Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-52

52. országos ülés 1902 február 15-én, szombaton. 423 izenne nekünk, biztosan azt mondaná az a katonatiszt: Utánam fiaim, előre az Isten nevé­ben, ne hagyjátok, hogy az ellenség szétdúlja családi fészketeket! Minden golyótok találjon! Az a katona, a ki igy van nevelve, hogy sze­resse Isten után első helyen hazáját, szeresse azt a földet, a mely neki kenyeret ad, az töb­bet ér, mint százezer katona és arra ráillik a nagy német császár mondása: ha ilyen katoná­kat nevelünk, nem félünk, csak a jó Istentől. Ezért okvetlenül le lehet szállítani a katonai létszámot. T. ház! Most már az igen t. miniszterelnök urat, az igen t. resszort-miniszter urakat egyen­kint és összesen, minden egyes t. képviselőtár­samat egyenkint és az egész országgyűlést ösz­szesen kérem arra, a mit Horánszky Nándor t. képviselőtársam már akkor mondott : méltóztas­sék az általam mondottakat megszívlelni. (De­rültség jobbról.) Más utón Magyarországot a tönkrejutástól nem lehet megmenteni és nem lehet megmenteni a magyar földet a magyar­ságnak ; a népvándorlásszámba menő kivándor­lást sem lehet másként megfékezni. Méltóztassék tehát az általam mondottakat minél gyorsabban keresztülvinni. A költségvetést nem fogadom el, hanem csatlakozom szeretve tisztelt Kossuth Ferencz t. képviselőtársam és elnököm határo­zati javaslatához. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szőts Pál jegyző: Pattyánszky Elek! Pattyánszky Elek: T. képviselőház! A tár­gyalás alatt levő költségvetéshez én is röviden hozzá kívánok szólni. (Halljuk! Halljuk!) Az állam, mint az emberek összességének legfőbb, legnagyobb formája, bir egy akarattal és bír a cselekvés jogával. Az állam akaratát a törvényi hozás, az állam cselekvését az igazgatás fejez­ki. Ma vagyunk abban a helyzetben, hogy az állam komoly akaratának kifejezést adhassunk abban a legfontosabb ágazatában, a mely az állam háztartását foglalja magában. A kezünkbe adott állami költségvetés és annak egyes rész­letei kell, hogy képezzék megfontolásunk tárgyát és elhatározásunk alantját. Megvallom, hogy nem lévén abban a gya­korlatban, hogy egy olyan nagy művet, mint egy állami költségvetés, az ő minden szövevényes utjain figyelemmel és behatóan áttanulmányoz­hassak, mégis megtettem azt, hogy a sonimáza­tot figyelembe vettem. Noha a költségvetés fel­tétlen realitása iránt teljesen megnyugtatott, a mennyiben láttam, hogy a költségvetési kiadások mind törvényes és szükségszerű alapon nyugosz­nak, és láttam azt, hogy a bevételek is a tör­vény korlátai között vannak előirányozva, minda­mellett az országnak teherviselési képességét tekintve, a végsommázatot nem mondhatom tel­jesen megnyugtatónak, miután ez a költségvetés összességében az ezermillió koronát meghaladva, oly összeget képvisel, a mely Magyarország mai helyzetével szemben a teherviselés legvégső hatá­rát már elérte, ha ugyan már tul nem lépte. Daczára ennek, elismerve azt, hogy költségvetés nélkül kormányozni nem lehet, átérezvén a kor­mány őszinte és erős akaratát arra nézve, hogy nemcsak a közgazdaság, nemcsak a kormányzás terén, hanem egész politikai létünkben a köny­nyebbülést, a fejlesztést, az előrehaladást igyek­szik előmozdítani, én teljes bizalommal a kor­mány és a kormányzati programra iránt, a melyet ismerünk, a költségvetést megszavazom általános­ságban és meg fogom szavazni részleteiben. De látom, t. képviselőház, hogy a költség­vetés tárgyalása nem mozog tisztán pénzügyi keretben, hanem felöleli azon számos kérdéseket, a melyek az ország közvéleményét, a közszelle­met foglalkoztatják és a melyeknek sürgős el­intézése a parlamentnek legkiválóbb és legelő­kelőbb kötelességei közé tartozik. Egy ily rend­kívül fontos, mondhatnám, az én felfogásom szerint mai helyzetünkben legelőkelőbb kérdés­nek tekintem én közigazgatásunknak szándékolt reformját. (Halljuk ! Halljuk!) Azt hiszem, t. ház, a ki abban a helyzet­ben van, hogy közigazgatási állapotainkat köz­vetlenül szemlélhesse, t. i. ott, a hol ebbeli tör­vényeink és instituczióink közvetlen hatásukat gyakorolják a népre, az meg fog győződni arról, hogy közigazgatásunk jelenlegi állapotában fenn nem tartható. (Igaz! Ugy van! a. baloldalon.) Egy általános elzüllésnek menne az ország elejébe, egy politikai és gazdasági elzüllésnek akkor, hogyha ezt a kérdést nem igyekeznénk, nem sietnénk alaposan, rendszeresen, gyökeresen mi­előbb, tisztázni és rendezni. Én a közigazgatás jelenlegi helyzetére nézve ezt az én állításomat nem kívánom, mások pél­dáját követve, különös egyes példákkal illusz­trálni. Én csak általánosságban kell, hogy ki­fejezzem abbeli nézetemet és abbeli aggodalma­mat, hogy sem a közigazgatási rendszer, sem azon rendszer gyakorlati alkalmazása ma már nem áll a modern államok iránt táplálható jogos követeléseknek színvonalán. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Egy közigazgatási rendszer, a melyben a közigazgatás legelőkelőbb és leglé­nyegesebb funkczionáriusai, a törvényhatósági tisztviselők helyzete, állása, létezése tigyszólván egy nagy kortesmüveletnek az esélyeitől függ­nek ; a hol az a választás, a melylyel a köz­igazgatási gépezet a törvényhatóságokban össze­állittatik. függ az egyes törvényhatóságokban, kevés kivétellel, klikkek befolyásától, függ a nemzetiségi súrlódásoktól, mindenféle mellékbe­folyásoktól, tekintet nélkül az érdemekre, tekin­tet nélkül a képességekre, az a gépezet nem felelhet meg mindenkoron a várakozásnak és akkor kénytelenek vagyunk megérni olyan ese­teket, a melyek országra szóló rendetlenségeket, fájdalmasan tapasztalt és fájdalmasan érzett visszaéléseket hoznak felszínre, olyanokat, a me­lyek az ország politikai kormányzatának hitelét sem itt a hazában, sem a külföldön nem eme­lik. (Általános helyeslés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom