Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-51

390 51. országos ülés 1902 február ik-én, pénteken. érvényre juthatott. Ebben a négy évben ugy álltunk, mint most: 1 frt 50 kros volt a vám, de behozatal jóformán nem volt, most azonban van behozatal. Erről a négy évről a kamara számításokat tett, ugy, a mint Rubinek t. képviselőtársam is bevallotta. Voltak, a mint ő magát kifejezte, idők, 1887-től 1891-ig, amikor mi is az árparitáson felül voltunk; igy mondta és ez már vallomás, mert ő is számitásokat tett ezekre az időkre. Én preczizirozni kivánom ezt, és azt kell mondanom, hogy 1887-től 1891-ig csak néhány hét volt olyan, a mikor mi drágábbak voltunk, mint London, de rendszerint mi voltunk olcsóbbak és London volt drágább. Már i>edig olykor 2 frt 65 krig is volt olcsóbb Budapest, mint London. Ennek megvilágítására néhány adatot hozok fel. íme, 1888—1889 közt. Akkor Londonban 9 frt 4 kr., nálunk 7 frt 42 kr. volt az ár; ugyanabban az esztendőben deczemberben, Londonban 10 frt 59 kr., nálunk 7 frt 94 kr.; ugyanakkor áprilisban, Londonban 9 frt 58 kr., 7 frt 39 kr. Budapesten. Konstatálhatjuk tehát ezekkel az adatokkal, és ebben nem lehet ellentétes felfogás, mert itt a számok beszélnek, konstatálhatjuk, hogy Budapesten az árak határozottan olcsóbbak voltak, mint Londonban. Várady Károly: Mire volt akkor jó a vámközösség? (Halljlik! Halljuk!) Gr. Zselénszky Róbert: Más viszonyok voltak akkor! Sándor Pál: 1891-től 1897-ig pedig az őrlési forgalom működött és azt mondja Rubinek t. kéjoviselőtáream: csodás jelenség az, hogy ez egész idő alatt mindig mi Budapesten a londoni paritáson felül voltunk, tehát éppen megfordítva: előbb Budapest volt olcsóbb és London drágább, most pedig Budapest sokkal drágább és London olcsóbb. Ez pedig a legpregnánsabban jutott érvényre. Hogy azonban bemutassam kétségtelenül azt, hogy hogyan működött az őrlési forgalom, én is egy kis statisztikát állítottam össze. (Halljuk! Halljuk.!) Nem mondom a magam részéről, hogy nem látott még napvilágot; nem tudom, nem számitotta-e ki már valaki, de azt hiszem,__a t. házat mindenesetre érdekelni fogja. Összeállítottam az 1887 —1890 éveket, azt a négy évet, a mikor mi Romániával vámháboruban voltunk, mikor őrlési forgalom nem létezett, és kiszámítottam a következő négy évnek átlagárait és kiszámítottam ugyanannak a négy évnek és még két évnek átlagát, tehát hat évnek egymásután. Ha 1887-től 1891-ig az átlagot veszem, akkor a következő árakat és terméseket kapom: 1887-től 1890-ig átlag-termése Magyarországnak 37 millió. 1891-től 1894-ig átlagtermés 42 millió, tehát 5 millióval több. A világtermés volt 1887-től 1890-ig 594 millió átlag, 1891-től 1894-ig 662 átlag, vagyis 68 millióval több. Budapesten az árak voltak 1887től 1891-ig 8 frt 07 kr., 1891-től 1894-ig 8 frt. 63 kr., Londonban az ár volt 1887-től 1891-ig 9 frt. 57 kr., 1891-től 1894-ig 8 frt. 32 kr. a kamarai kimutatások szerint. Milyen furcsa jelenség! Ugy az abszolút, mint a relatív árak jobbak, mert mig akkor, mikor 5 millió mm.val több termésünk volt Magyarországon, mikor a fogyasztás még nem emelkedett azon magasságra mint 1901-ben, Bubinek Gyula képviselőtársam állítása szerint, mi körülbelül 57 krajczárral magasabb árakat jegyeztünk, mint abszolút árakat, a relatív árak pedig abban mutatkoztak, hogy London 125 krajczárral olcsóbb árt mutat. Ez mutatja, hogy az őrlési forgalom árainknak használt. De megtettem azt a próbát, hogy a négy évet, melyben az őrlési forgalom nem működött, összehasonlítottam a rá következő 6 évvel, amelyben működött, és arra az eredményre jutottam, hogy ha nem volt ugyan oly nagy átlagos ár, de volt 8 frt. 20 krajezár, tehát 13 krral több mint 1887/90 években, ez a hat év pedig volt az az idő, midőn Magyarország termése a legnagyobb volt. Azt hiszem, be van tehát bizonyítva, hogy ezen hat évben az árparitás határozottan a mezőgazdaság és országunk érdekében szolgált. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezt nem lehet kifogásolni, ebből nem lehet elvonni semmit. Most áttérek Bubinek képviselőtársam statisztikájára, (Halljuk! Halljuk!) Ő 1897-ben irta ezt a czikket, mikor már tudta, hogy mindez megtörtént,^ midőn a statisztikai adatok előtte feküdtek. O most azt mondja, hogy 1897-ig működött az őrlési forgalom, 1898-ban azonban már nem működött, akkor már nem volt kivitel. Hát hogy lett volna kivitelünk, mikor bevitelre szorultunk, hogy lehet kivitelről beszélni, mikor 22 millió termésünk vän, hogy lehet ideállitani az országgyűlés elé az adatot 1897—1898 évről, mikor mi bevitelre szorulunk ? Egybefoglalni csak azon éveket lehet, mikor kiviteli többletünk van és nem mikor bevitelre szorulunk, mikor nemcsak Romániából és Oroszországból, hanem Szibériából is jött hozzánk három hónapos vasúti ut után búza, a melyet lehetséges volt Magyarországon elhelyezni azon az alapon, hogy kiviteli többletünket akarjuk kifürkészni, holott nincs kivitelre áru, hanem behozatal van. Ezen éveket csak nem szabad felvenni egy statisztikai kimutatásba. (Helyeslés jobbfelöl) Yalami volt Rubinok Gyula t. képviselőtársamnak a beszédében, a mit én nem értettem, és a miről szíves felvilágosítást kérek. Midőn az önálló vámterületről beszélt, mindig ugy kalkulált, hogy felveszi London kurzusát ós Budapest kurzusát. Igen helyesen, de a hol ki akarja mutatni az árjoaritásból az őrlési forgalomnak a hátrányát, ott nem kalkulálja London-Budapestet, hanem London-Bécsét. Hát mióta megy a mi lisztünk Bécsen keresztül Fiúméba, mi közünk nekünk a bécsi kalkuláczióhoz? (Igaz!