Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-36

74 36. országos ülés 1902 január 23-án, csütörtökön. két kérdés oly messze, vagy tán még messzebb van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. (Derültség a jobb- és a baloldalon.) Azt mondja Babó t. képviselő ur, ez a befektetés nem hozza meg a gyümölcsöt, a melyet várunk, nem éri meg az áldozatot, a melybe kerül, nem vezet arra a ezélra, a melyet óhajtunk ,és túlterheléssel fog járni. Én az általános vitában nem tagadtam, hogy ez a reform igenis fog bizonyos költséggel járni; de nem a központi pénztári szolgálatnak és a j számvevőségnek uj szervezése és államosítása jár költséggel, mert ez nem fog költséggel járni, hanem egy uj intézmény szervezése, a járási számvevőség szervezése, a mely intézményt pedig egy igen nagy czélból szükségesnek tartok, s ebben a törvényjavaslatban javaslatba is hoztam. Ennek a czélja pedig az, hogy legyenek orgánumok, melyek a megyei háztartásokat, költségvetéseket és számadásokat ott a helyszínén, az okmányok megvizsgálásával, az egész eljárásnak folytonos felügyeletével és ellenőrzésével felülvizsgálják, benézzenek minden fényébe annak a községi elöljáróságnak, mely a költségvetést összeállítja és azt sokszor be nem tartja, hanem egész más zárszámadásokat terjeszt elő, s hogy legyen orgánum, mely ezt a számviteli ellenőrzést hatályosan tudja gyakorolni, hogy ezek már igazán ellenőrizve kerüljenek a megyei közgyűlés elé. Az a czélunk tehát, hogy az adózó polgároknak az a nagy kontingense, mely panaszkodik méltán a felől, hogy nem is az állami egyenes adók terhesek, hanem a községi adók, megnyugvást találhasson abban, hogy a mit központi számvevőségek akár mulasztásból, akár, mert nem tudnak hozzájutni, vagy nem érnek rá, nem tudnak eléggé ellenőrizni, azt ez az orgánum ellenőrizze, még pedig nem egyszerűen sommásan, okmány vizsgálás nélkül, számszerű vizsgálattal, hanem a helyszinén, okmányok megvizsgálása, az illetők megszámoltatása által, hogy esetleg visszaéléseket, túlköltekezéseket és túlkapásokat kiderítsenek és azután az orvoslásra módot nyújtsanak. (Helyeslés jobbfelöl) Azt hiszem, hogy igen nagy és jelentékeny az az összeg, melyet igy direkte megkimélünk az adózó polgárok számára az által, hogy kellő, szakszerű és állandó kontrol alá helyezzük a községi számadásokat, oly kontrol alá, a mely mindig ott van, mert annak a közegnek nem lesz más dolga, mint azokat a községi számadásokat, melyek sokszor — nem mondom, hogy mindenütt — a pótadónak bő forrását képezik, felülvizsgálni. (Helyeslés jobbfelöl.) Már most tájékoztatom a t. képviselő urat az iránt is, hogy nem oly szertelen költségekről van itt szó. Mondhatom, nem nagyon szigorúan, hanem bőven számitok. Itt egy hét-, legfeljebb nyolczszázezer koronára tehető költségről van szó, mely három-négy év mulva fokozatos életbeléptetéssel fog az államkincstárra hárulni. Ha felveszem, hogy 417 járási számvevői állás fog szerveztetni, átlag 1600 korona fizetéssel, 400 korona lakbérrel és 600 korona átalánynyal, akkor a költség 1.084,000 koronára rúgna. A központi számvevőségek és pénztári szervezet létszámában, melyet én körülbelül 566 tisztviselőre teszek, azonban kétségtelenül bizonyos megtakarítás fog előállni; ezek számát le lehet szállítani 300-ra, a mi 300,000 korona megtakarítás, ugy, hogy legfölebb 700,000 korona lesz az a többköltség, a mely a járási számvevőségek által az államra fog hárulni. Azt mondja Babó t. képviselő ur, hogy hiszen az állam felelős azért, ha a számvevőség és pénztári szolgálat nem felel meg a mai kőiigényeinek és nagy hátrányokat és hézagokat mutat fel, mert hiszen a belügyminiszter van abban a helyzetben, hogy kellő felügyeletet és ellenőrzést gyakoroljon, és ő adja ki a pénztári szolgálati szabályzatot, a mint kiadta 1883-ban a megyék számára. Először is a 83-iki megyei pénztári szabályzat 18—19 éves dolog. Igen természetes és a megyei önkormányzatnak mai jogköréből folyik, hogy azt minden részletében, a maga egészében mindenütt végrehajtani nem lehetett, mert a helyi befolyások, itt-ott a helyi viszonyok és körülményeknek kialakulása, azután bizony az a fölfogás, melylyel a megyei önkormányzat terén találkozunk, ily általános rendeletek végrehajtásánál nagy hézagokat és szabálytalanságot mutat fel ugy, hogy a pénztári és számvevői utasítás a legritkább helyen van teljesen végrehajtva; és a hol végre is van hajtva, ott nincs betartva, mert a miniszter nem rendelkezik azokkal az orgánumokkal. Kiküldhet, vizsgálatot indíthat és meggyőződhetik itt-ott a bajokról: nem is volt belügyminiszterségem alatt egyetlenegy vizsgálat sem, hol a pénztári és számvevői szolgálat abszolút korrektségéről kaptam volna jelentést. Nem visszaélés, nem defraudáczió, hanem laza, nem szakavatott, nem folytonos, nem hatályos ellenőrzése a pénztári szolgálatnak, az mindenütt napirenden van. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon) Várady Károly: A Tisza-korszak csinálta ! Széll Kálmán miniszterelnök: Ezek oly állapotok, melyeknek végét kell szakítani, a melyeknek javítását mindenki szivén hordja, ezt végre komolyan és tényleg foganatba akarjuk venni, meg akarjuk kezdeni. Például egyet mondok Babó képviselő urnak. Az 1883-ik pénztári szolgálati szabályzat csak azt rendeli, hogy főkönyvet kell vinni, és azt ugyanazok, a kiknek ezt ellenőrizni kellene, a számadást tevők viszik. Ez lehetetlen állapot. Tessék elhinni, ha valaki belenéz ezekbe a számadásokba, a legbecsületesebb kezelést téve fel, lépten-nyomon oly szakszerű hiányokkal fog találkozni, hogy ott a vagyonkezelés azzal a rigorozitással és fontossággal, amely megkívántatik, egyáltalában nem foganatosítható. Csuäálkozik Bizony képviselő ur a felett, hogy én az általános vitánál tartott beszédemben