Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-35

35. országos ülés 1902 január 21-én, kedden. 61 tarozásának minden mellékkörülményeit egyidejűleg megvizsgálhassa. Az én tévedésemről tehát itt nem lehet szó. Azt tudom, hogy a felhatalmazás arra szól, hogy a miniszter ur véglegesen megkösse a szerződést azokkal, a kikkel ideiglenesen megkötötte. Most a feltételes és végleges kötések természetéről akarok néhány szót szólni. A t, miniszter ur azt mondja, hogy ezután lesz csak kiadva a konczesszió. Ez fikczió. Én sokkal súlyosabbnak tartom Magyarország kereskedelemügyi miniszterének a szavát és a tárgyalási jegyzőkönyvekbe beiktatott ígéreteit, hogysem azt mondhatnám, hogy a konczesszió kiadása csak ezután lesz alkudozás tárgya. A miniszter ur maga is mondta, hogy ő lekötötte szavát, megállapodott ebben meg ebben az irányban. Lehetségesnek tartja-e a t. miniszter ur, hogy valaki ezzel szemben feltételezze, hogy a konczessziók nem fognak ily terjedelemben belejönni és hogy további alkudozásoknak helye lehet ? Kern; bevégzett ténynek kell lennie a konczesszió összes pontozatainak, amelyekre a t. miniszter ur felhatalmazást kér. S ebből a szempontból hiányosnak tartom a beterjesztés módját, mely mellett a törvényhozás tagjai nem kapnak direkt tájékoztatást, hogy minő konczessziók adatnak annak, a kinek a konczesszió megadása végett a miniszter ur a felhatalmazást kéri. A t. miniszter ur. mikor ezt a javaslatot beterjesztette, már ismerte mindazon dolgokat, semmi sem akadályozta tehát a miniszter urat abban, hogy a törvényjavaslat beterjesztésével egyidejűleg a törvényhozást tájékoztassa részletes adatok előterjesztésével is, hogy ilyen meg ilyen konczesszió kiadásáról van szó. A törvényjavaslat azt mondja, hogy felhatalmazást kér a miniszter ur arra, hogy az 1880: XXXI. és az 1888:

IV. t.-cz. szerinti módon engedélyezést adhasson. De méltóztatik tudni, hogy az 1888: IV. t.-czikknek számos rendelkezése van, egész lapokat elfoglaló szakaszai, a melyeknek keretén belül annyi mindent lehet adni és nem adni. hogy az iránt igenis tájékozást kell szereznünk, hogy a szakaszok rendelkezéseinek ezen latitüdjéből mennyi lett igénybe véve valamely konczessziónál, mert a kinek mindent, a legmesszebb menő módon megadnának az 1888: IV. t.-cz. alapján, az ezzel igen előnyös helyzetbe juthatna. Ezért érdekünkben áll tudni, hogy ki milyen mértékig lett kedvezményben részesitve. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nem időelőtti tehát az én kérdésem, hanem helytelen a törvényjavaslatnak a konstrukcziója, a mely törvényjavaslattal felhatalmazás kéretik, a nélkül, hogy azokat az összes mellékkörülményeket, melyekre a felhatalmazás kiadandó, a törvényhozással megismertetnék. (Helyeslés a szélsőbalon.) A t. miniszter ur reám olvasta, hogy én kötött birtokról és mocsaras vidékről beszélek. így nagyon könnyű czáfolni. (Ugy van! Igazi a szélsÖbáloldalon.) En nem néztem utána, hogy mi van a gyorsírói feljegyzésben, de bizom memóriámban és a t. házban, és konstatálom, hogy én ezt a kettőt ilyen összefüggésben nem említettem, ez abszurdum volna. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ait én is tudom, hogy kötött birtok alatt nem kötött talajt értünk, ennyire csak el vagyok bocsátva hazulról, (Derültség és tetszés a szélsÖbáloldalon.) hanjm oly uradalmakat, a melyeknek kedvéért már igen sok vasút épült és melyekre nézve, a mennyiben alapítványiak, az 1888 : IV. t.-cz. illető szakaszát rá is olvastam, mely szerint hozzájárulással is tartoznak. Most már a t. miniszter urnak a dilemmából bajos lesz kijutnia. A dilemma ez^: ha ott oly nagy belterjes gazdaság van, hogy a nyersterményeinek elszállithatása végett annak oly nagy szüksége van vasútra, akkor nem tudom összeegyeztetni ezt a két momentumot, hogy nagy szükségük van a vasútra és a kisajátítási összeget mégis oly magasra srófolják fel. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én tudnék említeni vármegyét, hol a vízszabályozási munkálatok keresztülvitelénél majdnem az összes birtokosok ingyen adták a csatornaépítés czéljaira szükséges területet, senkinek sem adtak egy garast sem kisajátítási összeg czimén. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Összeköttetésbe hoztam az indokolásnak ezt a három részét. A kisajátítás drágaságáról szólva a javaslat azzal indokolja, hogy nagy belterjes gazdaságot űző birtokok vannak, és kötött birtokok vannak az illető vonalon, s egy lélekzettel később azt mondja, hogy dombos és mocsaras vidéken fog a vasút átvonulni. Erre mondtam azt, hogy belterjes gazdaságot említeni, a hol szegény dombos vidékek vannak, a melyeknek erdei termékeinek kihasználásáról van szó, és a hol mocsaras vidékek vannak, a melyeken költséges átereszek építése szükséges, ellenmondás, contradictio in adjecto. Ezt hoztam fel. Állításomnak czáfolatául ne méltóztassék tehát állításomnak csak egyik felét felhozni, a másik felét pedig egyszerűen agyonhallgatni, mert ez a módja a vitatkozásnak legjobb esetben is szofisztikus. A feltételes és feltétlen kauczió letételére nézve óhajtom még tisztázni a helyzetet. A t. miniszter urnak módjában volt 1900. évi márczius 31-én egy dr, Győrffy Gyula által hozzá benyújtott beadvány folytán' azt mondani, hogy én a konczessziót megszűntnek tekintvén, azzal tárgyalok, a ki külön feltételeket nem kivan, Én tehát már ott is konczessziót látok, hol a t. miniszter ur feltételesen letett kaucziót ismer. A kaucziót az engedélyezési időtartam utolsó napjáig »feltétlenül* le kell tenni és ez volt, a mit a t. miniszter úrral tisztázni akartam, hogy ugyanis 1900. márczius 31-étől, 1901. április 4-ig, mikor már 1900. április ó-én le volt téve a kauczió, nem folyhattak tárgyalások a szoká-