Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-36

36. országos ülés 1902 január 23-án, csütörtökön. 71 miniszterelnök ur őket »bólogató« és »pislogató« jelzővel illesse. A miniszterelnök ur már maga sem épen nagyon fiatal ember (Derültség a seélsöbalóldalon) és hogyha ennek daczára elegendő erőt érez magában arra, hogy egyszerre két tárcza terhét is viselje, nagyon csodálkozom azon, hogy azokat a vármegyei öreg urakat miért tartja képteleneknek arra, hogy a maguk ellenőrző hivatását a megye termében teljesítsék. Legyen meggyőződve, hogy azok az urak nem aludni mennek oda, mert erre a czélra sokkal alkalmasabb és csendesebb helyet is találhatnának. (Felkiáltások a baloldalon : Hol a miniszterelnök ?) A régiek másképen gondolkoztak az öregségről, s én is azt hiszem, hogy ha azt az érett megfontolást, azt az élettapasztalatot s az abból származó helyes itéletképességet, a mely az öregséggel együtt jár, tekintetbe veszszük, akkor az ellenőrző, tehát a nagyobb mozgékonyságot, erélyt, cselekvőképességet nem igénylő dolgoknál az öregség nagyon is helyén való tulajdonság és nem érdemli meg, hogy ilyen sértő jelzők kíséretében emlékezzenek meg róla. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A mi pedig a napidijakat illeti, annak is megvan a maga természetes magyarázata. A vármegyékben azok az u. n. irányadó-körök, az ujabbi időben, czélzatosan a legnagyobb igyekezettel azon vannak, hogy a bizottsági tagválasztásoknál községi elöljárók választassanak meg, a kiket azután a gyűlésekre forma szerint beparancsolnak, hogy velük a független elemeket leszavazzák. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nagyon természetes, hogy ezek a beparancsolt községi elöljárók azután a megy egy ülést is hivatalos kiküldetésnek tekintik és azért napidijakat igényelnek. Méltóztassék azonban oda hatni, hogy ez a helytelen szokás megszűnjék. Csak egy szavába kerül a miniszterelnök urnak és akkor majd meglátja, hogy nem lesz bizottsági tag, aki napidíjakat igényelne, hanem fel fog lendülni a megyei élet és önkormányzat. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt mondja továbbá az igen t. miniszterelnök ur, hogy a községi számadások és előirányzatok ugy készülnek, hogy azokat megcsinálja a községi elöljáróság; a főszolgabíró nem sokat törődik velük, mert semmi köze hozzá, nem is tud hozzá, nem is ér rá; a megyegyűlésen pedig ugyanazon tisztviselők, kik ezen ügyekbe befolytak, minden ellenőrzés és felügyelet nélkül megadják az abszolutóriumot. Bocsánatot kérek, de a ki ilyet állit, az nézetem szerint nem ismeri a vármegyei eljárást. (Ugy van! a baloldalon.) Igaz, hogy azt a számadást a községi elöljáróság, a jegyző, bíró vagy pénztárnok csinálja, de nem is csinálhatja más. Megvizsgálják azonban első sorban a képviselőtestület tagjai, tehát épen azok, kik a dolgot legjobban ismerik. Igen sokszor ezek a képviselők annyira érdeklődnek az ügy iránt, hogy hosszú ! felebbezéseket adnak be egyik-másik tétel ellen. | Azután elmegy a számadás a főbíróhoz, akinek j igenis van köze hozzá, mert hivatalos kötelesí sége, a kinek értenie is kell hozzá, mert azzal foglalkozik ós a kinek ideje is kell, hogy legyen rá, hiszen azért választották meg főbírónak. Felmegy azután a számadás a vármegyéhez, ahol megvizsgálja a számvevő. A számvevő jelentésével megy a pénzügyi bizottsághoz, a bol szintén behatóan megvizsgálják és az egyik vármegyei jegyző jelentése mellett megy végre a közgyűlésre. Ennyi retortán megy tehát át a számadás, míg megadják a felmentvényt. Az sem áll, hogy az adja meg azt, a ki ott érdekelve van, mert hiszen nem a községi elöljáróság adja meg, (Mozgás és zaj. Halljak! Halljuk! Elnök csenget.) hanem még akkor is, ha esetleg nincsenek ott nagyszámú bizottsági tagok, ott van a főispán, mint elnök, ott van az alispán, ott van a főügyész, ott van az árvaszéki elnök, ott van a megyei jegyzői kar. Már ezek, engedelmet kérek, csak nem csinálták azt a községi számadást és nincsenek annál érdekelve! A miniszterelnök ur másik megjegyzése, a melyet szó nélkül nem hagyhatok, már magukra a megyei tisztviselőkre vonatkozik és a következőkép hangzik: (olvassa) »Ezt az országot, a magyar nemzeti állam politikájának követelményeihez méltón, választott tisztviselőkkel adminisztrálni teljes lehetetlenség«. (Ugy van! jobbfelöl.) Hogy magyar miniszter ilyet mondhasson, azt ón megérteni képes nem vagyok, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) mert ezt az országot századokon keresztül választott tisztviselők utján adminisztrálták és ugy adminisztrálják most is. És hogy a magyar nemzeti állam kiépítve nincs, az bizonyosan nem ezeken a megyei tisztviselőkön, (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) hanem azokon a kinevezett központi hivatalnokokon, a kik mindig Bécsből kapták az irányító rendeleteket, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és azokon a hazánk ügyeibe jogtalanul beavatkozott idegen személyiségeken múlt, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a kik annyi vérhullást és könyet okoztak itt Magyarországon, hogy a föld még mostanig is alig birta azt felszívni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De különben sem birom megérteni, hogy miképen vetkőztethessen ki a jelleméből valamit az, ha az illető tisztviselő választás utján nyeri a mandátumát? Mivel lesz az az administráezió különb, hogyha azt az egyént nem a vármegye bizottsága választja, hanem a miniszter ur nevezi ki? (Mozgás. Halljuk! Halljuk! a, szélsöbaloldalon.) Vagy talán más embereket fog a miniszterelnök ur találni? Én azt hiszem, hogy nem. Ugy látszik, hogy a miniszterelnök ur különösen a nemzetiségi vármegyéket tartotta szem előtt és azokat gyanúsítja azzal, hogy hazaáruló egyéneket választanak a hivatalokba. Azután ez teljes lehetetlenség! A kijelölő választmány elnöke