Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-52
52. országos ülés 1902 február 15-én, szombaton. 423 izenne nekünk, biztosan azt mondaná az a katonatiszt: Utánam fiaim, előre az Isten nevében, ne hagyjátok, hogy az ellenség szétdúlja családi fészketeket! Minden golyótok találjon! Az a katona, a ki igy van nevelve, hogy szeresse Isten után első helyen hazáját, szeresse azt a földet, a mely neki kenyeret ad, az többet ér, mint százezer katona és arra ráillik a nagy német császár mondása: ha ilyen katonákat nevelünk, nem félünk, csak a jó Istentől. Ezért okvetlenül le lehet szállítani a katonai létszámot. T. ház! Most már az igen t. miniszterelnök urat, az igen t. resszort-miniszter urakat egyenkint és összesen, minden egyes t. képviselőtársamat egyenkint és az egész országgyűlést öszszesen kérem arra, a mit Horánszky Nándor t. képviselőtársam már akkor mondott : méltóztassék az általam mondottakat megszívlelni. (Derültség jobbról.) Más utón Magyarországot a tönkrejutástól nem lehet megmenteni és nem lehet megmenteni a magyar földet a magyarságnak ; a népvándorlásszámba menő kivándorlást sem lehet másként megfékezni. Méltóztassék tehát az általam mondottakat minél gyorsabban keresztülvinni. A költségvetést nem fogadom el, hanem csatlakozom szeretve tisztelt Kossuth Ferencz t. képviselőtársam és elnököm határozati javaslatához. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szőts Pál jegyző: Pattyánszky Elek! Pattyánszky Elek: T. képviselőház! A tárgyalás alatt levő költségvetéshez én is röviden hozzá kívánok szólni. (Halljuk! Halljuk!) Az állam, mint az emberek összességének legfőbb, legnagyobb formája, bir egy akarattal és bír a cselekvés jogával. Az állam akaratát a törvényi hozás, az állam cselekvését az igazgatás fejezki. Ma vagyunk abban a helyzetben, hogy az állam komoly akaratának kifejezést adhassunk abban a legfontosabb ágazatában, a mely az állam háztartását foglalja magában. A kezünkbe adott állami költségvetés és annak egyes részletei kell, hogy képezzék megfontolásunk tárgyát és elhatározásunk alantját. Megvallom, hogy nem lévén abban a gyakorlatban, hogy egy olyan nagy művet, mint egy állami költségvetés, az ő minden szövevényes utjain figyelemmel és behatóan áttanulmányozhassak, mégis megtettem azt, hogy a sonimázatot figyelembe vettem. Noha a költségvetés feltétlen realitása iránt teljesen megnyugtatott, a mennyiben láttam, hogy a költségvetési kiadások mind törvényes és szükségszerű alapon nyugosznak, és láttam azt, hogy a bevételek is a törvény korlátai között vannak előirányozva, mindamellett az országnak teherviselési képességét tekintve, a végsommázatot nem mondhatom teljesen megnyugtatónak, miután ez a költségvetés összességében az ezermillió koronát meghaladva, oly összeget képvisel, a mely Magyarország mai helyzetével szemben a teherviselés legvégső határát már elérte, ha ugyan már tul nem lépte. Daczára ennek, elismerve azt, hogy költségvetés nélkül kormányozni nem lehet, átérezvén a kormány őszinte és erős akaratát arra nézve, hogy nemcsak a közgazdaság, nemcsak a kormányzás terén, hanem egész politikai létünkben a könynyebbülést, a fejlesztést, az előrehaladást igyekszik előmozdítani, én teljes bizalommal a kormány és a kormányzati programra iránt, a melyet ismerünk, a költségvetést megszavazom általánosságban és meg fogom szavazni részleteiben. De látom, t. képviselőház, hogy a költségvetés tárgyalása nem mozog tisztán pénzügyi keretben, hanem felöleli azon számos kérdéseket, a melyek az ország közvéleményét, a közszellemet foglalkoztatják és a melyeknek sürgős elintézése a parlamentnek legkiválóbb és legelőkelőbb kötelességei közé tartozik. Egy ily rendkívül fontos, mondhatnám, az én felfogásom szerint mai helyzetünkben legelőkelőbb kérdésnek tekintem én közigazgatásunknak szándékolt reformját. (Halljuk ! Halljuk!) Azt hiszem, t. ház, a ki abban a helyzetben van, hogy közigazgatási állapotainkat közvetlenül szemlélhesse, t. i. ott, a hol ebbeli törvényeink és instituczióink közvetlen hatásukat gyakorolják a népre, az meg fog győződni arról, hogy közigazgatásunk jelenlegi állapotában fenn nem tartható. (Igaz! Ugy van! a. baloldalon.) Egy általános elzüllésnek menne az ország elejébe, egy politikai és gazdasági elzüllésnek akkor, hogyha ezt a kérdést nem igyekeznénk, nem sietnénk alaposan, rendszeresen, gyökeresen mielőbb, tisztázni és rendezni. Én a közigazgatás jelenlegi helyzetére nézve ezt az én állításomat nem kívánom, mások példáját követve, különös egyes példákkal illusztrálni. Én csak általánosságban kell, hogy kifejezzem abbeli nézetemet és abbeli aggodalmamat, hogy sem a közigazgatási rendszer, sem azon rendszer gyakorlati alkalmazása ma már nem áll a modern államok iránt táplálható jogos követeléseknek színvonalán. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Egy közigazgatási rendszer, a melyben a közigazgatás legelőkelőbb és leglényegesebb funkczionáriusai, a törvényhatósági tisztviselők helyzete, állása, létezése tigyszólván egy nagy kortesmüveletnek az esélyeitől függnek ; a hol az a választás, a melylyel a közigazgatási gépezet a törvényhatóságokban összeállittatik. függ az egyes törvényhatóságokban, kevés kivétellel, klikkek befolyásától, függ a nemzetiségi súrlódásoktól, mindenféle mellékbefolyásoktól, tekintet nélkül az érdemekre, tekintet nélkül a képességekre, az a gépezet nem felelhet meg mindenkoron a várakozásnak és akkor kénytelenek vagyunk megérni olyan eseteket, a melyek országra szóló rendetlenségeket, fájdalmasan tapasztalt és fájdalmasan érzett visszaéléseket hoznak felszínre, olyanokat, a melyek az ország politikai kormányzatának hitelét sem itt a hazában, sem a külföldön nem emelik. (Általános helyeslés.)
