. §§- ait megfordított sorrendben, az uj 3. §-t pedig a miniszterelnök toldásával fogadja el. Lázár Árpád jegyző (olvassa a 4. szakaszt). Elnök: Nincs észrevétel? Kijelentem, hogy a szakasz elfogadtatott. Lázár Árpád jegyző (olvassa az 5. szakaszt). Kubik Béla jegyző: Babó Mihály! Babó Mihály: T. ház! Az imént felolvasott szakaszhoz egy toldást vagyok bátor javaslatba hozni, Iménti felszólalásomban hangsúlyoztam azt, hogy a javaslatnak törvényerőre emelkedése esetén is a vármegyék a közönség érdekében bizonyos számvevőséget fentartani, működtetni kénytelenek lesznek. Ebből a szempontból in­dulva ki, vagyok bátor javaslatba hozni azt, hogy az 5-ik szakasz első sorában ezen szó után: »számvevőség« ezen szavak: »és megyei kirendeltségei*, iktattassanak be. Továbbá ugyan­ezen szakasz utolsó pontjaként vétessék be ez a rendelkezés: »A megyei számvevőségnek a köz­ségi ügyeket intéző osztálya, mint kirendeltség meghagyatik.« T. ház! Kétségtelen dolog az, hogy a javas­latnak törvénynyé váltakor is a vármegyei tör­vényhatóságok a községi számadásokat fölülbí­rálni kötelesek, nemkülönben a rendezett taná­csú városok számadásait is. Teljes képtelenség tehát, hogy ne legyen számvevőségi szervük. És minthogy kérdés merülhet fel arra nézve, váj­jon az a számvevőség az állam által kineve­zett számvevőségi személyzetből alakíttassák-e meg, avagy a vármegyei törvényhatóságok vá­lasztás utján fogják azokat beállítani: én a ma­gam részéről ezt a toldást feltétlenül szükséges­nek látom, azért is, mert a nélkül a számadá­soknak felülvizsgálata a törvényhatóságok által gyakorlatilag keresztül nem vihető. Már pedig azt gondolom, hogy még az igen t. belügyminiszter urnak sem szándéka az, hogy a rendezett tanácsú városok és községek számadásainak felülvizsgálata az erre autonóm jogaiknál fogva hivatott és köte­lezett vármegyei törvényhatóságok köréből clvo­nassók. Ezen okból ajánlom javaslatom elfoga­dását. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: A módosítás fel fog olvastatni. Kubik Béla jegyző (olvassa a módosítást). Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház ! A t. képviselő urnak módosítása részben felesleges, részben ellenkezik a törvénynek czél­jával és ennek a javaslatnak az eredeti rendel­kezéseivel. Mert ha a t. képviselő ur szerint a megyéknek ezután is külön számvevőségük lenne, vagy a mint ő akarja, hogy hagyjuk meg a me­gyei közegeket, mint kirendeltséget: akkor azon kezdem, hogy nem is szüntetem meg a mosta­niakat, hanem meghagyom a mai állapotot. (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl.) Lehetetlenség, hogy két hatóság vagy két szerv szerveztessék ugyan­egy f unkczióra. Épp az ellenkező utón jár a kép­viselő ur, mint a mely utón — gondolom — járni kell a közigazgatás egyszerűsítésénél, javí­tásánál : hogy t. i. kettő helyett egyet csinál­junk, ne j>edig egy helyett kettőt. Ez egy töké­letesen lehetetlen dolog. A képviselő ur általá­ban, az előbbeni felszólalásában is — akkor nem emlékeztem meg róla, mert azt hittem, hogy az egy alárendelt kis kifogás, de most már látom, hogy súlyt helyez rá a képviselő ur — egy nagy tévedésből indul ki. A képviselő ur azt hiszi, hogy az alispánnak, vagy a szolga­bírónak ezután is lesz egy külön számvevőségi orgánumra szüksége. Nem lesz. Nem lehet. Mert miből áll a számviteli ellenőrzés ? A számviteli ellenőrzés áll az előzetes és az utólagos ellenőr­zésből és áll a közigazgatási segédszámvitoli el­járásból vagy szolgálatból. Hát kérem, a mi az elsőt illeti, t. i. az előzetes, s az utólagos számvitelt, az alispán és a járási szolgabíró és általában a megyei orgá­numok e tekintetben ennek a számvevőnek alá vannak rendelve. Nem is lehet máskép. Mert hogyan ellenőrizze ő a számadást, ha ő neki

Next

/
Oldalképek
Tartalom