Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-36

36. országos ülés 1902 január 23-án, csütörtökön. 73 Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! A törvényjavaslat lényegét ez a szakasz foglalja magában, mert ez a szakasz mondja ki, bogy a pénztári szolgálat, mely eddig a megyék területén teljesíttetett és teljesíttetett általában két hatóságnál, a királyi adóhivatalnál és a vármegyei pénztáraknál, egyesittetik és a számvevőségek ezentnl nem ugy, mint a hogy eddig történt, a főispán által kinevezett vármegyei számvevő által, hanem állami számvevőség által és pedig rendszeres szervezetben ós eljárásban fog gyakoroltatni. Ha ezt a javaslatot a maga érdemében az általános vitánál a t. ellenzék ugy ítélte meg, hogy önkormányzatot alapjában felforgatja és csonkítja, én a magam részéről következetesnek találom, hogy a részleteknél, a javaslatok lényegét tartalmazó első szakaszt ellenzik a t. képviselő urak és ezt helyettesíteni akarják az általuk beadott módosításokkal. Csakhogy én nem látom helyesnek és indokoltnak a felállított tételt, de nem látom bebizonyitottnak sem, hogy ez a javaslat a vármegyei önkormányzatot a maga lényeges tartalmában bármikcp is megcsonkítja, mert a vármegyei önkormányzatot, a pénzkezelést illetőleg a maga elhatározási jogának, vagyonának mikénti kezelésében, összes budgetjogában, minden izében a kezelésnek és rendelkezésnek semmiképen sem" szünteti meg, a vármegye önállóan határoz, minden egyes részét vagyonának kezelteti a maga jogkörében teljesen önállóan, kezelteti csak ugy, mint a hogy eddig kezeltette; azonban kezelteti azt ezután a királyi számvevőség és az állami pénztár, az adóhivatal által, de ő kezelteti. Már pedig az önkormányzat lényege a rendelkezésijog, az önálló elhatározás, a teljes számadás, a melylyel a maga vagyonát kezeli. Hogy azután ki által kezelteti, hogy a kezelés biztosság és szakszerűség szempontjából jobb legyen, ez valóban nem érintheti az önkormányzatot. Ha én a vagyonomat kezeltetem valamely intézet által, de fentartom a jogot arra, hogy minden fillére felett az én vagyonomnak én rendelkezem, akkor — bocsánatot kérek — én vagyonomnak rendelkezési jogáról, az önkormányzatról az én vagyonom felett, semmi tekintetben nem mondtam le. (Ugy van! jobb felül.) Ez a törvényjavaslat a megyét, a megyei szolgálatot, a megyei közigazgatást, tehertől szabadítja meg, ezt a terhet az állam vállaira rakja az adózó polgárok, az adminisztráczió egyszerűsítésének és javításának érdekében, (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Ez semmi egyéb. Az az egyszerűsítési eljárás, a melyet a nyáron megindítani szerencsém volt egy törvénynyel, folytattatik ebben. Mindenki üdvözölte az eszmét, mindenki helyesnek tartotta azt és igy most, a mikor az egyszerűsítésnek ily eminens, oly szembeszökő, természetes fényéről van szó, hogy egy megye területén ne legyen két pénztár, hanem a pénztárak egyesüljenek és szakszerűen kezeltessenek a pénzek, még pedig a megye jogKÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. II. KÖTET, köre és elhatározása szerint, a mikor a számvevőségeket a hatályos, állandó, folytonos, közeli számvitelnek helyes felállítása és szervezése által jobbá akarjuk tenni: akkor senki sem mondhatja joggal, hogy az önkormányzatot a maga lényegében csonkítjuk, nem mondhatja senkisem, hogy az egyszerűsítést ne vigyük bele az életbe olyan j>raktikus, az adózókat ily közel érintő térre. Mindenki akar valamit addig, a míg csak elv, a míg csak kérdés, a míg csak hangzatos frázis. De ha arról van sző, hogy azt átvigyük az életbe és gyakorlatba, mindenki félti az ő kis, vagy nagyobb érdekét, az ő kis, vagy nagyobb körét, a melyet — megengedem — joggal, szivén hord, de a melyet nem tekintek érintettnek ebben a javaslatban, a melynek kíméletét mégis felülhelyezik azon nagy elvnek, a melyet különben helyesnek tartanak. így magyarázom én azt az ellenállást, a melyet e törvényjavaslat kelt. N"em mondom, hogy ez alaki javaslat. Kein, ez határozottan reformjavaslat a közigazgatásnak terén. Csak azt állítom, hogy szükséges, helyes és a megyei önkormányzat lényegét és annak tartalmát nem vicziálja. Azért vagyok bátor a t. házat arra kérni, hogy mindazok után is, a miket hallottunk, méltóztassék a javaslat első szakaszát változatlanul elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt mondják és csak röviden fogok reflektálni azokra, a miket hallottam, hogy az a költség, az a teher, a mely előáll, akkora költségszaporitás, hogy nem ér fel a czéllal, a melyet ezzel a reformmal el akarunk érni. Mondják, hogy az a millió korona, a melyről szó volt az általános vitában, oly befektetés, a mely nem éri meg azt, a mit vele el akarunk érni. A befektetésekről megemlékezvén, csak közbevetőleg mondom, hogy nem egészen találom azt az összesítést megfelelőnek, a melylyel Babó t. kéjwiselő ur a közös külügyminisztérium, a közös hadügyminisztérium, tehát az 1867 : XII. t.-czikkben a közös ügyek kezelésére felállított minisztériumok — kérdését ezzel kaj>csolatba hozta és összekötötte. Lehet ezt a törvényjavaslatot mindenféle szempontból bírálni és ellenezni, hanem már abból a szempontból, hogy valaki nem tartja helyesnek, hogy az 1867 : XII. t.-cz. felállította a közös ügyek kezelésére — abban a megszorított hatáskörben, a melyben felállította — azt a két közös kormányhatóságot, a külügyminisztériumot és a hadügyminisztériumot, mondom, ebből a szempontból, hogy miképen lehet ezt az ügyet összeköttetésbe hozni, azt véges eszemmel felfogni nem tudom. A t. képviselő ur programmja szerint ez egészen logikus következése annak, a mit vallanak, óhajtanak, és erre a. kérdésre nézve szívesen bocsátkozom vitába a t. képviselő úrral bármikor, de azt, hogy a pénztári szolgálattal, a számvevőségekkel ez micsoda összefüggésben van, mondom, felfogni nem tudom, mert ez a IÜ