Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-36

72 36. országos ülés 1902 január 23-án, csütörtökön. a főispán, a négy tag közül pedig kettőt, még pedig bizonyosan megbízható embereket, a főispán nevez ki, a főispán többsége tehát ebben a kijelölő választmányban már előre is biztosítva van. Csak nem fognak ezek a megyei hivatalokra hazaáruló embereket kijelölni? És ha eddig nem tudták az illetőről, hogy olyan ember, a miniszter ur hogy fogja azt a kinevezés előtt tudni, ha még addig az az egyén nem adta jelét érzelmeinek? Ha pedig megválasztása után fog az illető tisztviselő a magyar nemzeti szempontokkal ellenkező módon viselkedni: ott van a fegyelmi eljárás. Tessék őt könyörtelenül elmozdítani, mert Magyarországon hazafiatlan embert közhivatalban megtűrni nem szabad. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Azt is mondja a t. miniszterelnök ur. hogy sok olyan tisztviselő van, ki a kormány rendeletét nem hajtja végre (Mozgás.) és hogy ő fegyelmi eljárást inclit ugyan, de a mikor egy fél vagy egy esztendő múlva a fegyelmi eljárás véget ér, már régen nincs szó arról a rendeletről, a mely végrehajtandó lett volna. (Halljuk! Halljuk! a szélsöhaloldalon.) Ez, engedelmet kérek, ismét azt bizonyítja, hogy a miniszterelnök ur nem sokat foglalkozott a megyei dolgokkal, mert az 1886: XXIV. tcz. 64. "és 65. §-a a miniszterelnök urnak rendkívüli jogokat ad ugy, hogy azokkal szemben reniteneziáról a vármegyékben szó sem lehet. A belügyminiszter urnak jogában áll a főispánt sürgönyileg utasítani, hogy fügeszsze fel az illető tisztviselőt, helyettesítse rögtön egy másikkal és azzal hajtassa végre rendeletét. Annyira joga van ehhez, hogy az ilyen helyettesitett tisztviselő megtartja állását az általános tisztújításig, tehát valósággal kinevezheti a főispán azt a megyei tisztviselőt. Ilyen jog mellett, azt hiszem, hogy nem kell várni egy fél vagy egy egész esztendeig, mig a fegyelmi eljárás lefolyik, hanem a rendeletet rögtön végre lehet hajtani. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Ha az igen t. miniszterelnök ur magyar nemzeti politikát akar követni, nézetem szerint nem ezt az utat kell követnie. Állíttassa fel a miniszterelnök ur a magyar nemzeti hadsereget; gondoskodjék arról, hogy a magyar lelkészek magyar nemzeti szellemben neveltessenek és hogy az iskolákban magyar nemzeti szellemben tanítsanak. (Helyeslés a szélsöhaloldalon.) Ezzel igenis czélt lehet érni, de állami közigazgatással nem. Hivatkozik a miniszterelnök ur arra, hogy 1871-bec, midőn az igazságszolgáltatás államosittatott, akkor is ezek az aggályok hangzottak fel és íme most már mindenki örül annak, hogy igazságszolgáltatásunk ilyen magas nivón áll. Ezt a miniszterelnök ur nem egészen [helyesen igy mondja: »midőn az igazságszolgáltatást elválasztottuk a közigazgatástól.« Ez azonban két egészen különböző dolog. Az igazságszolgáltatást a közigazgatástól el lehetett volna választani a vármegyék keretében is, a mint hogy el is volt több helyen választva már akkor is és nem lehet elválasztani esetleg államosítás mellett sem, a mint hogy nincs is teljesen elválasztva még mai napig sem, mert még ma is vannak olyan hivatalnokok, a kik igazságszolgáltatással és közigazgatással is foglalkoznak, mert kihágási ügyekben még ma is közigazgatási tisztviselők ítélnek, sőt még elzárást is állapítanak meg. De ez mellékes dolog. Azt hiszem, hogy ez a hivatkozás különben sem egészen szerencsés, mert hiszen az igazságszolgáltatás voltaképen az önkormányzattal szerves összefüggésben nincsen. Az igazságszolgáltatás a bírói hatalom kifolyása, a melynek függetlennek kell lenni nemcsak a közigazgatástól, de a végrehajtó és törvényhozói hatalomtól is. Az igazságot bekötött szemű asszonynyal ábrázolják, a mi azt akarja jelenteni, hogy az igazságszolgáltatásnál nem szabad tekintettel lenni semmi mellékes körülményre, nem lehet sem jobbra, sem balra nézni, hanem az igazságot alkalmazni kell mindenkire, kivétel nélkül és könyörtelenül, mint a latin mondja: fiat iustitia, pereat mundus. A közigazgatás egészen más. A_ közigazgatásnál mind a két szemét ki kell nyitni az iletőnek, ha eleget akar tenni kötelességének, figyelemmel kell lenni a helyi viszonyokra, a különböző körülményekre és épp azért sokkal czélszerübb itt az önkormányzat, mert olyan embereket alkalmaz, akik ismerik a viszonyokat, akik ott nőttek fel és a kik iránt a közönség bizalommal viseltetik. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Általában az önkormányzat bizalomra, az állami közigazgatás bizalmatlanságra van építve. Ha egy állami közeg valamely munkát végez, ezt a munkát két-hárorn ember ellenőrzi, nem hisznek senkinek és hogy valamiképen az állami hivatalnok el ne sajátítsa azokat a tulajdonságokat, a melyekre szüksége van, hogy ismerje a helyi viszonyokat, nem hagyják nagyon sokáig megmelegedni, hanem elteszik máshová, hogy kezdjen nj ismeretséget. Szomorúan tapasztaljuk mostanában a csendőrségnél is, hogy mihelyt a csendőr egy kissé otthonos a maga kerületében, mihelyt tudja, hogy kik azok az emberek, a kiket szemmel kell tartani, mihelyt tudja, hol kell nyomozni és a bűntett szálait keresni, mindjárt elteszik máshová és hoznak idegent. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Ezek voltak azok, nézetem szerint, a vármegyék múltjához nem méltó és a vármegyéket legjobban sértő kijelentések, a melyeket megjegyzés nélkül nem hagyhattam. Nem akarom a vitát hosszura nyújtani, de különben is rekedt lévén, a beszéd meglehetősen nehezemre esik; berekesztem tehát rövid előadásomat, kijelentvén, hogy az 1. §-t nem fogadom el, hanem csatlakozom Babó Mihály indítványához. (Helyeslés a szélsöhaloldalon.) Elnök: T. Ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Hogyha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A miniszterelnök ur kivan szólani!