Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-35
58 35. országos ülés 1902 január 21-én, kedden. gyengesége is. Érdeme volt mindenesetre, hogy 32.000 koronából, tehát olcsón létesített egy vasutat, de egészen amerikai módra építette, oly módon, a hogyan Európában nemcsak nem szoktak építeni, de a melyet itten nem is tűrnek. Ennek következtében természetesen évről-évre méltóztassék ennek a vasútnak históriáját elolvasni, szegény boldogult Boross Béni irta meg, akinek szintén halhatatlan érdeme van ezen a téren, (Igás! Ugy van!) ott egész őszinteséggel el van mondva és az igazgatóság évi jelentéseiben is utána lehet nézni, folytonos átalakításokra, ópitkazésekre volt szüksége, a mi, ha összeadjuk ezek költségét, nagy summát tesz ki. Pichler Győző: Ép ugy mint a magyar államvasutaknál ! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Azt mondta a t. képviselő ur, hogy ez a vasút egyike a legdrágábbaknak. Hát kérem, először is jöjjünk tisztába, hogy mibe kerül a tőke tekintetében és azután hozom fel én is az én példáimat, még pedig nem egy-kettőt. A mi az előadó ur által előterjesztett jelentésben foglalt számitás és a kéjDviselő ur által előadott számitás közötti differencziát illeti, az természetes; az onnan van. hogy mindig csak az a kérdés, hogy a, tőkéhez az ember miféle költségeket számit. Én szerintem t. képviselő ur, ugy számítani egy vasútnál, hogy a forgalmi eszközök ne számíttassanak oda, nem lehet ; ón azt hiszem, méltányos és igazságos egy ilyen viczinális vasút költségeinek elbírálásánál oda számítani azon költségeket, a melyek nem azért keletkeznek, mert ez a viczinális vasút építtetik, hanem azért, mert összeköttetéseket létesít nagy vasutakkal, mert ama nagy vasutak testén történnek olyan átalakulások, a melyek neki költségeket okoznak. Ezen költségeket, azt hiszem, méltányos és igazságos belevonni. Már most t. képviselő ur, azt a 460.000 koronát, a miről mondja, hogy forgalmi eszközökre felvétetik, kihagyhatnánk, ha ez mint viczinális vasút önálló lenne, mert akkor máskép szerezné be a forgalmi eszközöket is. De itten az államvasutak által megszabott magas követelményeknek kell eleget tenni, és ez költséges. Továbbá azt hiszem, nem lehet helyesen azt mondani, hogy a mi a Bánhídán, Pápán és Varsányon létező vasút állomásainak kibővítésére használtatik, az ennek a viczinális vasútnak természetes költsége. Ez a kibővítés azon követelményből folyik, a mi az összeköttetésből ered, hogy t. i. a vasút a nagy forgalomnak megfeleljen és így ennek megfelelő építményeket létesítsen. Ez magában véve 319.200 korona, az építés ellenőrzése 33.940 korona, az üzleti és pályafenntartási és személyi költségek összege 7521 korona és végre a pálya és uj állomások berendezése, ami részben ilyen költség 59.940 korona. Ezek a költségek azok, a melyek, ha elfogadom is a képviselő ur álláspontját és a forgalmi eszközök költségét nem számítom is, vagy levonom, bőven kiteszik azt a 74,000 koronát, a mi itt számítva van. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy mi felületesen számítunk, mert ha a hozzájárulási proporcziót számítjuk, akkor a tőkét nagynak tüntetjük fel, ha pedig az olcsóságot, illetve a drágaságot akarjuk feltüntetni, akkor a tőkét kicsinek számítjuk. Bocsánatot kérek, nem így van. Ez a tőke, mely nem szoros követelménye egy viczinális vasút építésének, amint bátor voltam felolvasni, ezek levonása után is körülbelül 6.600,000 korona marad és a mi hozzájárulásunk szintén 600.600 korona, tehát a 10%-nak ezen számitás szerint is bőségesen megfelel. Barta Ödön; De az indokolás csak azt mondja, hogy 3 /*! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Igen, de a számításban most közeledtem a képviselő úrhoz, leütöttem a 160.000 koronát a forgalmi eszközökre. Azért mentem erre át, hogy a képviselő ur álláspontja szerint számítsak. Engedje meg a képviselő ur, akkor természetesen ez nem találhat az indokolás számításaival, a mely a forgalmi eszközöket is tekintetbe vette. De egy talajon akartam mozogni a képviselő úrral, hogy polémiánk eredményes és lehetőleg objektív legyen. (Helyeslés) Azért állítottam fel igy a számítást, és ekkor is megfelelünk a törvény követelményeinek. Azt mondja a képviselő ur, hogy furcsa, mikor a nagy kisajátítási költségeket számítjuk, akkor azt mondjuk, hogy ez gazdag, kötött birtok, méltóztassanak ezt venni. Barta Ödön: Belterjes birtok! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: .. . és a kisajátítás sokba kerül; a másik pontban pedig azt beszéljük, hogy mocsaras vidéken megy a vasút és az építkezés nehéz. A képviselő ur már most azt mondja, hogy ez a kettő nem lehetséges. Bocsánatot kérek, a kettő nagyon jól megfér együtt. A vasút kitesz 92 kilómétert. A 92 kilóméterből Kecskéd és Dad közt van egy 3^2 kilométernyi mocsaras vidék; Kisbér határában van 4 / 1 o kilóméternyi hely, továbbá egyes völgyeletek átmetszése két helyen fordul elő, már pedig ez mind költséges munka. És abból, mert itt, ha összeszámítom mindössze négy kilóméternyi nehéz munka van, még nem következik amaz, hogy a többi 88 kilóméter ne lehetne a legdúsabb, drága talaj, a melynek kisajátítása sokba kerül. Nehezíti a kisajátítást még a kötött birtok is, a mely pedig nagy terjedelmű, és ebből származik azután a költség. Kell tehát, hogy számítsuk, ezeket a nehézségeket, a melyek részben a kisajátítás, részben az építkezés elé gördülnek, és hogy azután számba vegyük azt is, hogyan állunk a viczinális vasutak eddigi tapasztalataival. A képviselő ur egy pár igen előnyös és olcsó viczinális
