Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-52

408 52. országos ülés 1902 február 15-én, szombaton. ságot, a magyar kormány és annak pártja, önök uraim, vidám heje-hujával illesztik be a magyar költségvetésbe ezt a quótát, és a közösügyes kiadásoknak azt a rengeteg összegét, a mely összeg eddig mindig a mi igában való tartásunkra ós a yelünk ellenséges indulatú osztrák érdekeknek a kielégítésére fordíttatott és fordittatik (Igás! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azok a közösügyes kiadások, t. ház, ebben a költségvetésben is óriási összegekkel szerepelnek. Deliát miért ez a nagy költség? Miért azok a rengeteg kiadások? Talán a közös ügyeknek a vezetésében a magyar államnak különös érdekei hathatósan istápoltatnak, támogattatnak, vagy érvényesülnek? Nem, t. ház,' a magyar államnak különös érdekei ott a közös ügyeknek abban a vezetésében sem nem érvényesülnek, sem nem istápoltatnak, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ellenkezőleg, a magyar államnak, a magyar nemzetnek érdekei, a közös ügyeknek minden terén, a leghatározottabban elnyomatnak; elnyomatnak pedig szándékosan, elnyomatnak rendszeresen. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Harmincz esztendőnek minden tapasztalása erről győzte meg a magyart. Hiszen nyilvánvaló, hogy a közös hadseregnek az intézménye csak névleg közös, mert az a közösnek nevezett hadsereg valójában nem közös, hanem az minden izében, minden tagozatában tisztára német és osztrák hadsereg. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nyilvánvaló az is, hogy a közös külügyi politika vezetésében a magyar államiság nem volt észlelhető soha; avagy tapasztalta-e hát önök közül valaki valaha is, hogy a külpolitikában a magyar államnak, a magyar nemzetnek érdekei csak a legkisebb gondozásban is részesültek volna? (Felkiáltások a szélsőbalról: Soha!) Nem! j>edig az ország külügyi politikájának, t. ház, az lenne a hivatása, hogy az államok társaságában megtegye és foganatosítsa azokat az eszélyességi intézkedéseket, a melyek szerint a magyar állam czéljai, a külföldi államokban, a külföld irányában és a külfölddel való érintkezésben megvalósíthatók. Az ország külügyi politikájának mindig arra kellene törekednie, hogy a külföld államaiban a magyar nemzet anyagi és erkölcsi érdekeit hathatósan képviselje, hogy ezeket az érdekeket elismertesse, érvényre juttassa,, tiszteletben tartassa és bizíositsa. És íme ezen feladatok ellenére a mi külügyi politikánk működésének eredményéül mit látunk? Látjuk azt, hogy a külföld nem tisztel bennünket, hogy a külföld Magyarországot mint önálló államot nem ismeri, hanem igenis ismeri mint Ausztriának egyik kormányzati provincziáját, ismeri mint Ausztriának egyik tartományát. A magyar kormány élhetetlenségének, vagy pedig az ország létérdekeivel való mit sem törődésének sértő és bántó következése az is, hogy ma, mikor hire jár annak, hogy Németország, a melylyel a hármas-szövetség révén utóvégre mi magyarok is politikai szövetségben volnánk, a mi nagymérvű megkárosításunkra, mezőgazdaságunk ellen vámjait felemeli, cl CSct"" szári háznak minisztere, az osztrák birodalmi kanczellár, az az ur, a kit mi közösügyes külügyi miniszternek nevezünk, a ki tehát a mi külügyminiszterünk is volna, a kit azért tartunk és azért fizetünk, hogy érdekeinket a külföld államaiban megvédelmezze és képviselje és hogy a szükség ugy hozván magával, ezt a képviseletet a monarchia politikai erejének a latbavetésével is foganatosítsa, nemcsak hogy nem szállott sikra a végett, hogy tőlünk, a Németország felől bennünket fenyegető veszélyt elhárítsa, hanem ellenkezőleg, mint érdekeinknek valóságos és esküdt ellensége, azt hirdette, hogy a politikai szövetségek fennállhatnak gazdasági háborúk mellett is. Ezzel pedig az a t. külügyminiszter ur azt jelentette ki, hogy Németország bízvást folytathat és vezethet ellenünk, magyarok ellen, tetszése szerinti, irtó gazdasági háborút; azért Németországnak az Osztrák-Magyar monarchiával való szövetséges viszonyát, a hármas-szövetséget, az a gazdasági háború sem érinteni, sem zavarni nem fogja. A külügyminiszternek ebből a nyilatkozatából fényképen állapitható meg, hogy a közös külügyminiszter nemcsak hogy nem védelmezte meg és nem is iparkodott megvédelmezni az országnak veszélyeztetett érdekeit, hanem ellenkezőleg még fel is uszította, fel is bátorította az ellenséget arra, hogy csak törjön gazdaságilag Magyarország ellen; azért neki az OsztrákMagyar monarchia mégis csak politikai szövetségese fog maradni. Ezen és az ilyen szégyenletes dolog igazán csak nálunk és velünk magyarokkal történhetett meg, mert a világ minden más országában a létérdekeket veszélyeztető gazdasági hadüzenet hirére azonnal a politikai szövetség kérdését vetették volna fel, nálunk azonban ezt nem tették, nem is teszik, nem pedig azért, mert bennünket nem védelmez sem a közös hadsereg, sem a közös külügyi politika, sőt valósággal mind a kettő örül azon, hogy bennünket fosztogatnak. Ma, t. ház, a midőn az összes államok főleg gazdasági téren iparkodnak érvényesülni; a midőn nemcsak miniszterek, hanem uralkodók is valóságos ügynököknek csapnak fel a végett, hogy népeiknek piaczokat szerezzenek; ma, a midőn gazdasági okokból háborúk folynak és hadi hajók indíttatnak: önkéntelenül felmerül előttem a kérdés, hogy a mi külügyminiszterünk és hogy az a bécsi udvar, a melynek czirkulusait, szempontjait, érdekeit az a közös külügyminiszter képviseli, miért nem bánja, hogy Magyarországnak gazdasági terményei Németországból kidobattassanak és hogy a inagyar mezőgazdaság nyomorúságos állapota még ezzel is fokoztassék? Ennek okát józan és logikus észszel más-