Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-51

384 51. országos ülés 1902 február lk-én, pénteken. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha azonban olyan politikai pártnak alakítása volna czéljuk, a mi­lyent pl. Németországban észlelünk: (Egy hang: Ezt senki sem mondta I) akkor ennek ok- és időszerűségét részemről nem érteném s ez ma­gyarázatra szorult volna, A két országban a hely­zet nagyon különbözik egymástól. Németország­ban hatalmas ipari fellendülést észlelünk, melynek folyománya a mozgó tőke nagymérvű gyarapo­dása. Érthető tehát a földbirtok félelme, hogy hatalmát és szupremacziáját elveszti. Ha a porosz junker báró Stirmm és Krupp ellen védekezik, jól teszi, mert ugy vagyonban, mint jövedelemben ő a gyengébb fél. Nem érthető azonban az ilyen véde­kezés nálunk, hol kereskedelem és ipar alig létezik, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) és a mi léte­zik, az is pang, (Igaz! Ugy van! a jobbolda­lon.) hol a kereskedők és iparosok a népnek csak egy kis töredékét kéj^ezik ugy vagyonban, mint jövedelemben, hol egy latifundium többet ér_ az összes nagy kapitalisták vagyonánál. (Élénk ellenmondás a baloldalon.) Nálunk, is­métlem, ez a félelem alaptalan. Be fogom bizo­nyítani. (Felkiáltások: Nehéz lesz!) Bizonyít­ják pedig ezt a következő igen érdekes és igen tanulságos statisztikai adatok, (Halljuk! Hall­juk ! Félkiáltások a baloldalon: Természetesen az adóalap!) Az adóalap is. Poroszországban 1899-ben az adóstatisztika szerint a 3000 már­kát meghaladó évi jövedelem összege 4144 millió márka; esik ebből a földbirtokra 86 7 millió, a tőkére 1080 millió, az ipar- és keres­kedelemre és bányászatra 1304 millió, egyéb haszonhajtó foglalkozásokra 892 millió, tehát az összes adójövedelemnek csak 21 százaléka ered ingatlanból. 1892-től 1899-ig az ingatlan jövedelme 15°/ 0-al növekedett, az egyéb jöve­delem pedig 33°/o-al. Ugyancsak Poroszország­ban 1899-ben azok vagyona, a kiknek 3000 márkánál nagyobb jövedelmük van, 60,527 mil­lió márka, a miből ingatlanra a forgó tőkével együtt 25,153 millió esik. Magyarországban 1895-ben 168 volt azon földbirtokosok száma, a kiknek kataszteri tiszta jövedelme meghaladja az 50.000 forintot; ellenben csak 37 volt azok száma, a kik 50,000 frtot meghaladó kereset után fizetnek harmadosztályú kereseti adót. (Felkiáltások a néppárton: Eltagadják! Zaj.) Akkor a statisztika hazudik. (Mozgás és zaj a néppárton.) Elnök: Kérem, ne tessék a szónokot közbe­szólásokkal zavarni! Sándor Pál: Németországban 1895-ben az 500 hektárnál többet biró birtokosok száma 4080, összesen 4,460.000 hektár területtel, ugy, hogy egy birtokosra átlag 1067 hektár esik. Nálunk ugyanekkor az 1000 holdat meghaladó birtokosok száma 3977, összesen 12,948.000 ka­tasztrális hold területtel; vagyis egy birtokosra átlag 3256 hold esik. jóval több, mint Porosz­országban. Tehát kétségtelen, t. ház, hogy a hatalmas tőkék nálunk a főuraknál és a főpapságnál van­nak elhelyezve (Ellenmondások a néppárton.) és nem a kereskedőknél és iparosoknál, a kik kevés kivétellel nyomorognak. (Ugy van! jobb­felöl.) Ettől a szegény és az utolsó időkben még különösen elszegényedett osztálytól félnek önök ? Ezek ellen a hatalmas szervezkedés és a nagy zászlóbontás teljesen felesleges. Ezeket önök el­pusztíthatják akkor, a mikor akarják. (Felkiál­tások a néppárton: De nem akarjuk! Dehogy nem akarják!) Igaz, védeni fogják ezek létér­deküket, megélhetésüket, de hiábavaló ez a harcz, ha önök pusztulásukat elhatározták volna. Förster Ottó: De mi védjük őket! Sándor Pál: Azt csak mondják. Ha azon­ban sikerülne az agrár-köröknek amúgy is gyenge kereskedelmünket még jobban megbéní­tani, akkor az csakis az agrár-érdekek rovására történhetnék. Mert az Ausztriától való függést elősegítené, a mellett, hogy kereskedelmi és ipari alakulásunkat jóval megnehezítené. A gaz­dasági függést elősegítené, mert ha valamikor álmunk megvalósulna ós Magyarországot önálló vámterületnek rendezhetnők be, (Egy hang a szélsöbaloldalon; Adja Isten!) akkor az első főkövetelmény, hogy tanult, önálló és független, gazdag kereskedői karral bírjunk. E nélkül nem boldogulhatunk. A kereskedelmi és ipari alaku­lásokat pedig megnehezíti, mert Magyarország kereskedőinek igen kevés mozgó tőkéje van, és ugy az ipar, mint a kereskedelem a külföldre van utalva; ez pedig, látva az agrár-mozgalmat és annak prevaleáló erejét, nem lesz botor, tő­kéjét a gazdasági szeszélyek hazájában elhe­lyezni. Nálunk a mezőgazdasági érdekköröknél óriási erők vannak felhalmozva ugy tőkében, mint intellektuális erőben, a melyek ipari czé­lokra felhasználhatók volnának, ha a bizalom és jóakarat segítségül jönne. Az volna az igazi agrár-politika, ha ezek a körök karolnák fel a kereskedelmet és ipart, mert ez által biztosíta­nák maguknak termékeik legjobb értékesítését. De végre is, én tévedhetek. Meglehet, hogy tisztán gazdasági czélok vezérlik agrár képvi­selőtársaimat, és nem azon szándék, hogy ezen a réven nálunk is politikai pártot alapítsanak, így kívánnám legalább én is magyarázni agrár képviselőtársaim politikáját és igy igenis meg­férne az agrárizmus és merkantilizmus akár­melyik párt keretein belül, ha gazdasági kérdé­sekben különböző árnyalatokat képviselnek is. Hiszen nem lehet feltételezni egy pártról, legyen az bármilyen, közjogi, vagy más alapon álló párt, hogy annak minden egyes tagja telje­sen, minden izében egyformán uniformisba le­gyen bujtatva. Lehetnek egy ideának követői a nélkül, hogy azért az individualitásnak abszolút lelki rabszolgaságára sülyednének. Vagy talán a t. függetlenségi pártnak nem volt-e előkelő és mindnyájunk által igen nagyra becsült tagja, Herman Ottó, a republikánus? Vagy a t. nép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom