Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-35

60 35. országos ülés 1902 január 21-én, kedden. És még egyet t. képviselőház. Azon viszonylatok forgalma, a melyekben a b. é. vasút legalább is 30 km.-el utröviditő, a mennyiben ez a máv. érdekeinek »in concreto« megfelel, a h. é. vasúton át fog vezettetni, 100 kg.-onként 4 fillér, illetve, ha a szállítás a h. é. vasútnak csak egyes vonalrészén történik, 2 fillér pályahasználati dij ellenében. A forgalomnak ilyetén szabályozása megfelel a fennálló díjszabási helyzetnek, a h. é. vasút által létrebozott utröviditésnek és általában azon elveknek, a melyek tranzverzális jelleggel biró h. é. vasutakkal szemben a gyakorlatban alkalmaztatni szoktak. Ezenkívül abszolúte semmi más kedvezmény nincsen. Bocsánatot kérek, hogy ezekkel a száraz kérdésekkel foglalkoztam, de a helyzetnek egész képét kívántam adni, hogy méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy semmiféle kedvezményt, melyet más viczinális vasutak nem élveznek, nem adtam, sőt a három legfontosabb pontban, a melyeket más vasutak ellenszolgáltatás nélkül élveznek, én itten tarifális jelentékeny ellenszolgáltatásokat kötöttem ki. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, a t. képviselő ur is beláthatja, hogy e tekintetben a legszigorúbb eljárást követtem és hogy ezzel a forgalom érdekeinek szolgáltam. A képviselő ur azt kérdi — s ez az utolsó kérdés — vajion általában szükség volt-e erre a vasútra ebben az időben ? Precziz akarok lenni, azért mondom: ebben az időben. Hát először is ezt a vasutat ón örökségképen vettem át, a mint azt az indokolásból is látja a t. ház. Különben ugy a képviselő ur, mint az előadó ur ezt beszédeikben fel is említették. Még az engedélyezési tárgyalás is megtörtént 1898. deczember 21-én, holott én csak a második esztendőben lettem miniszter. Én a dolgot jónak találtam, elődöm eljárását honorálni akartam és a mi különösen megérlelte bennem azt a meggyőződést, hogy a törvényjavaslatot most kell benyújtani, az azon törekvésem volt, hogy annak a vidéknek munkát nyújtsak. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Nem csekély dolog az, hogy inségi munka nélkül most 5800 ember volt ottan három hónapon keresztül elfoglalva és pedig igen jó fizetés mellett. A mi pedig a vasút jelentőségét illeti, e tekintetben hivatkozom először is arra, a mit a t. képviselő ur kiemelt, t. i. a szénforgalom tekintetében előálló előnyökre, a forgalom megosztására, másodszor arra, hogy ez a magyar államvasutak diszpozicziója szerint történik, továbbá, hogy azoknak a vidékeknek közvetlen szolgálatára áll. Ez oly jelentőségű dolog, a mit kicsinyelni egyáltalában nem lehet. Különben is, a ki ismeri azt a vidéket, nem fogja mondhatni, hogy ott erre a vasútra szükség ne volna. Szeretem a közvéleményt tekintetbe venni és mondhatom, hogy ezen vasút ügyében ellenzéki lapokban, így a most is említett » Alkotmány «-ban, az »Egyetértés«-ben és más lapokban nem azért támadtak, hogy csinálom, hanem azért, hogy miért nem csinálom gyorsabban. A szélsőbaloldalról ellenzéki képviselő urak deputácziókat vezettek hozzám, azt mondván, hogy ezt az ügyet továbbra halogatni nem szabad. Igaz, hogy a miniszternek ily követelésekkel szemben is ellenállást kell kifejtenie, ha azt gondolja, hogy ez nem áll az ország érdekében. De mikor meggyőződésemnél, az előzmények kötelezettségénél és az ország érdekénél fogva szükségesnek tartom azt és a mikor a momentán szükséget is ki akarom ezen vasút építésével elégíteni, akkor azt hiszem, helyesen, az ország érdekében járok el igy. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Eínök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kérdem tehát: kiván-e valaki még szólni? A menynyiben senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Kérdem a házat: Elfogadja-e a pápa-bánhidai h. é. vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadja a javaslatot. Következik a részletes tárgyalás. Lázár Árpád jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét, a mely észrevétel nélkül elfogadtatik; olvassa az 1. §-t). Elnök: Az 1. §-hoz Barta Ödön képviselő ur jelentkezett szólásra. De mielőtt a vitát folytatnék, az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után) (Az elnöki széket Dániel Gábor foglalja el.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Lázár Árpád jegyző: Barta Ödön! Barta Ödön: T. házi (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszter urnak válaszára egy pár refleksziót lehetetlen nem tennem azért, mert egy részről konstatálnom kell, hogy azt a czólt elértem, hogy világosság vettessék abba a sok mende-mondába — a melyről a t. miniszter ur is megemlékezett, — és hogy módot és alkalmat adjak a t, miniszter urnak az én igénytelen felszólalásom folytán, hogy a dolog lefolyása, a tervezett konczessziók és külön kedvezmények terjedelme a ház naplójába beiktattatván, fixiroztassanak ugy arány, mint terjedelem tekintetében azon kedvezmények, a melyek ennek a vasútnak adattak, illetve adatni fognak; — a melyekre ezen vasút engedélyesei ezután számithatnak. Ez volt egyik czélja felszólalásomnak. A t. miniszter ur azt mondja: tévedtem kiindulási alapomban, mert nem vettem figyelembe, hogy voltaképen most kéri a felhatalmazást arra, hogy az engedélyt kiadhassa. Nem én tévedtem, hanem tévedett az a törvényhozás, mely elég gyarló volt, hogy ily törvényt megr alkosson, mely lehetővé tette, hogy az állam hozzájárulási megterhelése leköttessék bizonyos összegek erejéig, anélkül, hogy mód nyújtatnék arra, hogy a mikor elhatározását megteszi, elha-